Teszt: Toyota Avensis 2.0 D4-D Wagon – Nem zsákbamacska

---

Aki Toyotát vesz, tudja, mire számíthat. Autóját sosem fogják megirigyelni a szomszédok, sőt, valószínűleg észre sem veszik, hogy az előző generációt lecserélte egy újra. A szervizben sem fognak neki előre köszönni, mivel mindig idegen emberként néznek rá. Egy Toyota tulajdonosának bele kell törődnie, hogy autója jellegtelen, cserébe szinte sosem romlik el.

Egy-egy újabb generáció (legyen szó az Avensisről vagy éppen a Corolláról) bemutatásakor a Toyota gyári emberei előszeretettel hangsúlyozzák, hogy a mostani modell már tényleg az európai ízlés szerint készült. Már 1992-ben, a Toyota Carina E bemutatásakor is elhangzott ez a varázslatos ige. Hogy nyomatékosítsák a kijelentést, a Carina harmadik generációja kapott egy kiegészítő „E” betűt, ami Európát jelzi.

Az Avensis második generációjánál nincsenek ilyen trükkök a betűkkel, de persze most is az európai térnyerés volt a fő cél. A Toyota európai tervezőbázisa úgy gondolta, hogy az Avensis ebben a formában legtöbbünk tetszését elnyeri majd. A nem reprezentatív körben végzett felméréseink szerint az emberek többsége nem veszi észre, hogy egy új Avensis áll előttük, de akinek bemutatjuk az autót, az elégedett a formával. Vonzónak kevesen nevezték, de csúnyának sem titulálta kifejezetten senki.

Ami fontos, hogy az Avensis jóval tágasabb elődjénél, és a kategória átlagánál. Autós újságíró paradoxonnal élve a 187 centi magas vezető lazán be tud ülni saját maga mögé, ha képes lenne egyszerre két ülést elfoglalni. A hely nagy, de tényleg. Hátul ülő utasból egyszerre hármat vihetünk magunkkal, bármekkora méretűek is legyenek. Jut hely bőven a lábnak és a fejnek is. A kombiban a messzire érő és alig lejtő tető miatt különösen a fejnek jutó bőség feltűnő.

Különösen a középkonzolon és környékén fedezhető fel az ízlésességre törekvés. Eddig finom kifejezéssel funkcionálisnak volt nevezhető az első Avensis belseje, ami egyszerűre fordítva talán „csúnyát” jelent. Ez az Avensis mindamellett, hogy szép, még könnyen is kezelhető, ami fontos párosítás. Külön dicséretet érdemel a gyári hifi, ami az elavult kazetták mellett CD-ket is képes megszólaltatni, és nem is akármilyen hangon.

Jó pontot érdemel az Avensis azért is, mert kényelmes és könnyen beállítható a vezetőülés. További elismerés jár azért, mert az első és hátsó utasok is szerteszét pakolhatják apróságaikat és poharaikat. Bárhova nyúlunk, ott zsebet, rekeszt vagy pohártartót találunk.

Dízelmotorból csak egy van az Avensisben, a D-CAT elnevezésű újabb darab hamarosan megérkezik Magyarországra. A tesztautóba épített kétliteres dízelmotor közös nyomócsöves, abból is már a modernebb változatban. A maximális befecskendezési nyomás 1600 bar, a befecskendezés a simább, egyenletesebb és halkabb üzem érdekében több ütemben történik.

Maximális teljesítményével a 116 lóerős dízelmotor nem veszi fel a versenyt a csúcs-dízelekkel. A Volkswagen 1,9-es PD TDI motorja akár 150 lóerő leadására is képes, de a Mazda6 kétliteres dízelmotorja is 136 lóerőt termel. Ehhez képest a Toyota arcpironkodásra kényszerül, amit szerény étvágyával kárpótol. 5,9 literes tesztfogyasztást sikerült elérni az autóval, ami minden szempontból kiemelkedően jó eredménynek számít.

A motor csendességével és járási kultúrájával nincsen semmi baj, csak a kinyomott kuplungpedálon és a váltókaron lehet érezni némi remegést. A motor zaja nem jelentős, és amúgy is csak azért tűnik fel, mert szélzaj vagy futóműzaj egyáltalán nincs. Alapvetően rugalmas viselkedésű a kétliteres dízel, kiemelkedő csúcsokat vagy hanyatló mélypontokat nem találni karakterisztikájában.

Erejét már nagyjából 1500-as fordulattól leadja, váltani már a 2000-es fordulat alatt lehetséges. 3000 fölé nem érdemes pörgetni a motort, ugyanis innen már alig munkálkodik erő benne. Ötödikben 160 km/óránál pont 3000-et mutat a fordulatszámmérő. A kombinál 190 km/óra a végsebesség, amit lassan ér el az autó.

Nekünk az Avenis futóműve tetszett a leginkább. Izgága mutatványokat nem produkál a kombi, bamba nyugodtsággal veszi az összes kanyart. Nagy meglepetésünkre közel olyan nagy tempóval bírt elfordulni az Anvensis az Auchan előtti autópálya lehajtónál, mint az Opel Speedster. Közben végig teljesen stabilan feküdte az utat, megdőlni vagy ijesztgetni nem akart. Az Avensis fékteljesítményével is elégedettek voltunk, és az erő is pontosan adagolható. Ami viszont kevésbé nyerte el tetszésünket, az a váltó. A kar, bár rövid úton mozog, járása és kattanásai nem olyan határozottak, mint a korábban megszokott Toyotáknál.

Tágas utas- és csomagterével, csendes és keveset fogyasztó motorjával annak lehet jó választás egy dízel Avensis, aki sokat utazik, nem bánja, ha érzelmi alapon nem kötődik autójához és szereti, ha ritkán kell tankolnia. 6 890 000 forintba kerül Sol kivitelben az Avensis Wagon a kétliteres dízelmotorral. Ez a változat, már szinte minden extrát tartalmaz, ami az elvárt kényelmi szint kielégítéséhez szükséges.

---