Hivatalosan a 2004-es Detroiti Autószalonon váltja le a Ferrari 612 Scaglietti a 456 GT-t. A 612 Scaglietti név első fele a motorra utal (ami közel hat literes és 12 hengeres), a másik fele pedig egy híres karosszériaépítőtől származik.
Sergio Scaglietti egy modenai karosszériaépítő mester volt, aki az ötvenes-hatvanas években több Ferrari formatervét is kitalálta és megvalósította.
Az utód minden irányban sokat nő a 456-oshoz képest, hossza 20, tengelytávja 35 centivel lett nagyobb. Ami kevésbé fontos egy Ferrarinál, az a hátsó helykínálat növekedése.
Bár a kupé továbbra is 2+2 személyes, de a nagyobb tengelytáv miatt a 612-es jóval tágasabb elődjénél és hátul elég a hely két embernek.
Sokkal fontosabb ennél azonban, hogy 540 lóerőt és 588 Nm-t produkál az autó 5,7 literes motorja. A V12-es erőgépet az autó orrába helyezik, ahonnan a hátsó kerekekhez tornássza erejét.
Noha az alumínium karosszériás autó építésekor nagy számban használtak különféle könnyűfémeket, a 612 Scaglietti így is 150 kilóval nehezebb a 456-osnál. Ez azonban egyértelműen a méretnövekedés folyománya.
A súlygyarapodás ellenére nagy hangsúlyt fektettek az ideális súlyelosztásra. A hátsó tengelyre a teljes tömeg 54 százaléka jut, ami közel ideális. A szokatlanul nagy tengelytáv-növekedést is az tette szükségessé, hogy a V12-es orr-középmotorként az első tengely mögé kerüljön.
Remek menetteljesítményekre képes a Pininfarina karosszériás 612 Scaglietti, mivel végsebessége 315 km/óra, a százas sprint pedig csak 4,2 másodpercig tart.
