Az 1920-as évektől kezdve a forgalom növekedése tette szükségessé az irányjelzésre vonatkozó előírások bevezetését. Korai Volkswagen Bogarakon vagy más oldtimereken még látni kézzel működtethető karos irányjjelzőt. A mai indexeket helyettesítő szerkezet használatát előírások is megkövetelték, de minden kanyarodásnál kézzel felcsapni az irányjelzőt, nos, ez nem volt a legkényelmesebb.
A Bosch 1928-ban bevezette az irányjelző elektromágneses változatát. Ebben a szerkezetben egy elektromágnes fordította ki házából a 20 centiméter hosszúságú kart, amely idővel megvilágítást kapott.
Kényelmes, könnyen kezelhető és megbízható is volt, ezért hamar népszerűvé vált. A karos index az ötvenes évekig elterjedtebb volt a villogó lámpás irányjelzőknél.
Ma indexelési szándékunkat a bajuszkapcsoló megnyomásával, egy mikrokapcsolóval jelezzük. Az index kattogását egy relé adja, amelynek egyetlen célja, hogy az akusztikus visszajelző hangot előállítsa. Ugyanezt a hangot egy műszerfalba épített hangszóró is produkálhatja.
