Hazánkban egy Rolls-Royce sokkal jobban szúrja a szemét az embereknek, mint egy többe kerülő, de kommersz autótípus, mondjuk egy S-osztályú Mercedes, vagy egy Jaguar. Vannak, akik úgy néznek a Rolls-ban ülőre, mint egy tál hernyóra. A leplezetlen utálat biztos jele, amikor kulccsal körbekarcolják az autót.
A makulátlan fényezés már csak emiatt sem lehet eredeti, többször is fel kellett újítani az elmúlt 24 évben. Los Angelesben hiába esik olyan ritkáén az eső, a tűző nap sem tesz jót a fényezésnek, emiatt 6-7 évente érdemes újrafényezni a karosszériát.
Jelenleg az autó álomszép állapotban van. Tulajdonosa ezt az állapotot szeretné megőrizni. A legérdekesebb az egészben, hogy idővel meg lehet találni azokat az embereket, akiknek szakértelme, munkakultúrája felér erre a szintre és ilyen bámulatosan jó karban tudják tartani az autót.
Sok gond amúgy sincs az autóval, mivel nem rohangálnak benne a bitek, mint a mai luxusautókban. Van benne egy egyszerű felépítésű, nem túlhajtott V8-as motor, minimális elektronika, egy elnyűhetetlen automata váltó, stabil futómű és kész. Mindene bőségesen méretezett, ebből is adódik az üresen 2,2-2,5 tonna körüli súly.
1965-ben jelent meg a Silver Shadow, amelyből az első széria 1976-ig futott, a Silver Shadow II 1977 és 1982 között volt gyártásban. A Rolls-Royce eleve úgy fejlesztette ki a típust, hogy az hosszabb időre megállja a helyét az autógyártás csúcsán.
Ezzel a kifejezéssel nyilván lehet vitatkozni, mivel a német luxusautók műszakilag fejlettebbek voltak, de egy Rolls-Royce-t és egy cápa hetes BMW-t, de akár még a sokkal nagyobb presztízsű W 116-os Mercedes-Benz S-osztályt egymás mellé állítva könnyen látható, hogy nem egy kategóriába tartoznak. A Mercedesek közül egyedül a régi 600-as méltó ellenfele egy Rolls-Royce-nak.
Egy Rolls mindig fenséges jelenség, tömege, eleganciája semmi mással nem összetéveszthető. Szemből a hűtőrács és a szárnyas embléma, a Spirit-of-Ecstasy elmaradhatatlan része a Rolls-Royce-nak. A nőalakról az a legenda kering, hogy egy angol előkelőség magántitkáraként dolgozó hölgyről mintázták, de erről nem tudni biztosat. Az emblémák is kézzel készültek, ahogy az egész autó.
1931-ben a Rolls-Royce átvette a csődbe jutott Bentley-t, majd a két gyár termékei annyira hasonlatossá váltak egymáshoz, hogy az ötvenes évek legelejétől lényegében csak az embléma és a hűtőmaszk kialakítása tért el. Ennek a Silver Shadow luxusautónak a Bentley párja a T-sorozat volt. A Silver Shadow-ból Corniche néven megkapóan szép kabrió is készült, amely még sokkal drágább.
Műszakilag a Silver Shadow (ezüst árnyék) korszakos váltást hozott az RR történelmében. Ez volt az első szériagyártású autójuk, amely önhordó felépítésű, nem pedig alvázas. Kezdettől fogva egy hosszabb időre szóló típus kifejlesztése volt a cél, amire rászánták a kelő időt. A Silver Shadow I kifejlesztése 10 évvel a bemutató előtt, 1955-ben kezdődött. 1958-tól már futottak a prototípusok.
Az alváz elhagyása mellett a négy tárcsafék bevezetése miatt is jelentős ez a sorozat. A makulátlan állapotú Silver Shadow II aszfaltba állóan lassul. Az első modellben 6,2 literes volt a V8-as motor, amelynek hengerűrtartalma 1977-től 6,7 literre nőtt. A maximális teljesítményről a gyár nagyon sokáig nem közölt adatot, csak annyit mondott, hogy pont elegendő.
De mennyi is ez a pont elegendő? Becslések szerint 160 és 200 lóerő között lehetett a teljesítmény, ami kevésnek tűnik. Lóerőből tényleg nem volt túl sok, newtonméterből viszont a minimálisan kielégítőnek legalább a dupláját adta le a motor. Az 1988-as típusról vannak konkrét adataink, ekkor már a Silver Spirit-et, a Silver Shadow utódját gyártotta a Rolls-Royce. Ez a típus 243 lóerős volt 4300-as fordulaton. Ebben már benne van a Bosch K-Jetronic befecskendezéssel elért 20 százalékos teljesítménynövekedés.
Amikor a Rolls tulajdonosa Kaliforniában felkutatta a megfelelő autót, szívesen vásárolt volna egy Corniche-t, de végül nem fizette meg a nyitott tető luxusát. A képeken látható autó a hetvenes évek végén 80 000 dollárba került.
Habár a Rolls-Royce a Bugatti mellett az autóval megvalósítható luxus netovábbja, ára használtan egyáltalán nem magasabb a közönséges új nagyautóknál. Akár 20-25 000 dollár körül is találni Rolls-ot, fenntartása pedig a tulajdonos tapasztalatai szerint messze nem emészt fel annyit, amennyibe egy új luxusautó kerül.
Elektronika gyakorlatilag nincs az autóban, nem is romlik el, a bőrülések félévente esedékes ápolását az RR emblémás szerrel nem kerül sokba elvégeztetni. Egyedül a fogyasztás orbitális. Katalizátorral ezek az autók fuldokolnak, mondta az RR gazdája, katalizátor nélkül viszont az ő esetében 60 literről 40-re esett a fogyasztás, a motor felszabadult és sokkal erősebb lett.
Az amerikai kivitelű autók tankja sokkal kisebb az európaiaknál, csupán 85 literes. 85 liternyi benzinnel 100-110 mérföldenként érdemes begördülni egy töltőállomásra. Itthon alig mozog az autó, tulajdonosa lepel alatt, garázsban konzerválja tökéletes állapotát.
