Vezettük: Volvo S40 – Kisebb, de nem kevesebb

---

A Volvo S40/V40 páros többször feküdt a kés alá, mint Gábor Zsazsa. Az 1995 óta készülő duó 2000-ben és 2002-ben is alapos renováláson ment keresztül, hogy állja a sarat a konkurenciával szemben. Időközben megváltozott az autó orra, lecserélték az első üléseket, más lett a kárpitozás, a műszerfal és sok ezer apróság is átalakult az autóban. Ma már azonban az S40-es utastere kissé szűkös a kategóriához képest, és a rugózási komfort is fejlesztésre szorul.

Az új S40-es Volvónak két testévére is van. Egyikük a Ford Focus II, a másik pedig a Mazda3-as. A hármas ikrek azonos géneket hordoznak, de nem egypetéjűek. Mindhárom autó másnak szól. A Mazda sikeresen lovagolta meg a sportos szelet, ezért a Mazda3 is a fiatalos családapák kedvenc időtöltéseként vonul be az autós történelembe. A Focus II szerepe nehezen definiálható, hiszen eddig ezt az autót tartották a kompakt kategória legélvezetesebben vezethető autójának, de a Mazda3 megjelenésével új pozíciót kell találnia magának.

Nincs baj viszont a Volvo S40-essel: ez az autó még mindig a visszafogott eleganciát, és a finom sportosságot ötvözi. Ha egy BMW-t a konditermekben edzett és szoláriumban barnított kidobókhoz hasonlítunk, akkor a Volvo S40-es megfelelője egy napon barnított atléta lehet.

Ma minden gyártó úgy igyekszik utóddal előjönni, hogy az új autó jóval hosszabb, mint a leváltott modell. Az S40-esnél más a helyzet. Az utód közel 5 centivel rövidebb, de mégis magasabb és szélesebb is valamicskét. Ettől, na és persze a nagyobb tengelytávtól több hely jut az utasoknak. Így a forma a rövid első és hátsó túlnyúlásokkal kicsit bucis, de nagyon is ismerős Volvós képet mutat.

Belül más a helyzet: a Volvo hangulatot alapvetően meghatározó középkonzol helyét egy ultramodern cockpit vette át. Az új középkonzol tulajdonképpen egy néhány centi vastag függőleges fal, ami mögött üres teret, és egy nehezen elérhető rekeszt találunk. A gombok formája és elhelyezkedése is Volvo-idegen, de a kezelhetőség így is egyszerű. A ritkán használt egyforma kapcsolók megkülönböztetése nehézkes, de a gyakran használt fűtés és hangerő szabályozók egyből elérhetők.

Hiába kapott új üléseket a korábbi 40-es sorozat, a vezetői ülés és a kormány szöge nem passzolt egymáshoz. A mostani sorozatban már nincs ezzel gond, alkati kérdéstől függetlenül el lehet férni a sok irányban állítható ülésen, és a le-be-ki-fel mozgatható kormányt is magunkhoz tudjuk igazítani.

Hátul is nagyobb már a hely az S40-esben, de a bejutást nehezíti a kis szögben nyíló ajtó. Bajunk lehet még azzal is, hogy apróságainknak kevés hely jut, ezért jobb, ha mindent a zsebünkben tartunk.

Érdekes újítás az S40-esben, az IDIS elnevezésű, leginkább tantestületi felügyelőre emlékeztető elektronika. A rövidítés az Intelligent Driver Information System kifejezésre utal. A szépen hangzó rendszer lényege, hogy a komputer figyeli a kormány elfordítását, a gázpedál hirtelen letaposását, a fordulatszámot, a fékpedált, és sok ezer egyéb dolgot. Ezek alapján próbálja meg eltalálni, hogy éppen előzünk, hirtelen fékezünk, vagy csak békésen kocsikázunk.

Ha a rendszer úgy dönt, hogy a vezető teljes figyelmére szükség van, akkor nem kapcsol be hívást és telefonálni sem enged, sőt, talán még az utasokra is rászól, hogy maradjanak csendben. A biztonság hagyományos eszközeit is bevették, menetstabilizáló elektronika segít elkerülni a bajt, a sok légzsák pedig akkor jut szerephez, ha mégsem kerültük el a balesetet.

Ami a Mazda-Ford-Volvo hármas közös műszakiságát illeti, leginkább a padlólemez, futómű és motorkínálat terén érhető tetten a rokoni kapcsolat. A Volvo S40 leginkább szerethető része a remekbe szabott futómű. Végre sikerült elérniük a svédeknek, hogy autójuk nemcsak erős, de vezetni is jó.

Korábban egyedül a szépen döngölő benzines turbómotorokra hárult a feladat, hogy az élményt szállítsák. Most már megfelelő futómű is társul a dologhoz. Az elöl-hátul független kerékfelfüggesztéssel működő rendszer szépen nyeli el az úthibákat, és megfelelő visszajelzéssel is szolgál az út-autó mindenkori kapcsolatról.

Egyelőre szűkös az S40-es motorválasztéka. Kezdetben csupa öthengeres benzinmotorból, és egyféle 2,0 literes dízelből áll a kínálat. A 136 lóerős dízelmotor nem saját szerzet. A Ford-PSA együttműködés terméke. Jövő év vége táján fut be egy másik 1,6-os dízelmotor, és ekkor érkezik meg az 1,6-os és 1,8-as benzines S40-es is.

Ismerkedni most még csak a 170 lóerős 2,4-es automata és a kézi T5-össel lehetett. Érdekes mód mi a gyengébb verziót találtuk jobbnak, mivel a Volvo sugallta nyugodtsághoz ez a motor párosult érzékibben. Az automata váltó finoman és gyorsan válogatott az öt fokozat közül, kézi kapcsoláskor viszont minden váltás előtt picit gondolkodóba esik a szerkezet.

Nem volt ilyen baj a 220 lóerős T5-ösnél, mivel a hat fokozat közül csak mi választhattunk. A kényelemszeretők ehhez a motorhoz is kérhetnek automatát, egészségükre! Valóban nagyon sportosnak a 6,8 másodperces 100-as sprintidő ellenére sem éreztük az autót. Igazából egy jó autó-jó motor párost alkotott a T5-ös, anélkül, hogy bármiféle izgalom járná át a testünket.

A korábbi gyakorlattal ellentétben az S40-es Volvo mellett most nem áll V40-es. A kombi utód egyébként is V50 néven fog feltűnni, valamivel később. Januárban kezdik gyártani az új S40-est, az első vevői példányok pedig március környékén érkeznek meg hazánkba. Egyelőre még nem sejthető az autó ára, még körülbelül sem. Mivel először csak nagyobb motorral kezdik értékesíteni az új S40-est, az elődhöz képest nagy lesz az árkülönbözet. A kifutó S40-es gyártása még májusig tart.

Azt lehet mondani az új S40-esről, hogy elődje szinte összes hibáját levetkőzte, de mégis hamisítatlan Volvo maradt. Talán túlságosan is, ám ez egy Volvo vásárló szemében nem akkora baj.

---