Teszt: Opel Vectra 2,2 DTI – Konzervatív értékek

---

---

Ahogy a kategória többi tagja, a Mondeo, a Passat, a Primera után a Vectra is megújult az ezredforduló után, még 2002-ben. Ma már a senkinek nem tűnik fel egy C-Vectra, az utcakép szerves része lett. Az átalakulás során a családi vonásokat magára véve, az Astrához és a Zafirához jobban hasonlító, szögletes formát öltött az autó. Ez a „kockaság” azonban csak a látványt illeti, nincs hatással a légellenállásra, az autó alaktényezője 0,28.

Méretét illetően nem érheti panasz az autót, kívül-belül egyaránt nagy. Valószínűleg csak ez utóbbi érdekli a felhasználót, és nem is kell csalódnia. Még magasabbak is kényelmes helyet találnak maguknak, akár elöl, akár hátul utaznak. Itt érdemes megjegyezni, hogy kifejezetten jó üléseket alkottak a hátul ülők számára az Opelnél.

Tettünk egy oda-vissza 2000 kilométeres utat az autóval és közben cserélgettük a helyeket. Ezalatt az a közös véleményünk alakult, ki, hogy hátul sokkal jobb utazni az autóban, mint az anyósülésen. Ebben az is szerepet játszik, hogy a kesztyűtartó igen mélyre nyúlik és csökkenti az elöl ülő lábhelyét. Hátul viszont az esetleges középső utas fanyaloghat a „kardánalagút” és kissé púpos üléskialakítás miatt.

Kemény tömésű, kényelmes a vezetőülés, oldaltartása megfelelő. Az ülőlap hossza jó, sőt elejének és hátuljának magassága külön állítható. Plüssel vonták be az üléseket, ami nem csak esztétikus, de kellemes tapintású is volt. Mind tengely-, mind függőleges irányban állítható a korány, így az üléssel összhangban igen jó üléspozíciót állíthatunk be. Bőr borításának köszönhetően a kormányon jó fogás esett, vastagsága jó, de én egy kisseb méretűt is el tudnék képzelni.

Az utastér elemei – összehasonlítva az elődmodellel – szintén szögletesebbek lettek, igazi élt azonban keveset találunk, mert azokat lekerekítették. Az utastér alapvetően egyszerű, funkcionális, ez alól talán csak a fűtés, illetve a fedélzeti számítógép a kivétel. De hála az automata légkondicionálónak nem is rágódtunk sokat a szellőzőrendszer használatán. Az első szélvédő páramentesítésére úgyis kialakítottak egy külön gombot.

Csak elsőre fura az egyérintős ablaktörlő és indexkar, rövid használat után megszokható. Előnye nem is működtetésében, hanem működésében van, azaz, hogy egy pöccintésre hármat villan az irányjelző.

Továbbra sem bajnokesélyes az autó a rakodórekeszek kialakításában, de sokat fejlődött a modellváltással. A tervezők megelégedtek azzal, hogy az autó a kategória egyik legnagyobb csomagtartójával bír.

Semmi baj nincs a Vectra belső műanyagjaival, csak túlságosan annak látszanak. Egy kicsivel több trükköt bevethettek volna a látvány kedvéért. A középkonzol szürke betétei nem is akarnak többnek látszani fényezett műanyag elemeknél. Nem hagyott kívánnivalót az összeszerelés, még rossz úton sem rezegtek, nyikorogtak az elemek.

A zaj amúgy sem része a Vectrának, sem a motortér felől, sem a futóműtől illetve a kerekektől nem érkeznek túlzó hangok. Emellett a szélzaj sem jelentős, még magasabb tempó esetén sem. 160-170 km/h simán utazótempója a 2,2-es dízel Vectrának.

Csendesen suhanhatunk az autóval, ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a vezető és utasai könnyebben birkóznak meg egy hosszabb utazással. Ebben komoly szerepet vállal a Vectra futóműve is, amelyet erre lőttek be. Budapest utjain úgy mehetünk az autóval, hogy igen sok hiba észlelésétől megóv minket a felfüggesztés. Ezért azonban áldozni kell, mégpedig a dinamizmusból. Bár jól tapadnak a kerekek az aszfalthoz, a sportos kanyarvételt a Vectra nem kedveli. Az autó egyenesfutása jó volt.

Nagyon jó pontokat szerzett nálunk a Vectra kormányzása, precízen tette a dolgát, a váltózó rásegítésnek köszönhetően nem dolgozott túlzott erővel sem. A váltókar megvezetése jó volt, nem akadozott, nem kellet erőltetni.

Eleinte a fokozatok megválasztását kellett szokni, mert városban kissé darabosan vezettük az autót. Az ötödik fokozat kialakításában, valószínűleg a Németországhoz hasonló autópályákkal rendelkező országok vezetési szokásait vették alapul. Megfelelően hosszú, mégse nagyon kell visszaváltani és csökken az autó fogyasztása is.

A pedálok jól kezelhetőek, egyedül csak az elhelyezésüket kellett egy kicsit szokni. Jól méretezett fékekkel vértezték fel az autót, nem haraptak korán, de egy erősebb pedálmozdulatra rendeset fogtak az autón.

Mára szinte teljesnek nevezhető a Vectra motorpalettája is. Várat azonban még magára egy két liter körüli CDTI erőforrás bevezetése az Opelnél. Jelenleg 2 és 2,2 literes DTI motorokkal lehet megvenni az autót. Ha papíron a konkurensekhez viszonyítjuk az adatokat, akkor valóban hiányzik a C betűs common-rail technika, ám használatba véve az autót, a kép már árnyaltabb.

Nincs meg az autóban az a kitörő erő, amit a jelenlegi dízelmotoroktól elvárunk, de a motor megfelelően mozgatja az üresen több mint 1,5 tonnás autót. Bár a motor maximális nyomatéka igen alacsonyan, már 1500-as fordulatszámtól rendelkezésre áll, a Vectra jobban kedveli, ha lendületből vezetik és nem erőből akarunk kigyorsítani. A 2.2-es dízel a korábbi generációhoz tartozik, a motor működése mégsem idézi ezt, nem zajong túlzottan és nem kell sokáig várni hidegben, hogy a motor végre rendesen dolgozzon.

Nem csak a teljesítmény, de azzal összhangban a fogyasztás is visszafogott. Egy haladós külföldi úton a 6,5 literes átlagfogyasztás simán tartható. Városban, ha minden teljesítménytartalékot kiaknázunk, akkor is tíz liter alatt fogyaszt az autó.

Bár minden bizonnyal szeretne nálunk családi autó lenni a Vectra, amihez minden adottsága megvan. Konzervatív kialakítása, a futómű és a motor hangolása, továbbra is a már kissé idősebbek autójává teszi. Így nem lesz meglepő, hogyha továbbra is ezt választja majd sok cég vezetői autójának.

---

---