Teszt: Mercedes A140 – Ez is Mercedes

---

---

Nem mai csirke az A-osztályos Mercedes. A Mercedes csöppsége 1998 óta készül, 2001 óta pedig hosszabbított tengelytávval is megvásárolható. Még idén bemutatásra kerül az utód, ami az ígéretek szerint még nagyobb lesz és többféle karosszéria is rendelkezésre áll majd.

A főként városi használatra tervezett kisautó rövid változatát a motorpaletta alját képviselő 1,4 literes benzinmotorral vettük alaposabban szemügyre. A mostani A-osztályos Mercedes talán a tükrökbe integrált irányjelzőkről ismerhető fel legegyszerűbben. A viszonylag rövid, 3,6 méteres hossz ellenére belülről meglehetősen tágas utastér fogadja az utasokat.

Bizonyára sokat dob a latba a teljesen sík padló, ami a szendvicsszerkezetű felépítésnek köszönhető. A padlószerkezet persze elsősorban a biztonságért felel, de ezek mellett jó szolgálatot tesz más területen is. Például a jobb első utas lába alatt helyezték el a biztosítéktáblát valamint az akkumulátort, így azt nem is érdemes máshol keresni.

Az első ülések egy végtelen hosszúnak tűnő sínen csúsztathatóak, aminek köszönhetően akár egy 190 centiméteres sofőr is teljesen nyújtott lábbal vezethet. Sajnos ez teljesen nyújtott kart is kíván, mivel a kormány nem állítható hosszirányban. Ennek ellenére kényelmesen vezethető az A-osztály, pedig az ülés is hagy maga után némi kívánnivalót. Ugyan magassága állítható, de csak az ülőlap mozgatásával, így hatalmas lyuk tátong a támla és az ülőlap között az alsó pozícióban.

A hátul ülőknek is jobb dolguk van az átlagnál, bőséges fejtér és közepes lábtér áll rendelkezésre. A lábtér nagyságát az a tény csökkenti nagy mértékben, hogy az első ülések alá egy centire sem tudjuk bedugni lábfejünket. A középen ülőnek sajnos csak kétpontos biztonsági öv jut.

Az orrész kivételével páratlanul jól átlátható viszont a kocsi, ráadásul egy picit magasabban ülünk a forgalomnál, így a lelkünk is nyugodtabb lehet. A megszokottal eltérően görbülő C-oszlop mögé is jutott még üveg, így hátra pillantva tényleg nagy részt látunk a forgalomból. Mindkét oldalra holttér mentes visszapillantó tükör került, aminek nagy hasznát vettük a városi forgalomban.

Az elhíresült jávorszarvas-teszt óta sokan instabilnak gondolják a kis A-osztályt – tévesen. Az azóta kikapcsolhatatlan ESP menetstabilizáló elektronika és a megkeményített futómű tökéletesen végzi a dolgát. A finom beavatkozásoknak köszönhetően az egyébként meglepően gyors kanyarvételeknél is kiszámíthatóan viselkedik a kocsi. A billegés-mentesség kialakítása közben a rugózási komforton esett csorba. Rossz úton a kis Mercedes egy telipakolt talicskaként rázza szét rakományát.

Ritkán találkozunk csak kézi váltóval Mercedesekben, pedig nem csak az automata váltókhoz értenek. Az ötfokozatú kézi váltóval minden szempontból meg voltunk elégedve. Rövid utakon határozottan jár a kar, és nincsenek ellenére a gyors kapcsolások sem.

Egyre ritkább manapság, hogy hengerenként 2 szelepes motorokkal találkozunk, de ezúttal így történt. Az 1,4 literes négyhengeres motor paraméteri : 82 lóerő és 130 newtonméter. Városban nem találunk fogást a motoron, a rövidre vett fokozatokkal egész fürgén tudunk haladni. Országútra érve azonban hiába alkalmazzuk a hosszas kihúzatás módszerét, bővebb teljesítményt nem találunk. Nehéz elérni a 170 km/órás végsebességet.

Kis fordulaton is jól húz a motor, és a 12,9 másodperces gyorsulási érték sem megdöbbentően rossz. Magasabb fordulaton kicsit nagyobb a zaj, de nyugodtan rásüthetjük a „sportos” jelzőt is. A fékek is határozattan teszik a dolgukat, és még a nagyobb Mercedesekhez szokottak is meglepően fedezik fel, a minimális bólintást.

Valószínűleg a forma sem kedvez a fogyasztásnak. Autópálya tempónál megnövekszik valamicskét a zélzaj, de a stabilitással ekkor sem adódott veszélyes problémánk.

A felhasznált belső anyagok a kategóriában unikumnak számítnak. Bárhova nyúlunk puha, jó minőségű műanyagokkal találkozunk. Ez a minőségérzet menet közben is jól érezhető, mivel egy mukkot sem hallat magáról az utastér.

A minőségen kívül sajnos meglehetősen kevés jel utal arra, hogy egy Mercedesben ülünk. Márkán belül feltűnő, hogy nem látjuk magunk előtt a jelvényt, bár azért ez nem jelent különösebb problémát. A műszerfalon felfedezhető némi rokonság, de egy kicsit talán egyszerűre sikeredett. A digitális kilométer számlálón kívül, a sebesség a fordulatszám, valamint az üzemanyagtank állapotáról győződhetünk meg. Talán egy hőfokjelzőt még besúvaszthattak volna valahová. Tipikus vonás viszont, hogy egyetlen bajuszkapcsolót találunk mindössze a bal oldalon. Ez szolgál irányjelzőként, valamint a végét tekergetve az egymással szemben mozgó ablaktörlő lapátok mozgatására is.

Nem sikerült bonyolultra a középkonzol sem. Fent egy sorban találunk néhány hasznos funkciót szolgáló gombot, lejjebb pedig a manuális klíma kezelőszerveit. A rádió sem csicsázik és olyan mercis módra nem találunk rajta programválasztó gombokat sem.

Praktikus dolgokban szerencsére nem fukarkodik az A-osztály. A rádió alatt találunk egy jól használható gumival bélelt pakolórekeszt. A méretes térképzsebek mindegyikében találunk egy-egy pohártartót, amiből még kettő a kézifékkar mögé is elfért. Bizony a kézifékkar tényleg kézi, és nem a jó öreg lábbal taposós. Mondjuk a G-osztályban is a normál helyre került a kézifék, úgyhogy ezt is gyorsan kimagyarázhatjuk, ha valaki hibaként rója fel. A kesztyűtartó méretét a műszaki leírást tartalmazó mappa eltávolításával tehetjük használható méretűvé.

Megkérdőjelezhetetlen viszont a csomagtartó tágassága, ugyanis az 390 literes térfogat kiugróan magas érték, és még könnyen is hozzáférhető. Sínen csúsztatható a hátsó sor ülés, amivel tovább növelhetjük a csomagtartó méretét.

Költségek terén is utal Mercedes származására az A140. Egyértelműen magas a 10 liter körüli városi fogyasztás a 1,4 literes motor teljesítményéhez képest. Az alapár is Mercedes mércével mért: a 4 666 000 forintos összeg a legjobb jóindulattal sem mondható kevésnek.

---

---