Teszt: Toyota Avensis Verso D-4D – Csak a külső változott

---

Enyhe külső és jelentősebb belső átalakuláson ment keresztül az Avensis Verso, mióta legutoljára nálunk járt. Több fényt vetítenek az útra új első fényszórói és az új lökhárítónak és hűtőrácsnak köszönhetően valahogy barátságosabb és modernebb is lett az orrész. A hátsó fertályon sokat dobnak az új lámpaburák.

Az utastérben a korábbitól eltérő, otthonosabb színvilágú kárpitozás áll rendelkezésre valamint megújult a műszerfali egység is. A kormányról távirányítható rádió mellett az első oldal- és a függönylégzsákok is az alapfelszereltség részét képezik.

Kívülről az Avensis Verso még mindig inkább a személyautókhoz áll közelebb, mint az egyterűekhez, ami a menettulajdonságokat tekintve pozitív. Azért a Verso sem ficánkol az úton, de a gyorsabb tempójú kanyarokban nem érezni az egyterűeknél szokásos dülöngélést, ami feltehetőleg nagyban köszönhető a viszonylag alacsony karosszériának.

Kiszámítható módon tolja az autó az elejét, de gázelvétellel ez azonnal korrigálható, anélkül, hogy közben kitörjön az autó fara. A futómű kellemesen lágy hangolású, de nem bölcsőszerűen ringó. Ami sajnos nem, vagy csak minimális mértékben javult az elődhöz képest, az a beszűrődő motorzaj mértéke. A hosszú távú utazást az átlagosnál jóval erősebb motorzaj zavarja leginkább. Elöl ülve nem, de hátul hallani némi nyiszogást a műanyagoktól, de ez még bőven átlag alatti.

A 116 lóerős, közös nyomócsöves turbódízel motor 12,5 másodperc alatt gyorsítja 100 km/órás sebességre a családot és 180 km/órás sebességnél parancsol megálljt az apukának. Ezen értékekre és a fogyasztásra sem lehet panasz. 90 százalékos városi használat mellett sikerült 7,9 literes átlagfogyasztást produkálnunk. Egy hatsebességes váltó jobban illene az autó karakteréhez, de a rendelkezésre álló öt fokozat is elegendőnek bizonyult az 1800 és 3000 között fellépő 250 newtonméteres nyomaték kihasználására.

A váltó a tesztautóban akadozva járt, ami szerintünk egyedi hiba volt. A váltókarral viszonylag rövid utakon, sportosan kapcsolhatunk. A fékek hatásosan lassították az új, 16 colos könnyűfém kerekeket a rájuk szerelt 205/65-ös abroncsokkal egyetemben.

Az Avensis Verso öt- valamint hétszemélyes kivitelben is megvásárolható. Nálunk a hétüléses modell járt. Hét ülés mögött is marad még 212 liter a csomagok részére, valamint a padló alatt egy 70 literes csomagtér áll rendelkezésre.

Hét felnőtt helyett a két felnőtt és öt gyerek, vagy a keskeny és alacsony felnőttek közé tartozók kombinációja tűnik valóságosabbnak. A második sorban lévő három különálló ülés rendkívül keskeny, így ott nem sokáig lehet kényelmesen ülni. A lábhely elegendő, sőt azt a hátul már amúgy is kuporgók rovására még tovább növelhetjük a padlóban lévő sínek segítségével. Amennyiben hátul nem ülnek, vagy végképp ki akarunk velük szúrni, akkor még az üléstámlát is hátrébb engedhetjük.

A harmadik sorban csak viccesen hatalmas terpeszben lehet kényelmesen elférni és a fejtér is csak egy átlagos méretű utasnak elegendő. A leghátsó utasok azonban nincsenek hátrányosan megkülönböztetve a többiektől, jár nekik az állítható magasságú fejtámla, a pohártartó, több rekesz és a plafonvilágítás is.

A hátsó sorba való bejutáshoz a második sor szélső üléseit kell összecsomagolnunk. Első lépésben a háttámla kerül lehajtásra, majd egy másik kallantyú segítségével előredönthetőek az ülések.

Nem sokkal bonyolultabb művelettel eltávolíthatjuk az összes ülést is amivel közel 2,5 köbméteres teret nyerhetünk. A hétszemélyes autók nem minden esetben kapnak tolóajtót, ahogyan az Avenis Verso sem. Hátul az átlagosnál jóval méretesebb ajtóra kell figyelnünk, de súlyán ez nem érezhető igazán.

Hideg időben a hátul utazók a sofőr kedvében kell, hogy járjanak, mivel az ajtó és a kormányoszlop között egy gombbal csak ő szabályozhatja a hátsó fűtés intenzitását. Még egy szokványosnak nem mondható kapcsoló található a műszerfalon, de ez már jobban elrejtve a kormányoszlop alján. A kézikönyv szerint ez is a hatékonyabb fűtést szolgálja és álló helyzetben ildomos használni. Gyakorlatilag a gomb átbillentésével magasabb fordulatra helyezi át székhelyét az alapjárat, és így gyorsabban bemelegszik a motor.

Nem árt ezeket a trükköket kitanulni, mivel dízelhez illően nehezen melegszik a motor, és a fűtés még üzemmeleg motor mellett sem kényeztet el bennünket forró levegővel. Pakolórekeszből viszont akad bőven, aminek legszebb példája a külsőleg a Corolláéra emlékezető középkonzol. Felül egy kisebb fiókot billenthetünk ki gombnyomásra, lent a kezelőszervek alatt pedig két pohártartót, valamint újabb halom rekeszt találunk.

Az új, térhatású Optitron műszerfal fehér világítása szép, kár, hogy a máshol zöldes háttérvilágítással nem harmonizál teljesen. A hőfokjelző szerepét továbbra is a kék színű figyelmeztető hőmérő jel tölti be, míg a motor be nem melegszik. Ez egy tízperces és 10 kilométeres túra után történik meg nulla fok körüli hőmérsékleten.

Kellemes dolga van annak, aki a vezetőülésben terpeszkedik. A jó fogású borkormány csak magasságában állítható ugyan, de könnyedén kényelmesre hangolható a vezetőüléssel. A hosszú és széles A-oszlop a rajta található kis ablak ellenére általában zavaró, de az Avensis Versónál ezt szinte teljesen sikerült kiküszöbölni. Nem kell igazán magasra emelnünk hátsónkat, mégis egyterűs kilátást és biztonságérzetet kapunk cserébe. Tolatásnál sem lehet igazán probléma, jól látható és érezhető, hol is végződik valójában az autó.

A dízel Avensis Verso még mindig egy ideális családi autónak mondható, legfőbb erénye a személyautós vezethetőség, valamint az elfogadható menetteljesítmények melletti kedvező fogyasztás.

Az autó ára valamivel drágult, az ötüléses 7 900 000 forintba, míg a hétszemélyes Sol kivitel 8 470 000 forintba kerül. A Sol kivitel a két hátsó ülésen kívül pluszban tartalmazza a kipörgésgátló valamint a menetstabilizáló elektronikát, a bőrkormányt, a hátsó fűtésvezérlést, valamint a ködfényszórót és a 16 colos könnyűfém felniket.

---

---