A TULAJDONOS VÉLEMÉNYE Szörényi András, Audi 80 quattro 1.8, 1984, 141 000 km Egy idén 20 éves autó végtelenül boldog és elégedett tulajdonosaként csak áldani tudom Ferdinand Piëch maximalizmusát, aki a korabeli Audik kifejlesztését irányította. Nem gagyiságokkal, övre figyelmeztető csipogókban, esőérzékelő ablaktörlőkben és társaikban mérték az autók tudását, hanem kézzelfogható, évtizedekig állandó értékekben. Ma alsó középkategóriás kombik is túlnövik az Audit, még sincs bennük akkora hely, mint a kocka 80-ban. Vegyük az ajtókat: közel 90 fokig nyílnak, ezért nem kell összehajtogatnom magam, ha hátra ülök, ahol vidáman elférek a saját 190 centimhez beállított ülés mögött és még a fejem sem ér a tetőkárpithoz. Nem értem, hol van az előrelépés a keresztmotoros elrendezéssel, merthogy az Audiban hosszmotor „rabolja a helyet”. A kocka Audi 80 nagyon férfias autó és nem elsősorban azért, mert az elsősegélydoboz csatja könnyen kiszakítja a hölgyek harisnyáját. Formája kérlelhetetlenül szögletes, nagyon tetszik a mély üléshelyzet. A quattro-ban négy McPhersonos kerékfelfüggesztés van, mint a WRC-kben és hátra is tárcsafék járt. A kormány nehezen tekerhető, de engem ez nem zavar. Jól beállított futóművel a quattro-ban ma is meg lehet lepni néhány sötétített ablakos, Streetracing matricás alakot országúton, annyira jó az úttartása. A fordulékonyság is bámulatos és nagyon jókat lehet vele farolászni, alig várom a havas napokat. A quattro hajtás újra meg újra lenyűgöz, a két diffizár mindig megvédett az elakadástól, pedig télen hobbiból feszegetem a húrt. Benzin-gáz vegyes üzemű az autó, városban 11-12,5, országúton, autópályán 7,5-10 litert fogyaszt. Az autó fenntartása a magas fogyasztás ellenére verhetetlenül gazdaságos. Javíttatásra nincs szükség, az autógáz olcsó, az alkatrészárak nem barátságtalanok, a karbantartáshoz sem kell számítógép, csak egy hozzáértő, olajos kezű mester. |
|
; "Használt autó: Audi 80, 1978-1986 33")
A kocka Audi 80 még abból a korból származik, amikor a Made in W. Germany kiváló mérnöki teljesítményt és tartós, kiemelkedően jó minőséget jelentett. Amikor az 1978. augusztustól gyártott típust tervezték, egy igazán jó autónak évtizedekre méretezték a mechanikus alkatrészeit. Két és négyajtós limuzin volt kapható a 80-as Audiból, a kupé is a limuzin alapjait vette át
1984 második felétől készült a modellfrissítés utáni modell, amelyet az Audi 100-ra emlékeztető osztott lámpás hátfal, a döntöttebb fényszóró és hűtőmaszk valamint a megszépült műszerfal árul el első ránézésre. 1986 szeptemberében a szappantartónak nevezett 80-as leváltja a cikkben bemutatott típust, a 90-es sorozat utódja 1987 első felében jelenik meg.
Műszakilag megegyezett a 80-assal az Audi 90. Sokan úgy tartják, hogy a 80-ban csak négyhengeres, a 90-ben csak öthengeres motorok voltak, de ez nem ilyen egyszerű, elég csak az Audi 90 TD 70 lóerős, ezerhatos dízelére, vagy az 1984 előtti Audi 80 CD 1.9-es és 2,1-es öthengeres benzinesére gondolni.
Konstrukciósan az elsőkerekestől erősen eltér a négykerék-hajtású quattro. Az alváz és az utastér is merőben más. A rövid áttételű, ötsebességes váltóba beépített harmadik differenciálmű egyenlíti ki a fordulatszám-különbséget a két tengely között. A korszakalkotó rendszer középen és hátul kézzel zárható differenciálművel segíti ki az embert a bajból. A quattro hátsó futóműve is McPherson gólyalábas, még a kormányösszekötők is benne vannak, csak le vannak hegesztve a karosszériához.
Tágasságával a szögletes 80 megszégyeníti a modern autókat. Az elsőkerekes modellek padlójából alig emelkedik ki a kardánalagút, az 505 literes csomagtér nagyobb, mint egy mai S Mercedesé. Kényelmesek az ülések, a hátsó sorban a nem formázott üléstámlák miatt három felnőtt is elfér. A kesztyűtartó óriási.
Az áttekinthetőség eszményi, az autó összes sarka jól belátható. A karosszéria körbefutó védelmet kapott, az ajtókat műanyag panelek óvják, a mára szürkére fakult műanyag lökhárítókon nem hagynak nyomot a kisebb ütközések. A 190-es Mercedes-hez hasonlóan a hátsó ajtók nem kapcsolják be az amúgy is jelképes belső világítást.
Igen széles motorkínálattal volt kapható az autó, most csak az elterjedt motorokat említjük meg. A benzinesek között az 1,3 literes, 55 illetve az 1982-es modellévtől 60 lóerős a legtakarékosabb. Porlasztóval 75 és 85, K-Jetronic mechanikus befecskendezővel 110 lóerővel volt kapható az ezerhatos motor. Az 1,6 literes elég erős a 80-ashoz.
90 lóerős az 1,8 literes négyhengeres benzines. Nagyon kiegyensúlyozott, kiváló nyomatékleadású motor, kellően pörgős, de alapjáratról húz. A benzinmotorok kis fordulaton adják le nyomatékukat, hangolásuk jól eltalált.
1980 végétől jelent meg a dízelmotor a 80-asban. Az 54 lóerős, ezerhatos szívódízel nagyon sokat kibír, keveset fogyaszt, de 20 év körüli, valószínűleg nagyon sokat futott autók esetében szerintünk biztonságosabb a legkisebb benzines mellett dönteni. Még inkább igaz ez a 70 lóerős turbódízelre, amely a széria ötsebességes váltó miatt takarékosabb az alapfelszereltséggel négyfokozatú váltós szívónál.
Formel E néven futott az a változat, amely csak néhány modellévben volt kapható. A 85 lóerős ezerhatos motorral szerelt autó 4+E fokozatú váltót kapott. Az E a nagyon hosszú ötödik áttételt jelentette, ami csendesebbé és takarékosabbá tette az autót. A Formel E változatok motorja gombnyomásra kikapcsolható volt a lámáknál, majd kinyomott kuplungnál gázadásra beindult. Formel E modell az 1,8 literes motorral is létezett.
Sok tulajdonos visszaél a kocka Audik (és kettes Golfok, kocka Passatok) tartósságával, ezért még a minimális karbantartást sem adják meg nekik. 18-26 éves autók esetében általánosságban nehéz mit mondani a megbízhatóságukról. Konstrukciósan nagyon hosszú élettartamúak, de könnyű beleszaladni végletekig lezüllesztett siralomvölgyekbe is.
Világszínvonalú az 1984 utániak rozsdavédelme, a cikkben látható autó csak ott korrodál, ahol kisebb sérülés érte. A korábbiaké is jobb az átlagnál, de a hetvenes évek végi szintet ismerve ez nem sokat jelent. A küszöbök, sárvédők és az ajtók mellett a csomagtartóban érdemes rozsdát keresni.
Jónak mondható az alkatrészellátás, sok elem csereszabatos a kettes Golffal és az Audi 80 padlólemezére épített, 1988 előtti Passattal. A quattrók négykerék-hajtásától nem kell tartani, a teljesen mechanikus rendszer nem okoz problémát. A motorok kiállták az idő próbáját, több százezer kilométert elfutnak meghibásodás nélkül.
A hűtőfolyadék veszteségekre kell figyelni, a szelepfedél tömítés alól szivárgó olaj 1000 forint ráfordításával és egy új parafa tömítéssel orvosolható. A futómű nagyon masszív. A gyári kuplungtárcsák, kerékcsapágyak élettartama jóval 100 000 kilométer felett van. Ha nehezen jár a váltó, elég lehet olajat cserélni benne, nem kell feltétlenül komolyabb hibára gyanakodni.
Viszonylag kicsi az árkülönbség a hébe-korba felbukkanó igazán szép autók és az agyonhasznált változatok között. Az átdolgozás előtti, használható autók ára 160 és 230 000 forint közötti, az 1985-ös modellévtől gyártott autók ára nagyjából 250 000-től és 400 000 forintig terjed. 450 000 forint a legfelső határ, amit a típus elér, a legolcsóbbak 100 000 forint alatt keresnek új gazdát, rozsdásan, elszomorító állapotban. A hasznaltautok.vezess.hu adatbázisban 55 és 379 ezer forint közötti áron láttunk 80-as Audikat a cikk feltöltésekor.
Aki kifog egy valóban megkímélt, tényleg csak 100-150 ezer kilométert futott autót, az legyen nagyon boldog! Az előző tulajdonosok gondossága problémamentessé teszi az életet egy 80-as Audival. Az 1984 utáni autók esetében a rozsda sem vet véget az együtt töltött vidám éveknek.
