Az új Vito áttért a hátsókerék-hajtásra, ami egy áruszállítónak számos előnyös tulajdonságot biztosít. Leginkább megpakolt állapotban, vagy utánfutóval érezhető igazán a különbség, amikor is jelentősen érezhető a nagyobb vonóerő az elsőkerék-hajtású járművekhez képest. További előnyök közé tartozik, hogy a kormányzás függetlenné vált a hajtástól, valamint javult a gyorsulás és a kapaszkodóképesség is.
Az új Vito szériában tartalmazza az ESP menetstabilizáló elektronikát, ami a legszélsőségesebb körülmények között is kézben tarthatóvá teszi az kisáruszállítót. Az ESP a blokkolásgátlót, a kipörgésgátlót, az elektronikus fékerő elosztót és a fékasszisztenst foglalja magában.
Első feladatként egy jeges utat szimuláló -speciális fóliával bevont- pályán két bójasor között kellett kordában tartani a Vitot. Nagy különbséget nem vettünk észre, de ha dönteni kellene akkor az elsőkerék-hajtású változat kapott volna több pontot. Az új Vito erős farkitöréssel reagált, amit persze az ESP és némi ellenkormányzás tökéletesen helyrerakott. Valószínűleg megterhelt állapotban más eredményre jutottunk volna.
A szlalomozásnál már a hátsókerék-hajtás aratta le a babérokat, mivel az jóval könnyebben reagált a kormánymozdulatokra és kevésbé mutatta az alulkormányzottság jeleit. A vészfékezés közbeni kikerülésnél szintén nem volt jelentős különbség, de a közvetlenebb kormányzás miatt, talán az új Vitora szavaznánk ilyen szituációban.
A vontatásbeli előnyöket nem volt alkalmunk kipróbálni, de abban nem is kételkedünk, mivel a fizika szabályai is ezt támasztják alá.
Az új Vito háromféle hosszúsággal kapható, kétféle magassággal. A legkisebb áruszállító 4,65, míg a legnagyobb 6,49 köbméteres raktérrel rendelkezik. Nem csak áruszállításra, de a 9 személyes kombi kivitelben személyszállításra is kitűnően alkalmas a Vito. Az Uni változat a személy- és áruszállító keveréke, ugyanis a 6 férőhely mellett még 3,95 méteres raktér áll rendelkezésre magasított tető esetén.
Szériában hatfokozatú kézi váltóval adják a három darab négyhengeres, változtatható turbina geometriájú turbódízelt, illetve a két, hengerenként három szelepes, V6-os benzinest. A leggyengébb dízel 88, a középső 109, a legerősebb 150 lóerős, 220, 270 valamint 330 newtonméteres nyomatékkal párosítva.
A hathengeres benzinmotorok 190 és 218 lóerős teljesítménnyel bírnak 270 és 305 newtonméteres nyomaték társaságában.