Teszt: Volkswagen Golf V 1.9 TDI Comfortline – Egy csipetnyi fűszer

---

---

Ugyanolyannak látszik, mint az előző, mégis teljesen más. Az ötös Golf profilból egyértelműen golfos vonású. Hiába magasabb és hosszabb, mint az előző, azonnal rá lehet ismerni. Középszürke színével valahogy eltűnik az átlagos autók egyhangúságában. Egyetlenegy régebbi Golf tulajdonos sem rohant oda hozzánk, hogy ölelgetéssel lelkendezzen az ötös láttán.

Olyan hatalmas nagy cicoma-dömping vagy elszállt agyú formatervezői bravúr nem figyelhető meg a Golfon, mint mondjuk a Chris Bangle-féle BMW-ken. Nincsenek sportos vonásai sem, mint amilyenekkel a Mazda3 próbál hódítani, a Renault Mégane-féle extravaganciát is nélkülözi, és az Opel Astra feltűnő egyedisége is hiányzik belőle. Egyszerűen Golfos, mivel a Volkswagen tipikus vásárlói, tipikusan ezt szeretik. Rossz lehet nekik.

Annyira mélyre engedhető az ülés és annyira jó helyen van a kormány, hogy rögtön Markko Märtin Ford Focus WRC-jében érezhetjük magunkat. Erre rátesz egy lapáttal a Comfortline ülés, ami kellően tartja a testet, mégsem szorítja satuszerűen a tepertőn kinevelt úszógumikat. A mély üléshelyzet raliautóban kevésbé jártasaknak elsőre szokatlan: az övvonal magasan húzódik, az autó hátuljáig el sem látunk. A magasabbaknak is tanácsos felemelni az ülést.

Kellemes tapintású a kormány, nem olyan egyszerű műanyag, mint amilyen a korábban nálunk járt 1,4-es Trendline-ban volt. A többi műanyag viszont gyengécske. Keménység tekintetében állják a kopogtató próbát, de megjelenésükkel inkább a visszahúzódó egyszerűséget jelképezik. Ez nem jelenti azt, hogy rosszabb lenne az összkép, mint a konkurensekben, csak azt, hogy az unalmas forma és az egyszerű anyagok együttese nem hat lelkesítően az emberre.

Van valami nagyon pozitív az ötös Golfban: a hátsó tér égbekiáltó hatalmassága. Eddig a Golf mindig megkapta, hogy bár elöl nagy, hátul kevesebb a hely, mint egy dupla babakocsiban. Most nesztek konkurensek: jelenleg a Golf a legnagyobb hátsó helykínálatú alsó középkategóriás autó. Nagyobb lett a csomagtartó is: a 350 liter pont 20-szal több, mint eggyel ezelőtt.

Markko Märtin nyilván rég ült Golfban, ha most beülne, biztos nagyot nézne. Ez a Golf ugyanis vezetés közben már nem is Golf. Egy Golf vezetését eddig nem lehetett élvezni, ezét viszont lehet. Nagyon is lehet. Ez korábban nem volt szempont, de állítólag a marketingesek a Fordtól elirigyelték a jó vezethetőséget, ezért ezt a Golfba is be kellett „építeni”.

Most már a Golf is független hátsó kerékfelfüggesztéssel készül, ami jó hatással van a vezethetőségre. Egyedül a váltó nem tudott bekapcsolódni a vezetési élménybe, ami határozottan, de néha meg-meg akadva jár. Érdekes, hogy Németországban ehhez a motorhoz hatfokozatú kézi váltót is adhatnának, de nekünk csak az ötgangost adják.

Egyszerű autókázáskor is szerethető a Golf, mivel a futóművébe fejlett úthiba-elnyelő géneket szereltek. Ezekkel tökéletes precizitással vehetők a túltenyésztett budapesti típusú úthibák is. Egyetlen aprócska mellékzöngéje van a Golfnak, méghozzá a karosszéria finom biccentése, amit erős fékezéskor produkál.

Annyi pozitívumot tudtunk elmondani a múltkori 75 lóerős 1,4 literes benzinmotorról, hogy képes volt megmozdítani az autót. Ehhez képest a 105 lóerős dízelmotor valóságos égszakadás, földindulás.

Kerepelése a legjobb álmaiból riasztja fel a szomszédokat, de kiegyensúlyozott viselkedésével messzemenőkig elégedettek voltunk. Ez a motor az a hengerenként kétszelepes, adagolófúvókás 1,9 literes turbódízel-motor, amely 130 lóerővel is rendelkezhet.

A visszafogott teljesítmény jót tett neki, mivel a korábbi „alul nem megy-fölül nagyon megy” jellegét teljesen levetkőzte. Vagyis turbólyuk már alig – szinte nem is – érezhető, a teljes fordulatszám-tartományban egyformán kitart a szufla. Érdekes, hogy a 2000-es fordulat alatt egy vékony sávban meglepő remegés tapasztalható, de ez nem jár erőtlenséggel.

4500-ig lehet, maximum 3500-ig érdemes elforgatni, aztán gyors váltás, és irány tovább. Ötödikben 3000-nél valamivel 140 felett mutat az óra, ami nem túl hosszú áttételezésre utal. Ennek köszönhetően egészen fürgén szedi a lábát a dízel-Golf.

Autópályán a tesztautó 150-160 km/órás sebességgel szeretett menni, ekkor még a zaj is elviselhető. Ha nagyon előzhetnékünk támad, vagy a kalapos új skodás beleszemétkedik, akkor akár az észveszejtő 190 km/óra sem irreális.

Drága mulatság Golfot venni, de a jó értéktartás és a könnyű eladhatóság áll a túloldalon. Különösen a dízelmotor kerül sokba a Volkswagennél, bár az ötös Golfnál már nem akkora a különbség, mint korábban volt. A teljesítményben hasonló, ám vezethetőségben messze járó 1,6 FSI Comfortline 550 ezer forinttal olcsóbb. Az 1,9-es dízel 5,9 millió forintért kapható.

Golfnak mindig nehéz lenni. Egy Golffal szemben mindig nagy az elvárás. Ez az autó sosem lehet átlagos, az alsó középkategóriában valami kiemelkedővel kell rendelkeznie. Épp ez az, ami az ötös Golfból hiányzik. Egy csipetnyi fűszer. Ettől eltekintve viszont kiváló autót kapunk a nem kevés pénzért.

---