Teszt: Audi A4 1.9 PD TDI S line – Teljes erővel

---

---

Ha az A3 a szőke ciklonoknak való manökenautó, akkor az A4 egyértelműen a középszintű managerek autója. Az S line sportcsomag ráadásul a legjobb középutat biztosítja. Épp annyira sportos és agresszív, hogy a tükörben megpillantva „Jaj Istenem!” kiáltást váltson ki az előttünk haladóból, de van annyira visszafogott, hogy egy fontos tárgyalásra érkezve sem kell kellemetlenül érezni magunkat a neonszínű diszkóverda miatt.

Visszatérve az S line-ra, az „S” betű egy Audinál kábé annyira jól hangzik, mint egy „M” a BMW-nél. Az S line azonban a több betű ellenére is kevesebbet ér, mint a sima „S”. A 100 százalékos Audi tulajdonú quattro Gmbh neve ellenére nem csak összkerék-hajtás fejlesztésével foglalkozik, hanem sportos kiegészítőket és egyedi modelleket is készít az Audinak. Sportos programjuk neve az S line, ami leegyszerűsítve kőkemény futóművet, fél-brutál kinézetet és egyéb kiegészítőket jelent. Összkerék-hajtást tehát nem: az A4 S line csak első kerekein keresztül élvezkedik a 131 lóerős motor bizsergető erejéből.

Ebben az esetben szerencsére erről is beszélhetünk. Néhány napja ugyanis volt nálunk egy A3 S line, mely balszerencséjére 1,6 literes, 102 lóerős benzinmotorral volt táplálva. Neki köszönhetően az amúgy fantasztikus futómű képességeiről csak szakadékban hátszéllel tudtunk meggyőződni. Holott az autó jóval többre lett volna képes, és látványa alapján többet is vártunk volna tőle.

De itt van az A4 S line 1.9 PD TDI, ami már 100 százalékosan hozza azt, amit szeretnék, plusz még 20 százalékban annál többet is. A motort már alaposan volt alkalmunk kivesézni, mivel Volkswagen Golftól kezdve, Seat Ibizán át az Audi A6-ig mindenféle konszernautóba beszerelik. Olyan, mint egy Jolly Joker, mivel kedvező tulajdonságaival mindent üt.

Ebben az esetben – mármint ilyen sportos autó esetén – nem különösebben fontos a fogyasztás, mégis kiemelném, hogy a 7,6 literes átlaggal rendkívül elégedettek voltunk, különösen az autó iránt táplált és kihasznált sportos igények tudatában. Vagyis eléggé gyorsan mentünk.

131 lóerő, 310 Nm-es nyomaték, 10,1 másodperces 100-as sprintidő és 205 km/órás végsebesség segítette a motor oldaláról munkánkat. Ezek a számok azonban tökéletesen képtelen azt a fajta erőt kifejezni, amit a lábammal csinálok, a hasamban érzek és az agyammal fel nem foghatok, amikor 140-nél hatodikban nyomok egy padlógázt. Ennél az autónál ugyanis abszolút mindegy, hogy hanyadikban van az amúgy klasszul járó váltó. Ha a 2000-es fordulatot átlépte a fordulatszámmérő és nem hajlott még 4000 fölé, akkor a brutális gyorsítás lehengerlő könnyedséggel rántja előre az A4-est. Mintha csak egy könnyű papírrepülőt kapna fel a tornádó.

Nagyon sajnáltuk, hogy az S line csomaggal együtt jár a fekete kárpitozás is, mivel az A4-es amúgy sem túl nagy belső terét a sötét szín még jobban kicsinyíti. A sportcsomag többi részét viszont szerettük. A fekete egyhangúságot oldja és sportosítja a polírozott alumínium hatású díszcsík, remekül fogja a derekat a bőr-szövet kombinációjú fél-sport ülés. A lyukacsos bőrhuzatú kormányba pedig élvezettel kapaszkodtunk még álló helyzetben is.

Egyszer egy hungaroringi futam után Herter Guszti – aki akkor Turán Frigyes régi BMW-jével ment – azt mesélte, hogy az egyik kanyar előtt elfelejtett fékezni, egyszerűen elfordította a kormányt, az autó pedig iszonyatos tempóban befordult. Nagyjából mi is így éreztük magunkat az A4-essel. Tök mindegy volt, mennyivel érkeztünk meg a kanyarba, fékeztünk vagy éppen padlógázon fordultunk, az autó magától fordult, mintha a Forma-1 2002-ben bekapcsoltuk volna az összes segédet.

Mindeközben messzemenőkig jóindulatúan viselkedik az autó. Inkább finom alulkormányozottság jellemző rá, a gyárilag beszerelt ESP-ből inkább csak a kipörgésgátlónak van létjogosultsága. A gyári abroncsok helyett 235/45-ös gumik teremtik meg a kapcsolatot az aszfalttal, és szorgalmasan végzik is dolgukat. Majdnem annyira stabil az autó, mint egy úthenger.

Csak ezzel valamivel gyorsabban lehet kanyarodni. Autópályán és városban is szerettünk az S line A4-essel járni. Előbbin azért, mert gyorsan, halkan, takarékosan és kényelmesen haladhattunk. Utóbbi esetén pedig azért, mert gyorsan, halkan, takarékosan, de valamivel kevésbé kényelmesen haladhattunk. A 17-es felnik és a vékony falu gumik több ütést közvetítenek, mint szerettük volna és az úthibákat és kevésbé szeretik. Sok szidalmat azonban nem érdemes táplálni iránti, mivel fantasztikus kanyaremésztő képessége elnyomja a városban tapasztalt kínszenvedéseinket.

Önmagában is lehengerlő a 2001-ben megjelent A4-es futóműve. Amikor a mezei 131 lóerős dízel járt nálunk, csak jót tudtunk mondani a futóműről. Most képzeljék el, hogy ezt is lehetett fokozni az S line csomaggal. Sajnos a sima A4 kritizált vonásai ilyen optikai csomaggal javíthatatlanok, ugyanis a sportfutómű és a kis szárny segédletével sem lett több tárolóhely, és a hátsó térkínálat sem lett nagyobb.

Még akadt két apróság, amivel nem tudtunk kibékülni: 1. a mélyre engedhető vezetőülésből gyakorlatilag semmi sem látható hátrafelé, 2. a középkonzol kőkemény burkolata fájdalmasan nyomja a vezető gázt adó lábát. És még egy félénk megjegyzés: csak egy pohártartót találtunk elöl.

10 millió, nem látok ki belőle, mégis kéne, nagyon is. Alapáron 7.798.000 forint az autó, amire rájön 1 millió forint értékben extra (CD-s rádió, hátsó elektromos ablak, xenon lámpa) és még újabb 1 millió az S line csomagért. Rendelnék még hozzá tolatóradart és esőérzékelős ablaktörlőt, és már jó is lenne.

---