Ebben az évben, talán tanulva az előző évek túljelentkezéseiből, csak előnevezéssel lehetett indulási jogot szerezni a versenyre, így is hamar elkelt a százötven rajtszám. A nevezési díj 3500 magyar forint volt, mely az idei szezon legolcsóbbja, igaz itt csak egy perc alatti a pálya hossza.
A rakpart szélességéből adódóan a tavaly jól bevált pályát rakták föl ismét a szervezők. Ez talán a legtempósabb és legegyszerűbb az eddigiek közül, hiszen a Szlalomparty nem az egyszerű pályáiról híres. Annak ellenére, hogy a pálya előzetes nyomvonala letölthető volt a rendezvény honlapjáról, és közel egy óra állt rendelkezésre a gyalogos bójakerülgetésre, memorizálásra, az első kör közepéig szinte mindenki rontott, vagy pályát tévesztett.
Az előkészületekre, a lebonyolításra most sem lehetett panasz, a több évtizedes múlttal rendelkező esemény kinőtte már a gyermekbetegségeit. A „pályabírók” feladatát is megkönnyítették a fémkorlátok, így a nézők biztonságos távolságból szurkolhattak és a versenyzőknek sem kellett visszavenni a tempóból. Bár volt pár járdaszegélyes mutatvány, inkább a kocsiban ülőknek volt nagyobb a riadalma.
Az előnevezésnek köszönhetően nem csúszott a rajt időpontja sem és végig gördülékenyen zajlott a küzdelem. A pilóták is időben felkészültek, nem kellett a parkolóban keresgélni, hogy ki a következő.
Szerencsére idén elmaradt a „sztárparádé”, így tényleg az „amatőröké” volt a főszerep. Így is rendkívül izgalmas csatározásokat láthattak a nézők, de voltak, akiket teljesen hidegen hagyott a stopperóra, hiszen ahogy kiadta, úgy mentek keresztbe kasul a pályán. A másfél perces szabadprogram után aztán lehetett összegyűjteni a bójákat a kocsi alól és a pálya különböző pontjairól.
Az ebédszünetben motoros bemutatóé és az elmaradhatatlan gumifüstölésé volt a főszerep, bár utóbbira jelentősen lecsökkent az érdeklődés a hirtelen leszakadt ég miatt. A zápor szinte elmosta a pályát, de a Lada Klub erősen igyekezett a felszárításban. Az eső miatt legalább fémszálakat nem kaptak a nézők ráadásként a nyakukba.
Így a délutáni futam vizes aszfalton zajlott, csak a verseny vége felé száradt fel a pálya, a kis rajtszámosok bánatára, mivel ők nem tudtak javítani délelőtti idejükhöz képest. A végelszámolásnál pedig a jobbik időt vették figyelembe. Érdekes, hogy senki sem ment haza az első futam után, mindenki javítani, küzdeni akart, pedig a szervezők azt mondták, hogy az indulók egy része meg sem szokta várni a második kört.
Ez most szerencsére nem így volt. A nézők sokkal kevesebben voltak, mint az elmúlt években, köszönhető a néha pocsék időnek, de kiszolgálásukra több kis „vendéglátó egység” is érkezett. Természetesen voltak, akik csak a gumiégetés és a Ladák miatt jöttek a versenyre, ők is megkapták az igényüknek megfelelő műsort a BMW tulajok aktív közreműködésével.
A verseny utáni eredményhirdetésig bárki szabadon kipróbálhatta a pályát, immáron tét nélkül. De a versenyzők egy része is próbálgatta azokat a technikákat, megoldásokat, melyeket élesben nem mert megpróbálni, nehogy súlyos másodpercekbe kerüljön egy rossz kézifékezés vagy bal lábfék.
Az indulók számához képest elég korán, négy óra körül kezdődött a díjátadó, minden kategória dobogósa serleggel és a szponzoroknak köszönhetően ajándékkal térhetett haza. A verseny folyamán különböző nyereményeket adott át a főszpíker, Kőváry Barna, azoknak, akiknek aznap volt a születésnapjuk, vagy aznapi szabálysértési birságról mutattak fel igazolást.
A hagyomány jövőre, ugyanitt folytatódik, ugyanilyen vagy még magasabb színvonalon, a BME közlekedésmérnök jelöltjein nem fog múlni.
