A TULAJDONOS VÉLEMÉNYE Németh János, Citroën Saxo 1.1i, 1998, 163 905 km Városi autónak szánják, erre a feladatra tökéletesen meg is felel a Saxo. Az 1,1-es motor 60 lóereje nem teszi tigrissé, de senki sem mondta, hogy sportautónak kéne lennie. Arra ott van az 1,6 VTS, nekünk meg ez jutott. Egy vagy két személlyel bőven elég az 1,1-es motor, 4 utast már megérez az autó. Városban sokallom a 7,5 literes fogyasztást, mivel az 1,4-es Xsara is ezt tudja. Az átlagos fogyasztás 6,0 liter, ez már jó. Bármennyire is hihetetlen, 4-5-en többször utaztunk hosszú távon, és elfértünk. Előre a nagyobbakat, hátra három kisebbet kell ültetni – és máris megoldódik a probléma. Elég kényelmes a vezetőülés, akár 180 centis magassággal is. Szervo nélkül is könnyű tekerni a kormányt, lányok, asszonyok sem panaszkodtak parkolási nehézségekre. Ez is egy Citroën, ennek megfelelően rugózása kényelmes. Bár a kis (13 colos) felnik miatt a pesti úthibákat kétszeres erővel érezzük, az autó a megtett 160 ezer kilométer alatt is bírta a strapát. Hang viszont érkezik rendesen a motor és a futómű felől is, a zajszigetelésen sokat spórolhattak. Olcsó autónak tartom a Saxót. A miénk céges autó volt, 0 kilométeres kora óta ismerem. Baj nem igazán volt vele, a kipufogót is csak 150 ezernél kellett cserélni. Az alapjárati szervomotort és az elkopott indexet házilag barkácsoltuk helyre, így ez ingyen volt. A motorhoz is hozzá kellett nyúlni, mert valami sav került a hűtőfolyadékba, ami belemart a hengerfejbe. Egy kicsit csiszolni kellett rajta, és továbbra is úgy működik, mint az új. Azt hiszem, teljesen elégedettek lehetünk az autóval, és másnak is örömmel merem ajánlani. |
|
; "Használt autó: Citroën Saxo 31")
1996-ban a Citroën Saxo leváltotta az AX-et. A városi kisautó a Peugeot 106-tal közös padlólemezre épül.
Műszakilag megegyezik a két típus. Fontos eltérés a két kisautó között, hogy a 106 csomagtartója csak 215 literes, de nagyobb benne a hátsó lábtér.
A Citroën ezt fordítva csinálta. A Saxót két vagy négy oldalajtóval lehetett kapni.
A francia kiskocsi gyengén muzsikált az Euro NCAP törésteszten, ötből mindössze 2 csillagot ért el.
1998-ban a számkódos indításgátlót felváltotta egy kevésbé körülményes, transzponderes megoldás. Az olajcsere-intervallum a dízeleknél 15 000, a benzineseknél 20 000 kilométerre nőtt. Az 1,1 literes motor teljesítménye 54-ről 60 lóerőre módosult.
1999 őszén a Saxo külső ráncfelvarráson esett át, az ívelt első lámpákról könnyű kiszúrni a frissebb szériát. Az 1.1-es és 50 lóerős motor leváltotta az egyliterest. 2003 második felében a Citroën leállt a Saxo gyártásával, utóda a C2.
A Saxo utastere megfelelően nagy, elöl magasabbak is jól ülnek. A csomagtartó 280-953 literes, ami szintén jónak számít a Saxo kategóriájában. Az ülések kényelme elfogadható, a nagyon jól hangolt rugózás rossz úton sem engedi bántani az utasokat. Egyedül a motorzaj problémás és persze az autó passzív biztonsága.
Csekély szerep jut a használt piacon az egyliteres Saxóknak. A 45 vagy 50 lóerős, gyengécske motorral csak 1999-es modellévig készült az autó. Fogyasztása a tulajdonosok tapasztalati szerint 5-7,5 liter közötti.
Igen nagy a választék az 1,1 literes benzinesből. Teljesítménye az autó évjáratától függően 50, 54 vagy 60 lóerő is lehet. A fogyasztás a tapasztalatok szerint 5 és 7,5 liter között változik, átlagosan inkább a 6, mint a 7 literhez közelít. Az 1.1-es Saxo egészen jól megy.
75 lóerős az 1,4 literes motor, amely igencsak élénkké teszi a kiskocsit. A gázt taposva 8,5-9 literre is felmegy a fogyasztás, de normál esetben 6,5-7,5 liter elég.
GTI rajongók teljes joggal megvesznek az 1,6 literes Saxo VTS-ért. A 118 lóerős, nagyon sportos gépből nagy kihívás megkímélt, netán törésmentes példányt találni. A 8,5 literes átlagfogyasztás nem magas.
A dízel már az elődben, az AX-ben is hihetetlenül szerény fogyasztású motor hírében állt. Az 1,5 literes, 50, 54, majd 2000-től 57 lóerős motorral a Saxók a takarékosság mesterei. Fogyasztásuk átlagosan 4,5-5 liter. 100 kilométerre a használattól függően 3,5-6,5 liter gázolajat igényelnek.
Jellegzetes hibákra nem kell vesztegetnünk a szót, az egyszerű felépítésű Saxo igen megbízható. Az első 3 évjáratból származó autókat esetleg a számkódos indításgátló hibája állíthatja meg.
Szintén az 1996-os, 1997-es Saxók gyújtásával adódhat gond, de ez sem jellemző. Esetenként a gyújtótekercs meghibásodása fordul elő, ami az adott henger leállását okozza.
A benzines motorok nagyon jól bírják a strapát, az örvénykamrás dízellel sincs semmi baj. A Saxo egyedül a kiakadó váltórudazattal kellemetlenkedhet, ilyenkor a váltó beragad valamelyik fokozatba.
A mélyre beépített generátor életét a felverődő víz és sár rövidíti meg, de így sem gyakran okoz bajt. Igen ritka a hűtőfolyadék szivárgása is, amitől túlmelegedhetnének a motorok. Az olajszivárgás nem általános, ha előfordul, akkor sem veszélyes mértékű.
Nehezen engedik lejjebb az eladók a Saxók értékét, előfordul, hogy ugyanannyi pénzből akár a nagyobb ZX-et is meg lehet venni hasonló motorral. 1996-os évjáratú autókat úgy 800-850 000 forinttól találni.
A hasznaltautok.vezess.hu adatbázisban a cikk feltöltésekor a 890 000-2 100 000 forintos ársávban találtunk Saxókat.
A 2000-ben gyártott, benzines Saxók ára nagyjából 1,3-1,4 millió forint körül mozog. 2002-es autókat különösebb extrák nélkül 1,5-1,6 millió forint körül láttunk.
