Vezettük: BMW 120d – Nem mindegy

---

A BMW-nél úgy látják, hogy a fiataloknak egyre több a pénzük, egyre könnyebben jutnak hitelhez, és egyre drágább autót vesznek. Legalábbis Tilo von Harling, a BMW Magyarország ügyvezetője röpke ittléte után így látja a hazai helyzetet. Véleményünk szerint a Németországból adaptált felmérés egyelőre nem állja meg helyét 100 százalékban – tegyük hozzá, sajnos.

Valószínűleg ezt igazolja az is, hogy a BMW 1-es széria elsők között köszöntött vásárlója deresedő haja alapján már inkább az 50-es korosztályhoz áll közelebb, semmint a kora 30-ashoz.

Ez nyilvánvalóan annak tudható be, hogy az autó ára inkább a prémium, mint a kompakt szegmenshez igazodik. Az 5,4 millió forintos alapár az 1,6 literes motor mellett tartalmazza ugyan az összes létező biztonsági tételt – ám a légkondicionáló 424 ezer forintos felárát nem.

A negatívumok után rögvest térjünk át a dolog jó oldalára, mert abból sokkal több van. Kompakt méretei ellenére ez az 1-es BMW vérbeli BMW. Esze ágában sem volt olyan hibát vétenie a bajoroknak, mint amit annak idején a Mercedes tett az A-osztállyal. Vagyis maradt a jól bevált „orrmotor-hátsókerék-hajtás-marha jó vezethetőség” triumvirátus.

Önmagában a hátsókerék-hajtás nem elég az örömteli vezetés kimeríthetetlen forrásához. A legelső minimális feltétel a feszes karosszéria és az ideális 50-50 százalékos súlyelosztás. Mindkettőt kipipálhatjuk. A Chris Bangle szóbeli fenyítésével formatervezett kasztni rendkívül merev.

Végig érzi az ember, hogy ezt az autót tisztességesen összerakták. A súlyelosztás is pontosan ideális: az első-hátsó tengelyek között 50-50 százalékban oszlik meg az autó üres súlya. Ebben többek között szerepet játszik a jelentősen hátratolt motor és sebességváltó, valamint a csomagtartóba ültetett akkumulátor.

Ha ez önmagában még nem lenne elég, adott a precíz váltó, amit már álló helyzetben, pusztán szórakozásból is érdemes kapcsolgatni. Aztán ide sorolható még a kormányzás, ami szinte a vezető gondolatait követve képes irányítani az autót. És végre valahára megérkeztünk magukhoz a motorokhoz, amik a lelkét adják az 1-es BMW-nek.

---

Egyelőre négyféle motorja lehet az 1-es BMW-nek, a 118i csak később érkezik. A motorpaletta fele-fele arányban áll dízel- és benzinmotorokból. Szakítva a hagyományokkal, a 116i valóban 1,6 literes benzinmotort rejt, teljesítménye 115 lóerő. A 120d valóban kétliteres dízelt takar, ám a korábbi 150 helyett immáron 163 lóerő a maximális teljesítmény.

Ellenben a 118d, nevét meghazudtolva, a 120d 2,0 literes dízelmotorját kapja, szándékosan visszafogott 122 lóerős teljesítménnyel. Létezik még 2,0 literes soros négyhengeres benzinmotor is a sorban, kedves, 150 lóerős teljesítménnyel.

Alkalmi menetpróbánk alanya, a 120d a fentebb felsorolt elméleti tudását maradéktalanul hozza. Isteni érzés, ahogy a feláras sportülések keményen belehasítanak az ember oldalába. Ez nem az a fajta fájdalom, ami egy jól irányzott veserúgás alkalmával jelentkezik. Ez a kellemes satuszorítás kifejezetten a gyors kanyarvételre buzdít. Mert ezzel az autóval aztán lehet kanyarodni.

Annyira magával ragadja az embert az autó vezetése, hogy a belső már nem is fontos többé. Mert ugye a Bangle-féle design csapat a megbocsátható külső forma mellett a belső formatervet is alaposan megpiszkálta.

Érdemes végignézni, ahogy a 7-es BMW-vel kezdve a Z4-esen és az ötös BMW-n át az egyesig mennyit változott, hogyan finomodott az iDrive és a belső formaterv.

Kezdetben az iDrive-ről lehetett mindent vezérelni, a középkonzolon alig voltak kapcsolók. Aztán az ötös BMW-n és a Z4-esen a kritikákat figyelembe véve, egyre több kapcsoló költözött vissza a középkonzolra.

Mivel az 1-es BMW-n már nem széria a fura joystick, a fűtés alaphelyzetben a középkonzolon kap helyet. Ettől már nem olyan üres az autó belseje, a fekete – bár remek minőségű műanyag – mégsem a legesztétikusabb látványt nyújtja.

Nem kell nézegetni, inkább csak menjünk vele. A 120d szeret autópályán, kényelmes 200 körüli sebességgel nyugodtan „haladni”. Szeret országúton 100 fölött lazán sétagaloppozni. Városban nem igazán szeret menni, mert feszes futóműve nem képes feledtetni elavult útjaink állapotát.

De az, amit igazán imád, az a kanyarok megzabolázása. Olyan egyszerűen eshetünk bele a hajmeresztőnek tűnő hajtűkbe is, mintha csak a Tesco-ban lavíroznánk a bevásárlókocsival. Ezzel az autóval és ezzel az öt lengőkaros hátsó futóművel minden egyes kanyart újra és újra át akar élni az ember. Végtére is erről szól az autó, a vezetés élményéről.

---