Teszt: Ford Mondeo 3.0 V6 Ghia – Túl a csúcson

---

204 lóerő nagyon sok. Nem annyira, mint az ST220 226 lóereje, de azért még bőven elég. Főleg, ha egy középkategóriás népautóban van ennyi. Maradva a számoknál, a Mondeo ezzel a lóerő-áradattal 7,9 másodperc alatt gyorsul százra és akár 240 km/órával is tud menni. Nem rossz.

Sokatmondó számok, de magáról az érzésről, ahogy az autó menni képes, mit sem mondanak. A gázpedál legfinomabb érintésére is hátborzongató erőfitogtatás a válasz. Mintha egy zuhanó páncélszekrénybe kapaszkodnánk.

Hozzá kell tenni, hogy a gázpedál túl érzékeny, eleinte könnyen lefullasztottuk az autót, vagy ellenkezőleg, hatalmas kerékcsikorgások közepette indultunk útra.

Aztán megszoktuk, és nagyon megszerettük. Talán nem is a 204 lóerő szerethető a legjobban ebben a háromliteres V6-os motorban, hanem az, ahogy ezt kommunikálni képes. V6-os morajlása mélyről jön. Egyáltalán nem harsány, egyáltalán nem hivalkodó. Nem akarja a mellettünk állókkal tudatni, mekkora erőgyár is lakozik a motorház alatt. Csak akkor kér magának szót, ha kíméletlenül meghajtjuk.

1000-től 6500-as fordulatig lehet bátran pörgetni a motort. Alacsony fordulaton is bőven van annyi nyomaték, hogy elvigye az 1475 kilós testet.

Egy alkalommal véletlenül sikerült negyedikben befordulni egy derékszögű kereszteződésben. A V6-os Mondeo rángatás és az erőtlenség puszta látszata nélkül gyorsított ki a kanyarból, pedig alig mentem 20-szal.

Aztán már direkt sportot űztem belőle, hogy milyen sebességről képes elgyorsulni a lehető legnagyobb fokozatban. Hatodikban már 40-nél élőképes az autó. Finoman, rezzenéstelenül jár ilyenkor is. És ami a legjobb, innen leheletfinoman képes felgyorsítani 200-ra vagy még tovább.

Közben végig csendes és nyugodt viselkedésű az autó. Csodálatos autópálya menő, vagy országúti cirkáló. Futóműve eszményi, minden játékot megenged, de valahogy mégsem akaródzik kibújni a kisördögnek a Mondeo vezetőjéből.

Egy átlag Mondeo-használó nem akar pályacsúcsot autózni a Hungaroringen. Pedig a Mondeo V6 képes vad száguldásra és szélsebes hegyi autózásra. Kormányzása, futóműve és motorja alkalmassá teszi rá.

---

Viszont nem igazán éreztünk rá a fékre. Ahhoz, hogy elegendő erővel lassítson, bitang erővel kell taposni a pedált. Hatásfokával nem volt baj, csak az adagolhatóságát nem értettük.

Szépen elosztott hatfokozatú kézi sebességváltó dolgozik az ember keze alá. Érzésünk szerint akár egy fokozat is elég lenne, a motor elbírná. Így viszont elméletileg a fogyasztást tudjuk mérsékelni. Ami részben igaz is. 13 liter városban és autópályán nem észveszejtően sok egy 204 lóerős benzines autótól.

Maga az autó nem sugallja az elpusztíthatatlan vadállat jelleget, mint mondjuk az ST220. Ez a Mondeo is ízig-vérig szerény személyiség. Tavaly év közben finoman alakítottak rajta, durván 1500 ponton nyúltak hozzá. Ebből maximum kettő tűnik fel: az új hűtőrács és az új középkonzol.

Máig rendkívül visszafogott egyéniség a második generációs Mondeo. Ennek története nagyon egyszerű. A Focus miatt túl sok kritika érte a Fordot, ezért a Mondeónál már nem mertek kockáztatni. Titokban itt is alkalmazták a New Edge design egymásba ívelő éleit, de nem kultiválták a harsány megjelenést.

Kimondottan elegáns az autó. Finoman adagolt krómcsík és a sárvédőn V6-os felirat jelzi, ez már nem az üzletkötők Mondeója. A diszkrét kísérőfény a tükör aljában sötétben sejtelmes fényárba burkolja az autót. Ez és a halvány arany szín együttesen korábban sosem tapasztalt bájt adnak az autónak.

Ehhez képest csalódás éri az embert belül. Kint a hátsó oszlop Ghia felirata Fordhoz szokott szemnek sokat mond. Ez a csúcsfelszereltségi szint. Mindent tartalmaz, mégis mintha teljesen üres lenne az autó.

Bőrülés és ülésfűtés nincs az összeállításban, de elektronikai szinten mindent megtalálunk. Fűtőszálak hálózzák be a szélvédőt, 6 lemezes a középkonzolba épített CD-tár, nem mellesleg a hifi bőséges és tiszta hangot produkál. Négy légzsák és oldallégzsák, blokkolásgátló valamint ESP óvja életünket.

Mégsem tetszik annyira az egész. Kívülről jobb volt. Vegyesen fémes és barnás faszerű betétekkel pakolták tele a műszerfalat. A középkonzolt gyakorlatilag kitölti a hifi, felette minimális helyre bepakolták a fűtés kezelőit. Értelmesen használható, nincs túlbonyolítva, de csak egyzónás a klíma. Egyetlen pohártartónk tornászmutatványok közepette ugrik ki a műszerfalból.

Ford Mondeót kapni már 5,2 millióért is. Ez a 3,0 literes lényegesen többe, 8 111 000 forintba kerül. Ami mégis megszépíti a dolgot, hogy a tesztben szereplő autó csak a metálfényezéssel kerül többe. Nem kell súlyos százezreket fizetni a többi extráért. Valamivel több, mint 8 millió forintért bitang erős, mégis szolid megjelenésű Mondeónk lehet. Van, akinek ez kell.

---