Teszt: BMW 525d Touring – Kombi unikum

---

Maradandó nyomot hagyott bennünk a BMW 530d. Ma is tisztán emlékszem az 500 Nm-es nyomatékot produkáló 3,0 literes dízelmotorra, ami képes lett volna helyből letépni az Erzsébet-hidat. Olyan iszonytató gyorsulásra és lassulásra volt képes az autó, hogy még egy egyszerű „leugrom a közértbe” út alatt is képes volt frenetikus élményt okozni.

Ehhez képest az első kilométereket orromat lógatva tettem meg az 525d Touringgal. Mintha valami hiányzott volna a teljes boldogsághoz. Hiányzott is. 41 lóerő és 100 Nm. A másik oldalon viszont ott áll az az 1 116 000 forint, amivel kevesebbet kell fizetni ezért az autóért.

Úgy gondoltam, hogy a 2,5literes dízelmotor 177 lóereje és a 400 Nm-es nyomatéka elég ehhez az autóhoz, az élmény nem lesz kisebb. Tévedtem. Illetve mégsem. Nem lett több az erő, az élmény viszont szépen-lassan megjött.

Korábban azt gondoltuk, hogy a kézi váltó jobban fekszik az autóhoz. Az automata viszont van annyira intelligens, hogy turbólyukba nem kényszeríti a motort, kézi váltóval viszont gyakran megesik, hogy bőven 2000-es fordulat alatt akarnánk gyorsulásra bírni az autót. Ekkor viszont a heves erőkitörés helyett lomha reakció a válasz.

2000 felett viszont derült égből villámcsapásként megjön, amire vártunk. Az 1750 kilós test irgalmatlan erővel indul előre, a benne helyet foglalók meg hátra. A pörgést 3500-as fordulatig érdemes fokozni, felette már nem érezni különösebb gyorsítási élményt. Gyors váltás, és a következő fokozatban kezdődhet az egész elölről.

Eleinte a gyors váltás nem úgy pikk-pakk ment, mint ahogy az elképzeljük. Rettentő pontos és határozott vezetésű a váltókar, de kemény kezet kíván. A kuplungpedál szintén durva, visszarúgja a lusta bal lábat. Legalább leszoktat az értelmetlen kinyomott kuplungos várakozásról.

Egy-két nap elég, és teljesen hozzá lehet szokni az 525d lelkéhez. Sietős gyors autózáshoz, rövid városi cammogáshoz, és nyugodt autópálya faláshoz is jó autó. A -41 lóerő az ismerkedési fázis után a legtöbb esetben már nem tűnik fel. Ez az autó is aludttej nyugodtsággal suhan 190 körüli tempóban. Sem szélzaj, sem motorzaj nem figyelmeztet a nagy sebességre. 170-nél hatodik fokozatban pontosan 3000 a fordulatszám.

Azt vártuk, hogy az 525d kézi váltóval jóval kevesebbet fogyaszt, mint az automata 530d tesztautónk. Újabb csalódás. 10,2 literes átlagával az 525d Touring nem tartozik legtakarékosabb tesztalanyaink közé, de oda se neki.

Amíg egy 4,8 méter hosszú, közel 2 tonnás kombi olyan mozgásra képes, mint az 525d Touring, felőlem 20 litert is megehet. Merthogy ez az autó rettentő jól megy. Dicsértük is, meg nem is a 2,5 literes dízelmotort, de a futóműről és kormányzásról csak szépeket lehet mondani.

---

Korábbi ötös BMW tesztautónkban is a Dynamic Drive nevű aktív dőlésszabályzás volt, most megkaptuk az 525d-ben is, az aktív kormányzással együtt. Utóbbi lényege, illetve gyakorlati megnyilvánulása, hogy kis sebességnél alig kell tekerni a kormányt, nagyobb sebességnél, ugyanakkora fordulóhoz már többet kell forgatni.

Vagyis változik a kormány áttétele, a sebességtől függően. Ha nem nagyon figyelünk oda, fel sem tűnik a dolog. Csak azt venni észre, hogy lézerprecízséggel irányítható az autó.

Külön történet a futómű, ami döbbenetes kanyarsebességre teszi képessé az autót. Szinte elképzelhetetlen, miért van ekkora különbség egy kombi E-osztály és egy ötös BMW Touring között. Előbbi nagy medve módjára lassan és dülöngélve halad, utóbbi fékezhetetlen fenevadként, az úthoz tapadva suhan. Más világ, eltérő érzéssel, teljesen más embereknek.

Az a jó a BMW-féle, nagyon szeretnivalóan sportos futóműben, hogy igazából nem kényszeríti kompromisszumra az embert. Még a feláras 18 colos felnikkel sincs olyan érzésünk, mint az Opel Speedsterben, ahol szinte rugózás nélkül csillapítatlan formában minden egyes úthibát megéreztünk.

Németországban nem csinálnak hiúsági kérdést abból, hogy valakinek egy ötös BMW méretű autóból kombira van szüksége. Idehaza még mindig szentségtörésnek számít a státuszautóból státuszkombit rendelni. Pedig az 5-ös Touring szemernyit sem rondább autó a limuzinnál. Eleve az ötös limuzin már nem annyira sokkoló, mint a sokat kritizált hetes, a kombi pedig még egy fokkal szebbnek is mondható.

Autók és nők terén szépségről felesleges beszélni, mindenkinek más az ízlése, mást tart szépnek. Chris Bangle tevékenységét a BMW-nél sokszor kritizálták autós szakújságírói körökből, és ezzel párhuzamosan keltették a BMW halálhírét a túlságosan modern formatervezés miatt. A BMW él és virul, még a hetes eladásai is remekül tartják magukat. Visszaesésről, az eladások zuhanásáról szó sincs.

Ennek ellenére picinyke kritikát kénytelenek vagyunk mondani a szerintünk értelmetlenül leegyszerűsített középkonzolról. Szeretnénk a rádiócsatornákat hagyományos gombokkal váltogatni, és az sem lenne rossz, ha a fűtés beállításához nem kéne a nehézkes iDrive-ot használni.

Egy BMW kombival szemben a következő elvárásaink lehetnek. Legyen jó nagy, hogy beleférjen a robi motoros kapa (a telken jól jöhet), a két bringa, meg a szörfdeszka. Azért az sem árt, ha legalább olyan puccos a csomagtartó, mint az utastér többi része. Magyarán finom kárpitozás és szép kidolgozás illik a rakodórészbe is. És ezeket így sorban meg is kapjuk.

Normál állapotban 500 liternyi a hely, üléseket gyorsan előrehajtva 1650 liter is lehet. Ez tulajdonképpen nem annyira sok, egy Skoda Octavia Combi ennél 80 literrel ad többet. Igaz, hogy az üléseket előrehajtva már a BMW-nél van az előny, a Skodában csak 1620 liternyi hely van. Itt nyilvánul meg az ötös BMW kritizálhatatlan utastér bősége. Az elődben igencsak szűkös volt a hátsó fertály, ebben már nem az.

Nem megtestesült zöldséges álomautóként vonul be az autóipar történelmébe az ötös BMW Touring. Annak való, aki nem szívesen mondd le az élvezetes autózásról a praktikum fejében. És annak, aki bátran szembeszáll konvenciókkal.

---