Teszt: Mercedes A 170 – Középosztálybeli

---

Csodabogár volt bemutatásakor az A-osztály, mégis életben maradt. Sőt, mára a második generáció fut az utakon. Itthon nemigen látni belőle, ahogyan a konkurenseiből sem, de ez semmiképpen sem hozható összefüggésbe az autó tulajdonságaival.

Tulajdonságokból ugyanis főként pozitívakat rejteget, főként, ha elődjével hasonlítjuk össze. Alapára nem mondható igazán alacsonynak, nálunk eggyel nagyobb kategóriás autóba szeretnek ülni az emberek, ha 5 milliónál többet költenek egy autóra.

Praktikumban és minőségben az A-osztály nincs lemaradva a középkategóriától, egy csillag ráadásul sokat dobhat az ember önbecsülésén. Eltűnt a korábbi két – rövidebb és hosszabb – karosszériaváltozat, viszont megjelent a háromajtós. Formailag egyezik elődjével, közelről viszont jóval modernebbnek és szebbnek tűnik nála.

A coupé és az ötajtós egyaránt 3838 milliméter hosszú, a tengelytáv csökkent valamelyest a régi hosszított A-osztályhoz képes. Ez elméletben lefordítva szűkösebb utasteret jelentene, a gyakorlatban viszont egyáltalán nem zavaró a különbség. Egy pillanatig sem éreztük szűknek a helykínálatot a hátsó sorban, fej- és lábtérből is jutott annyi, amennyi elegendő egy kényelmes utazáshoz.

Alaphelyzetben 1/3 -2/3 arányban dönthető a hátsó üléstámla, a nagyobbik rész eltávolítható. Ránézésre nem tűnik fel, de 435 literes a csomagtér, ami kiemelkedően nagy a saját kategóriájában.

Akik dolgoztak már építkezésen, azok tudják, hogy a közel két köbméteresre bővíthető raktér nagynak számít, főként, ha egyedül kell belőle a sódert kilapátolni. Még szerencse, hogy a szívlapát és a Mercedes A-osztály csak hírből ismerik egymást.

Tesztautónk fehér színével inkább egy esküvőre illik, színes virágokkal feldíszítve. Sokáig nem tudtuk eldönteni, hogy jól áll-e a fehér az autónak, végül inkább az „igen” felé hajlottunk.

Egy elegáns fehér színű Mercedesről talán sokaknak az amerikai, fekete bőrű rapperek ugranak be, akik előszeretettel vásárolnak ilyen színű kocsikat. Én személy szerint tizenöt évvel ezelőtt láttam egy fehér színű, W126-os luxusmercit egy gagyi módon szinkronizált videofilmben, amiből a gonosz maffiozó fekete „Vesco” csizmában lépett elő.

Ennek szöges ellentéte az A-osztály, amely akár egy fehér galamb, ártatlanságot és békét sugároz. Az ajtót feltárva, a belsőt is az elegancia járja át, ami nagy részben az Elegance felszereltséggel járó fabetéteknek köszönhető. A kényelmes vetetéshez szükséges legfontosabb eszközt, az axiálisan állítható kormányt mindhárom felszereltségi szint nélkülözi. Ezért 45 ezer forintot kell pluszban kiadnunk. Mindenképpen érdemes.

Az első ülések olyan mértékben állíthatóak hosszirányban, hogy ezen extra nélkül még az ujjbegyünkkel sem érnénk el a kormányt. Igy viszont a magyar népmesék egyik mesehőse, Nyakigláb is kényelmesen vezethet, akár nyújtott lábbal is. A kormány jelentősen beletakar a műszerfalba.

---

A műszerfal és a középkonzol a C-osztályhoz hasonlóan egyszerű, a krómgyűrűk miatt mégis elegáns és könnyen áttekinthető. A műanyagok minősége sokat javult, az összhatás jó. A BMW és az Audi modern látképével ellentétben az A-osztály kicsit régebbinek tűnik, de ezt nem soroljuk a negatív tulajdonságok közé.

Egyetlen bajuszkapcsoló látja el a szokásos index, ablaktörlő és reflektor funkciókat, akár a magasabb osztályú Mercedesekben, a rögzítőfék viszont ezúttal kézifékként működik a megszokott helyén.

Gyakorlati szempontból ez praktikusabb a lábbal működtethető változatnál, lévén, hogy ötfokozatú kézi váltóval szerelik alaphelyzetben az A-osztályt.

A váltó maga határozott mozdulatokat kíván és nem igazán szereti a gyors kapcsolásokat. Áttételezése inkább a hosszú távú nagysebességű autózást segíti, nem a gyorsítgatásokat. 3000-es fordulatnál 110-zel haladunk ötödikben.

Az A-osztály maradt a szendvicsszerkezetes felépítésnél, ami több ponton is jelentősen befolyásolja az autót. Ennek köszönhető például a sík padló, ami tágas teret eredményez, viszont nagyobbat kell lépnünk ki-és beszállásnál egyaránt. Ezt a legtöbben elnézik a kis Mercedesnek, mivel a magasabb üléspozíció biztonságot sugároz, amit a vásárlók nagy többsége valószínűleg előnynek tart.

Egyértelmű hátulütő viszont, hogy az elegendő fejtér biztosítása érdekében alacsonyra kerültek az ülőlapok, amik jobban behajlított lábat követelnek az utasoktól. A szendvicsszerkezet kihat a motorra is, a motorok ugyanis speciálisan az A-osztályhoz kifejlesztett formával rendelkeznek. Ezáltal képesek egy baleset esetén a két padlóréteg közé becsúszni, ezzel jelentős ütközési energiát elnyelni és megtartani az utasok túlélési terét.

Most az 1699 köbcentis benzinmotort próbáltuk, amely 115 lóerővel és 155 newtonméteres nyomatékkal járul hozzá a mozgatáshoz. Ez alulról a második benzines, ennél erősebb a kétliteres és a turbóval szerelt kétliteres erőforrás.

A benzines motorok közös tulajdonsága, hogy hengerenként csak két szeleppel rendelkeznek. Az azonos térfogatú, de eltérő teljesítményű dízelek négyszelepesek.

Az A 170 10,9 másodperc alatt gyorsul 100 km/órára manuális sebességváltóval, végsebessége 188 km/óra. Kis fordulaton is elboldogul a valamivel 1200 kilogramm feletti tömeggel rendelkező autó, a sportosabb igényeket a magasabb fordulatszám-tartományban elégíti ki, bár nem veszi fürgén a gázt. Meglepően kulturált viszont a járása és rugalmassága is jónak tűnik.

Kimondottan jól sikerült az új futómű, amely nemcsak kényelmesen és csendesen nyeli el az úthibákat, de érezhetően nincs nagyobb oldaldőlése, mint a hagyományos építésű konkurenseknek.

Kimagasló minőségérzetével, praktikus részleteivel, kifinomult működésével kilóg az alsó-középkategóriás versenytársak közül az új A-osztályos Mercedes, de ezen előnyökért bizony magasabb árat is kell fizetnünk.

---