Ahogyan sokaknak, nekünk is egyik kedvenc autónk volt az 530d, nem csak az E60-asban, de elődjében is. 218 lóerővel és 500 newtonméteres nyomatékkal szinte mindenre képes, amit egy autótól kívánunk. Az 535d-be átülve azonban „ég és föld” a különbség.
Ugyan az 535d-ben lévő motor az 530d-hez hasonlóan „csak” háromliteres, viszont két turbófeltöltővel kapcsolták össze. Egy kisebb és nagyobb feltöltő található, amelyek együtt, vagy külön-külön dolgoznak.
A kisebbik feltöltő feladata, hogy már alacsony fordulaton is megfelelő húzóerőt produkáljon, és ezzel elkerülhető legyen a turbólyuk. Ez nagyjából sikerült is, bár egy aprócska megtorpanás még így is érezhető indulásnál. Menet közben már nem lesz hasonló gondunk, mivel indulástól 240-ig folyamatosan tol az autó, kis túlzással azonos mértékben.
Szóval alacsony fordulaton a kicsi, azután mindkettő, majd 2500-as fordulat felett a nagyobbik veszi át a munkát és biztosítja a maximum 1,8 baros töltőnyomást. A motor úgy pörög akár egy benzines, az 5000-es fordulatszám nem szokványos a dízel kategóriában.
A maximális 560 newtonméteres nyomatékból 530 már 1500-as fordulat mellett rendelkezésre áll, a maradék 30 2000-nél érhető el. Ehhez képest rendkívül magasan, 4400-as fordulat mellett nyújtja maximális 272 lóerős teljesítményét a motor.
272 lóerő, 560 newtonméter – ezek a számok már önmagukban is lenyűgözőek, nemhogy egy háromliteres dízeltől. Hasonló nyomatékot az E400 CDI tud, kisebb teljesítmény mellett, de a facelift előtti 740d nyomatéka is alig magasabb, míg a teljesítmény ott is elmarad ettől. Valószínűleg ez a létező legjobb dízelmotor.
Járása egyenletes és kifinomult, szinte már nem is dízeles. Kívülről hidegindítás után ismerhető csak fel hangról a dízel, bemelegedés után szinte a benzinesekhez hasonlóan szól. A gázfröccsöt olyan gyorsasággal és érzékenységgel veszi, ami eddig ismeretlen volt az öngyulladós erőforrásoknál.
Belülről ennél jóval kulturáltabban jár a motor, akadt olyan utas, aki nem hitte el, hogy előtte bizony egy dízel ketyeg. A hangszigetelés kiváló, csak annyit enged hallatni a motorból, amennyi egy jóízű autózáshoz kell.
Ezt a kipufogó is támogatja hangzásával, olyannyira, hogy a kettős végződésből az egyikben egy szelep található, amely magától nyit-zár, a kellően sportos zenei aláfestés érdekében.
Persze nem elég egy tökéletes motor, ezért a BMW a váltó és a hajtás tekintetében is beleadott apait-anyait. Sajnos kizárólag hatsebességes automata váltó rendelhető az 535d-hez, de ez egy olyan kompromisszum, amit szívesen megkötünk miután kipróbáltuk az autót.
Van sportos illetve kézi kapcsolású üzemmód, a reakcióidő viszonylag gyorsnak mondható. Azért egy DSG rendszerű váltó lenne az igazi, de ne legyünk ennyire telhetetlenek. A hátsó kerekek így sem találnak folyamatos tapadást, a menetstabilizáló elektronikának számtalan alkalommal be kell avatkoznia ahhoz, hogy egyenesben tudja tartani az autóban megbújó vadállatot.
Ha magunk akarjuk betörni a lovat, akkor nekünk találták ki a DTC feliratú gombot. Rövid ideig nyomva nagyobb csúszást engedélyező állapotba juttatjuk az elektronikát, míg hosszabban nyomva teljesen kiiktathatjuk azt. Ilyenkor aztán jöhet a powerslide, a gumifüst és az extázis.
Álló helyzetből, maximum gázzal indulva kisebb farolás mellett inkább csak az abroncsokat koptathatjuk, az igazi farolós mutatványok nem ekkora tempónál születnek. Egy jó ízű faroláshoz a mozgásban lévő autó a recept, erre valószínűleg még bőven 100 felett is futná a szuflából.
Az aktív kormány folyamatosan a körülményeknek megfelelő áttételt alkalmaz, jelenléte parkolásnál érezhető leginkább, ahol feltűnően kevés mozdulat is elegendő a végállás eléréséhez.
A futómű a lassú kocsizástól a vadulós, keresztben autózásig mindenre alkalmas. Rossz úton sem ráz, mégis elegendő tartással bír minden irányban, ha úgy döntünk, hogy sportosra vesszük a figurát.
Utóbbihoz nem kell mást tennünk, mint hozzáérnünk a gázpedálhoz, amire bődületes vágtába kezd a sebességmutató. Kifinomult érzékek kellenek, hogy a mutató ne lépje át a városban az ötvenet. Nincs rántás, a motor szinte villanymotor módjára, azonos tempóval rángatja maga után a karosszériát, ami viszont a jócskán megcsorbítja a sportos érzést.
Pedig mindössze 6,8 másodperc szükséges a 100 km/órás sebesség eléréséhez és a 250-nél elektronikusan leszabályozott végsebesség is hihetetlenül korán érkezik. Apropó mutató! Az 535d-ben extraként Head-Up-Display rendelhető. Ez a technika a vadászgépekben jelent meg először, mára több autóvállalat is kínálja.
Lényege, hogy egy beépített kijelző tartalmát egy látszólag bonyolult lencserendszeren keresztül a szélvédőre vetítik. A HUD-t egy gombnyomással aktiválhatjuk. A sebesség mellett a hibaüzenetek, valamint a navigációs rendszer közleményi olvashatóak még. A rendszer használatával elérhető, hogy menet közben figyelmünket végig az úton tarthatjuk.
Az információk pirosas színben olvashatóak le, az árnyalat erősségét az iDrive rendszerben akár állíthatjuk is. Feltéve, hogy megtaláljuk ezt a funkciót a menüdzsungelben. Az iDrive tanulással ugyan kiismerhető, de meggyőződésünk, hogy egy átlag autósnak még mindig túl bonyolult. Lehetőleg álló helyzetben tekergessük!
Az ötös modern belsejével kezdünk megbarátkozni, bár nem szeretjük igazán. Leginkább a pakolórekeszek hiánya okoz gondot, a kesztyűtartón kívül nincs használható tároló az autóban.
A középkonzolon lévő üregből és a nem elég mély térképzsebből egy közepes erősségű gyorsításnál már támadnak a telefonok és az irattartók is. A pohártartókért felárat kell fizetnünk.
A konkurensekhez képest sok műanyag található az utastérben, ami ugyan a design része, viszont rossz úton haladva apróbb zörejeket gerjeszt. Idővel a hazai útviszonyok mellett valószínűleg megbosszulja magát ez az építési mód.
A helykínálat jó, a vezető elektromos ülését akár a hátunkra is görbíthetjük, a vállszélesség állítása emellett már alapfunkciónak tűnik. A könyöklő csúsztatható, a kormány és a fejtámla is elektromosan mozgatható, ezt hívjuk abszolút kényeztetésnek.
Ugyan a motor mindent visz, de ezek az extrák jól jönnek egy hosszabb út alkalmával. Az 535d ugyanis inkább kényelmes utazólimuzin, mintsem sportautó. Az iszonyatos teljesítmény már-már unalmasan kerül leadásra, a menetkomfort 200 felett is tökéletes. A fogyasztás is ésszerű határok között mozog, vegyes üzemben 11 liter alatt fogyott a gázolajból 100 kilométeren.
Az 535d tökéletességével egyszerűen nem lehet betelni. Követendő példa a konkurenciának, bár ezzel az autóval olyan lépéselőnyre tettek szert a bajorok, amit nem lesz könnyű ledolgozni.
MOTORADATOK | |
Lökettérfogat (ccm) | 2993 |
Furat x löket (mm) | 90,0 X 84,0 |
Hengerek / szelepek száma | S6/24 |
Max. teljesítmény (kW[LE]/ford.) | 200(272)/4000 |
Max. nyomaték (Nm/ford.) | 560/2200 |
MENETTELJESÍTMÉNYEK | |
Gyorsulás (s, 0-100 km/h) | 6,5 |
Végsebesség (km/h) | 250 |
FOGYASZTÁS | |
Város (l/100 km) | 10,9 |
Lakott területen kívül (l/100 km) | 6,3 |
Vegyes (l/100 km) | 8,0 |
CO2 kibocsátás (g/km) | 211 |
MÉRETEK | |
Hosszúság/szélesség/magasság (mm) | 4841/1846/1468 |
Tengelytáv (mm) | 2888 |
Csomagtér (liter) | 520 |
Menetkész tömeg/terhelhet?ség (kg) | 1735/560 |
Üzemanyagtank kapacitás (liter) | 70 |
Gumiméret | 225/50 R17 |
ÁR, KÖLTSÉGEK | |
Alapár (forint) | 14 572 750 |
Konkurensek (forint) | Mercedes E400CDI: 18 568 000 |
Audi A6 3.0 TDi Quattro Tiptronic: 13 547 000 | |
Tesztelt autó ára (forint) | 19 614 400 |
A szériafelszereltség fontosabb tételei | Automata sebességváltó, részecskesz?r?, 8 légzsák, 2 zónás automata klíma, 17 colos alufelni |
ÉRTÉKELÉS | |
a vezess.hu véleménye | Minden létez? konkurenst eltipor az ötös biturbó dízele. Csak fels? fokon lehet róla beszélni. |
Pontszám (max. 10) | 9,75 pont |