Mivel a csillagtúrán jó nagy a szórás a járművek életkorában, olyan szabályt kellett hozni, amivel összemérhetők az 1920-ból és az 1980-ból származó autók. A kétnapos versenyre hosszabb etapokat és rövidebb ügyességi feladatokat írtak ki. Az etapokat percnyi pontossággal kell teljesíteni, az átlagidőt úgy kalkulálták, hogy az öregebb veteránok is rohanás nélkül bírják a tempót. Később vagy korábban érkezni nem érdemes, mert súlyos büntetőpontokat osztanak érte.
A három hazai csillagtúra után már jól látszik, hogy a versenyt nem a gyorsasági, hanem az ügyességi feladatok döntik el. A parkolókban felrajzolt pályákon fotócellával mérik az időt, és minden egyes századmásodperc számít. Századmásodpercenként egy hibapontot adnak a késésért, illetve a korábban érkezésért.
Idén újdonságnak számítottak a másodpercnyi pontossággal végrehajtandó etapok. Ezeken a szokásos gyorsasági szakaszt kellett teljesíteni, de nem percre, hanem másodpercre kiszámított idő szerint. Egy 20-30 kilométeres szakasz ennyire pontos teljesítése komoly kihívásnak bizonyult.
A harmadik Csillagtúrán is a 190 SL modellek voltak többségben, tucatnyian álltak rajthoz 1950-es évjáratú roadsterrel. Egyre több a drágább és különlegesebb autó. A hazai veteránautó-park egyáltalán nem marad el a nemzetközitől. A Csillagtúra „profijai” külföldi versenyeken is gyakorta elindulnak, így jól látják, hogy az itthoni oldtimerek semmivel sem rosszabbak a nyugatiaknál.
Idénre különös eredménynek számított, hogy az 1920-as évekből is sikerült három veterán Mercedest is elcsalni a versenyre. A Kisapáti testvérek 1921-es Mercedesének különlegessége, hogy ez volt az első kompresszoros Mercedes.
A fakerekeken gördülő remekmű még ma is képes 100 km/órás sebességre, csak a fékek nem igazán bírják a rohanó tempót. A 25 lóerős jármű gyenge fékrendszere csak a hátsó kerekeket lassítja, ezért küzdelmes munka kell a teljes vészfékezéshez.
Műszaki problémája a többségnek egyébként egyáltalán nem volt. Kicsit nehezen bírták a meleget a 30-as években járó autók, de komolyabb probléma szerencsére nem adódott. A napsütésnek jobban örült a zömében kabriókból és roadsterekből álló mezőny, mintha a szakadó eső jobban hűtötte volna a motorokat.
A verseny verseny része roppant izgalmasnak bizonyult. Úgy tűnik, a három évnyi Csillagtúra alatt és más klubeseményeken kialakult barátságok erre a két napra feledésbe merültek. Nehezen ismerik be a versenyzők, de a nyerni akarás mindenkinek ott motoszkál a fejében.
Ez okozta az Ilkovits-Marosi páros vesztét két éve, amikor nyertes pozíciót dobtak el egy bátran bevállalt előzés miatt. Most már sokkal nyugodtabban versenyeztek, és 2004 után ismét ők hozták el a nyertes párosnak járó karórát.
A látványnak és hétvégi programnak sem utolsó veterán autóverseny 2006-ban biztosan megismétlődik, már csak a negyedik Csillagtúra helyszíne a kérdés. Addig is, amíg az kiderül, a Budapest Classic Grand Prix lehet a következő hasonló esemény, ahol a veteránok iránti szenvedélyünket kiélhetjük.
A Mercedes-Benz Classics Magyarország Egyesület által szervezett verseny egyetlen napos, a közel 100 oldtimer a budapesti Olof Palme ház elöl, a Városligetből rajtol június 25-én. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma a Múzeumok Éjszakája elnevezésű rendezvénysorozat hivatalos kultúreseményének nyilvánította a Budapest Classic Grand Prix-t.
