Teszt: Mitsubishi Colt 1.3 Invite – Térvarázsló

---

Autóvásárlás előtt az embereknek sokszor nem jut eszükbe, hogy az Opel, Suzuki, VW, Renault, Skoda, Toyota szalonokon kívül is érdemes körülnézni. A Mitsubishiről az elmúlt években amúgy is a válsággal kapcsolatban hallottunk legtöbbet.

A Mitsubishinél időközben mérséklődnek a veszteségek, a kínálatban pedig ott a hatodik Colt generáció, amely legalábbis figyelemreméltó kisautó. Formaterve Németországban született, gyártása Hollandiában folyik.

Szerintünk a Colt fejlesztői a Honda Jazz-zel keltek és feküdtek. A Colt koncepciója szakasztott mása a szinte kultikus vetélytársénak. Magasított tetejű, de mégsem egyterű kisautó, ötletes, jól átrendezhető és tágas belső térrel.

A Mitsubishinél japános alapossággal oldották meg a feladatokat. A Coltban annyi jó megoldást halmoztak fel, ami 3 másik modellhez is elég lenne.

A térvarázslat lényege a hátsó üléspad, amely osztottan tologatható előre-hátra. Hátratolt ülésekkel akkora a lábhely, hogy nem is értjük, honnan jut ennyi egy ekkora autóban. A sokféle szögben rögzíthető háttámla is használ a kényelemnek.

Ennél azért sokkal többet variálhatunk a hátsó üléssel, mivel a támlák lehajtását követően az egész üléspadot előrebuktathatjuk. A tervezők gondoltak a rugalmas zsinórra is, amely a padot az első fejtámlák rúdjához rögzíti, nehogy visszabillenjen a mély és tágas térbe.

Ha még több hely kell, az üléspad ki is vehető, ekkor 1070 literre nő a csomagtartó térfogata. A csomagtér alján ott a négy műanyag rögzítőfülbe kapaszkodó háló és a 12 voltos csatlakozó sem hiányzik. A kétféle magasságban rögzíthető kalaptartó ügyesen osztja a teret, mint a Renault Scénic-ben.

Elöl is jól mennek a dolgok, az üléshelyzet jól beállítható, sok a rakodóhely és kényelmesek az ülések. Az első utasülés alatt kihúzható tálcát fedeztünk fel. A műszerfal tipográfiája szerintem jóval szebb, mint a turbós sportmodellben lévő zöld karakterek, amik mintha a Tini nindzsa teknőcökből tévedtek volna a Colt CZT-be.

A műanyag kormány fogása igen jó és jól is néz ki, de kár volt kispórolni a tengelyirányú állíthatóságot. Az első utasülés támlája előredönthető, ami lapra szerelt bútorok szállításához is jól jöhet.

---

Egy ennyire praktikus autóban azon sem lepődtünk volna meg, ha a vezetés öröméről szó sem volna. Ám a futóműtől és a 95 lóerős japán négyszelepestől a megkapjuk a sportosságot, ha nem félünk a hangjától és 4000 fölött tartjuk a fordulatot.

Kis gázzal is szépen, egyenletesen viszi a Coltot, aztán 3500 felett megjön az az érzés, amit egy jól megcsinált japán benzinesben szeretni szokás. Élénk felpörgésével, kaparós hangjával szépen aláfesti a vadulás örömét.

A váltó markos legényeknek szól, pontosan, de nehezen jár, keményen kell betolni a fokozatokba. A kormányt erősen tartani kellett rossz úton, a nyomvályúk alaposan megvezetik a kerekeket. Könnyen lehet, hogy ezt a tesztautóra extraként szerelt 16 colos, 205/40 R16-os gumik okozták.

Megérte időnként belekapaszkodni a kormányba, mert ezzel a felállással a Colt kanyarban is nagyon gyors. A négy sarokba kitolt kerekekkel eleve jók az adottságai, a feszes futóművel és a jól tapadó abroncsokkal vagányan fűzhető a fordulókban. A szervorásegítés kis fordulattal parkolva sokszor túl gyenge.

Kanyarban néha az első tetőoszlop előtt, néha mögötte próbáltunk kinézni, de az A-oszlop mindenképpen sokat kitakart a világból. A Colt áttekinthetősége előrefelé is rossz, egy városi autónál ez végképp rossz pont.

Dugómentes városi utakon, nem sietve a Colt 9 litert fogyasztott, ami ahhoz képest sok, hogy menetteljesítményeit csak egészen ritkán aknáztuk ki. Vegyes üzemben nagyjából 7 literrel el lehet autózni, ami elfogadható.

Listaáron 3 444 000 forint erős túlzás az Invite kivitelű egy-hármas Coltért, hiába az alapáron adott gazdag felszereltség. A Colt drágaságát jól mutatja a szintén jól felszerelt Honda Jazz 1.4i LS 3 410 250 forintos ára.

---