Teszt: Opel Zafira 1.9 CDTI 120 LE aut – Optimális elegy

---

Régi és új Zafira

Kár lenne tagadni, a régi Zafira felett eljárt az idő. Az 1999-es zseni egyterű sallangmentes belsejével nem bírta tovább a versenyt a XXI. század csillogó, villogó autóival szemben. Az ötletes ülésállítás és a temérdek hely nem bírta ellensúlyozni a kopár feketeséget és a végletekig leegyszerűsített sivár hangulatot.

Itt az új Zafira, amiről ordít a modern kor szelleme. Az új Astra vagányságát és dinamikus képét annyira sikeresen ültették át az 1,60 magas Zafirára, hogy a hatalmas feliratok ellenére többen kombi Astrának nézték egyterűnket. Persze csak messziről, a kétkedők közelről szemrevételezhették az Astrához képest magasságba és széltében hozzáadott centiket.

Elődjénél hosszabb és szélesebb is a Zafira, miközben magassága majdnem egészen 5 centit apadt. Talán ettől annyira jópofa az újabb Zafira. Érdekes trend, hogy a sokat dicsért magas építési módból egyre vesznek vissza a gyártók. Az új Corolla Verso is alacsonyabb, mint elődje. Rájöttek a kihasználatlan galéria értelmetlenségére?

Ülésmozgatási szisztéma

Maga az ülésmozgatási szisztéma mit sem változott. A Flex-7 pont ugyanazt műveli, mint az előző Zafirában. Alapállapotban adott egy ötüléses utastér, háromszemélyes második sorral és orbitális csomagtartóval. A 645 literes csomagtartóra panasz nem lehet ekkora utas számmal. Ráadásul az Astra Caravanból vagy éppen a Vectrából ismert újszerű rakományrögzítés beköltözött a Zafirába is, ami a mozgékony holmik megzabolázására kiváló.

Vissza az ülésmozgatáshoz. A második üléssor tehát nem három különálló székből, hanem egy ülőlapból, és egy háromrészes támlából áll. A pad előre-hátra tologatható, az üléstámlák dőlésszöge is állítható. Na bumm! Ettől még nem lenne annyira fenemód praktikus jószág a Zafira. Csakhogy az üléslap felhajtható, így a teljes második sor egészen az első ülések nyakáig előre tolható.

Amit így kapunk, az már majdnem felér egy Barkas kiürített rakterével. Tény, hogy az ülések nem tűnnek el a padlóban annyira varázslatos gyorsasággal és egyszerűséggel, mint a Toyota Corolla Versóban, vagy éppen a Chrysler Grand Voyagerben, de az Opel módszerét sem kell teljesen leírni.

Eggyel hátrébb már jóval modernebb a Zafira ülésállítgatása – bár ez az első generációnál is milliméterre pontosan ugyanígy történt minden. Itt az ülések varázsütésre bújnak el, és jönnek elő.

Alapállapotban a padlóban fekszenek, és nem zavarnak semmit. Hétüléses felállásnál ideiglenes utazóalkalmatosság szerepét töltik be akár 180 centis magasságig. Csak az a fránya csomagtartó nem menne ilyenkor össze 140 literesre.

Opel evolúció

Olyan érdekes végignézni azt az evolúciós fejlődést, ami az Opelek világában végbement. Az előző generációs Astra maga volt a német mérnökálom a vonalzóval és körzővel rajzolt formáival és a kőkemény fekete műanyagokkal.

Aztán jött az új Vectra a modernek beállított szögletességével és a stílusos anyagválasztékával. Az Astrával és most a Zafirával már majdnem elértük az evolúció csúcsát, de még mindig van mibe belekötni a folyton fanyalgó autós újságíróknak.

---

Önmagában a középkonzol rettenetesen tetszik. Az értelmesen megszerkesztett és könnyen használható falból kistévé méretű fedélzeti komputer tör ki. A gazdagabb változatokban itt egy színes kijelzős képernyő világít, az összes többi Zafirában csúnya, borostyán kijelző adja a fedélzeti komputer adatait. Az egészről 1986 jut eszembe, amikor a VGA monitor még menőnek számított.

Más esztétikai problémám nem volt, az ülések kárpitozása, a műanyagok finomsága és a fekete betétek összképe belopta magát a szívembe. Utasaim és kollégáim is ugyanezt mondták. Rettenetesen bosszantott viszont, hogy az üdítős pohárnak sehol sem találtam helyet. Egyszerűen nincs pohártartó a két első ülés környékén. Hátul érdekes mód ezzel nem volt probléma, még a leghátsó sor két ülése mellett is véstek pohártartót a falba.

Fenemód kényelmes utazóautó

Hosszabb távra senkit sem tudtam rábírni, hogy a leghátsó üléssor két pótszékét tesztelje. Még a Chrysler Grand Voyager tesztben említet kölcsöngyerekek sem voltak hajlandóak hosszabb utat kiállni a Zafira leghátuljában. Középen viszont nem volt baj kényelmemmel vagy a helykínálattal: utasaim békés alvással adták tudtomra, hogy elégedettek mindennel.

Hogy megy?

Eleinte megdöbbentett az 1,9-es dízelmotor lomhasága, aztán szépen lassan sikerült hozzáidomulni a hatfokozatú automata váltó, és a 120 lóerős dízelmotor harmonikus rendszeréhez. Egyedül a városi közlekedést nem szereti valahogy az autó. Elinduláskor mindig hosszasan gondolkodik a váltó, hogy ráengedje-e a teljesítményt az első kerekekre, vagy hagyjon még egy kicsit pihenni.

Kissé kaotikus a Zafira dízel-kínálata, mivel a CDTI-nek nevezett 1,9-es dízelmotor háromféle teljesítménnyel is választható, 100-120-150 lóerős lépcsőkben. 399 ezer forinttal kerülne többe a plusz 30 lóerő. Na így már nem is annyira gyenge ez a 120 lovas közös nyomócsöves dízel.

Ráadásul semmi probléma sincs a fogyasztással. Egy gyors Budapest-Bécs-Budapest utat 7,6 literes átlagfogyasztással tettünk meg négy személlyel, és néhány apró csomaggal. Városban 8,2 liter gázolaj emésztődött fel a Zafira motorjában, ami szintén nem tragikus egy automata váltós egyterűnél.

Mennyiért?

Mindez a sok szép és jó 6 657 000 forintba kerül, ha a tesztben szereplő Elegance Zafirát rendeljük meg, a 120 lóerős dízelmotorral és az automata váltóval. Személy szerint ebben a kombinációban nem ragaszkodnék feltétlenül az automata váltó áldásos tevékenységhez, ami 538 ezer forinttal csökkentené a költségvetést, a fogyasztást pedig jó 1-2 literrel.

---