Suzuki SV 650 S – A közös többszörös

---

[bekkep]Úgy döntöttem, a mindennapi felhasználás szempontjából fogom vizsgálni a Suzuki sikermodelljét, Európa egyik legkedveltebb középkategóriás sport-túra motorját, az SV/SVS 650-es család S-verzióját.

Az SV/SVS 650 motorcsalád S-változata annyiban tér el a naked verziótól, hogy kapott egy félburkolatot, változtattak az üléspozíción, a kormányvégeket sportos módon letörték, illetve más a végáttétel. Ez így nem tűnik soknak, mégis, a SVS teljesen különbözik pucér testvérétől.

Suzukiék egy szuperkönnyű és igen látványos aluminium vázba helyezték el a kategória legfejlettebb és talán legjobb, injektoros V2-esét, ami fékpadon 78 lóerőt produkált a Motorrad tesztjén. Elsőre nem tűnik soknak, de a V2-esek teljesítményleadása merőben különbözik egy soros 4 hengeresétől, alacsony fordulaton hatalmas nyomaték, a lóerők hiányát nem lehet érezni, legfeljebb végsebesség közelében, mert ebben az egy kategóriában az SVS nem veszi fel a versenyt a 600-as szupersport motorokkal.

[bekkep]A motor száraz súlya kb. 170 kg, ami elképesztően alacsony érték, elöl kiváló minőségű Tokico fékek, hátul a szokásos CD-lemez méretű pótkütyü. Általában minden lényeges elem a régebbi, bevált Suzuki modellekről lett importálva, ami ugyan nem emeli az SVS presztizsét, viszont garantáltan tökéletesen működik. Ennek köszönhető az SV/SVS család legnagyobb vonzereje: az ára!

Egy ilyen modern, jól felszerelt, szép és hibáktól mentes motorért 1 800 000 forint nemhogy nem sok, hanem kimondottan csábító, kapunk ugyanis egy mindennapi használatra alkalmas báránybőrbe bújtatott farkast, nem csoda, hogy hihetetlen mennyiséget adtak el az SV/SVS család tagjaiból Európa szerte az elmúlt években.

A nyeregben helyet foglalva szembesülök a ténnyel, nem igazán túramotor! Alacsony sebességnél komoly nyomás terheli a csuklót, az üléspozíció kőkeményen sportos, mégis, jól érzem magam, sőt, mivel a V2-es építésének köszönhetően igen vékony a motor, szinte Ducatis feeling kerít a hatalmába – mindezt, mondom, 1,8 millióért!

[bekkep]Tökéletesen indul a 650-es, a befecskendező azonnal reagál, nem fullad a motor, fél perc múlva menetképes és ami lenyűgöző, jéghidegen sem rángat! Meg voltam győződve róla, hogy hidegen borzasztó nyers lesz a V2-es, de nem, enyhe túlzással vajpuha minden.

Sajnos az én gépemet a kimondottan hosszú élettartamú Dunlop Sportmax gumikkal szerelték, amik tényleg sosem kopnak el, viszont a fizika alaptörvényeit nem lehet áthágni: ha nem kopik, nem is tapadhat rendesen. Hát, nem is tapad, hidegebb időben, vagy nedves úton a gumik előbb megadják magukat, mint a futómű, nem is tudtam megismerni az igazi határértékeket – jó lenne egyszer kipróbálni egy profi gumiszettel.

---

[bekkep]Finoman indul a gép, rángatás nélkül éri el a 3000-es fordulatot, onnantól indul a V2-es mágia, szinte hihetetlen, milyen dinamikát produkál ez a papíron mindössze 72 lóerős motor, már 3000-től méltó versenytársa a lényegesen nagyobb sportgépeknek, 6000-től 8000-ig megdöbbentő, utána annak rendje és mójda szerint kicsit eltompul, de ez a mindennapi használatban, illetve kezdők számára kimondottan előnyös tulajdonság.

Egy 600-as négyhengeres ekkor kezdi el szárnyalását, aminek következtében nem egy kevésbé rutinos motoros ismerkedett meg közelebbről az aszfalt barátságtalan keménységével.

Nagyon kellemes meglepetés az SVS, és akkor még csak a hajtóműről írtam. A futómű pontos képet ad az útról, és miután a budapesti utakhoz állítottam az első teleszkópokat (tökig betekerve), már nem ütött fel félpercenként, amikor épp nem lehetett kikerülni egy – a főpolgármester terminusai szerint hivatalosan kátyúnak nem minősülő – 30-40 centiméter mély lyukat.

[bekkep]Szóval a futómű pontos és mivel a kormány elég széles, igen könnyen manőverezhető az SVS, sőt, igazából még csípőből is kormányozható – köszönhetően a remek súlypontkiképzésnek. A motor egyetlen komolyabb gyengesége az ülés, illetve az üléspozíció.

Nagyon nehéz megtalálni azt a pontot, ahol még nem passzírozuk a tankra magunkat egyik legérzékenyebb testrészünkre hárítva minden lassulási energia elnyelését, de nem is ülünk túl hátra, amitől meg elveszítjük a kontrollt. Ezen sajnos eddig nem változtattak a tervezők, és ez valószínűleg a sikernek köszönhető, ami bevált, azon minek módosítani?

Az SVS fogyasztása kicsit a gyári értékek fölé ment, nekem nem sikerült 7 liter alatti fogyasztást produkálnom, egy soros négyhengeres másfél literrel kevesebbel beéri, de azért ez sem tragikus. A kényelmetlenség is inkább viszonylagos, ha nem lenne sport-túra kategóriába sorolva, tán fel sem tűnne.

Összegezzünk hát! Minden várakozást felűlmúlt a Suzuki SV650S, egy mindennapi használatban is kellemes, de akár sportosan is vezethető, könnyű és modern motort kapunk az elképesztően alacsony vételárért. Kezdőknek, haladóknak, de még rutinos motorosoknak is remek társ.

---