Teszt: Citroën C3 1.6 HDi

---

Egyértelműen női autó! Anyukám azonnal rácsapott a slusszkulcsra, neki nagyon bejön a C3-as. Valószínűleg fel sem tűnt neki a változás az autón, bár őszintén szólva nem is csodálom.

Pedig viszonylag feltűnő a korábbinál jóval sportosabb első lökhárító, és a ritkább osztású hűtőrács, sőt a hátsó lámpa sem egyszínű már, az irányjelző és a tolatólámpa fehér bura alá került. Viszont az agresszív megjelenéstől még így is nagyon messze áll, nem hinném, hogy a korábbinál sokkal több férfi vásárlót tudna elcsábítani. Maradtak a tipikus nőies, gömbölyded vonalak.

Anyukám utoljára talán a szívódízeles korszakban vezetett gázolajjal működő autót, és szerencsére sikerült vele megértetni, hogy azt nem szabad egyfolytában a halálba forgatni. Vele ellentétben a tipikus nő pörget, nem vált. Ennek hatására az első próba után a „nem túl fürge” megjegyzéssel illette, amíg rá nem ébresztettem a valóságra.

Ez ugyanis nagyon hasít! Végre egy férfias vonás! Motorikusan rövid időn belül a második autó, ami megtréfál. A Corolla Verso után a C3-ast is erősebbnek gondoltam, mint amit a gyárban a fékpadon kimértek az overallos kollegák. A 1.6-os HDi létezik ugyan 109 lóerős változatban részecskeszűrővel, de ez Magyarországon csak 92 lóerőt jelent, szűrő nélkül. A hiányt annyira jól sikerült lepleznie, hogy csak utólag szembesültem az átveréssel.

Nyomja Anyuka! – mondtam neki, a turbódízel ugyanis valóban gyenge alul. Alapjáratról nem lehet sportosan kilőni, igényli a magasabb fordulatot. Miután valahol 2000 közelében magára talál, heves gyorsítás közben örömmel forog 3500 felé a motor – ez alatt nem is érdemes elváltani, ha a gyorsaság a cél.

Meglepően jól lehet vele teperni, bőven elegendő a teljesítmény egy takarékos száguldásra is az autópályán. A fogyasztás 7 liter alatt marad akkor is, ha sietünk, ennél többet városban sem eszik. Az új Puntóval ellentétben nincs hat sebességfokozat, és a rendelkezésre álló öt sem szerzett sok örömet.

A váltókar kilométeres úton mozog, és a váltógombbal simán a levegőbe lehet rajzolni egy 10 centi átmérőjű kört. Érdekes, hogy Anyukámat ez nem zavarta, bár Ő jóval többször fogott fakanalat, mint én. Én annak örültem, hogy elég nyomatékos a motor (215Nm) és nem kell túl sűrűn sebességet váltani.

Az üléspozíciót illetően kiegyeztem Anyukámmal egy átlagosban. Engem zavar, ha magasan ülök és még inkább, ha nem tudom eléggé hátratolni az ülést. Ebből egy picit mindkettő igaz a C3-ra, de szerencsére a kormány tág tartományban állítható. Anyuka típusú hölgyek inkább biztonságot éreznek, ha magasan ülnek, és nem olyan hosszú a lábuk sem.

---

A belsőben körbeszaglászva kiderül, hogy itt is átrajzoltak pár vonalat, nagyobb kijelzőről olvashatjuk le a sebességet. Ez aranyos és anyuka korában már jól jönnek az egyre nagyobb számok is.

Kisebb gyerekek megléte esetén hasznos az a középkonzolon elhelyezett gomb, ami a hátsó gyerekzárat aktiválja, így nem kell pöckökkel variálnunk az ajtón. Ez a gomb letiltja a hátsó ablakokat is, amiket csak a két első ülés közötti kapcsolóval „tekerhetünk”.

Kisautóban szintén nem szokványos az ülés oldalára szerelt könyöklő, ebből a C3-asba kettő jutott előre. Amúgy praktikus részletekben szintén közepes a kínálat, mert vannak ugyan rekeszek, de a térképzsebek és a kesztyűtartó kivételével nem használhatóak igazán jól. A csomagtartó mérete elég, a hátsó lábhelyé kevésbé. 180 centis sofőr mögött már csak szűkösen fér el egy hasonló méretű utas.

Anyukámnak nem mertem feltenni a kérdést, hogy mennyire közvetlen a kormányzás, úgyhogy ebben csak saját tapasztalatomra hagyatkozhatom – nem az. Viszonylag nagy a karosszéria oldaldőlése, bár normál használat közben ez nem zavaró túlságosan. Szlalomozásba azért ne kezdjünk, mert gyorsan kibillenhetünk az egyensúlyból, és az sosem jó.

Ha a futómű nem is, a motorerő viszont abszolút alkalmas a gyorshajtásra. Az autó erőlködés nélkül futja a százat. Papíron 10,8 másodperc kell hozzá, érzésre még annyi sem. Tisztességes a 180 km/órás végsebesség is, a 150-et tartósan is bírja. Jó francia szokáshoz hűen kényelmesnek mondható a rugózás is, és az autó jól tűri az erősebb fékezéseket is. A C3 hosszabb utazásra is alkalmas.

Városi közlekedésre ne is válasszuk ezt a motorváltozatot, arra tökéletesen megfelel a kisebbik dízel vagy valamelyik benzines változat. Az 1.6 HDi ellen szól az ára is. Hiába megy nagyon jól, fogyaszt keveset és hiába aranyos, az árcédula csúnyán sokat mutat. Kizárólag Exclusive felszereltségben kapható az 1,6 HDi, de a 4 340 000 forint akkor is borzasztóan sok egy ilyen méretű autóért.

Persze vigasz lehet a számtalan extra. Szinte minden értelmes extrát alapfelszereltségként kapunk hozzá az automata klímától a tempomatig. Anyukámat, úgy tűnik, nem tudom meggyőzni, hüledezik az ár hallatán. Anyuka! El ne ájuljon nekem – hozok borogatást a homlokára!

---