Árpád fejedelem útja, buszsáv, 2005 december. A lámpánál elöl -szabálytalanul – Fiat Punto áll, mögötte a 6-os csuklós, tele fáradt, hazafelé igyekvő emberrel.
A buszsáv lámpája kigyullad, a Fiat állva marad. A buszos rávillant, ő menne. A Punto ajtaja kivágódik, majd a 40 év körüli vezető magából kikelve rázendít: „Mi a büdös k…va anyádat villogsz te, tetű???” Közben elindul a kocsisor a többi sávban, a Fiat direkt nem mozdul, feltartja a buszt, és vele együtt vagy 50 embert.
Ez sajnos nem egyedi eset, aki rendszeresen rója az utakat, nap mint nap cifrábbnál cifrább esetekkel szembesülhet. A fenti esetre megoldás lehet, hogy azóta már kamerával figyelik a buszsávot.
„Agyonverlek!”
Persze az agresszió nem újkeletű kicsiny hazánk útjain. Nagyjából 8 éve történt, mikor az ezres Swiftben még a kötelező óráim töltöttem, oktatóval az oldalamon: a Hungária körúton dugóban araszolunk, néhány autóval előttem egy Nissan Patrol indexelés nélkül bevág egy Swift elé, amit egy nyugdíj felé közelítő bácsi vezet, és aki vesztére rákönyököl a dudára.
A Patrol ajtaja a szokásos módon kivágódik, a bőrdzsekis, nagy darab benga ráhuppan az aszfaltra, és futólépésben lerohanja a suzukist. Káromkodás, majd egy tockost ad a bácsinak, akinek a meleg miatt le volt tekerve az ablaka.
Szegény – jogosan – ezt nehezen tűri, és miután visszaszállt az ipse a terepjárójába, egyszerűen nekihajt a hátuljának. Kisebb csörömpölés. A Patrol ajtaja újra nagy svunggal nyílik, de egyelőre csak a kárt méri fel a mesterséges kopasz. Elmormol néhány káromkodást, de miután látja, hogy neki semmi baja, visszaszáll és folytatja útját. A bácsi rosszabbul is járhatott volna. Így csak a lökhárítót, a felgyűrődött motorháztetőt, és a törött lámpaburát kellett összespórolnia a nyugdíjból.
Nézeteltérések persze mindig is voltak, erre már jól emlékszem gyerekkoromból is. Pelenkában a Lada hátsó ülésen, rendszeresen hallottam apukámat, amint szóváltásba keveredik egy másik autóssal. Tettlegességig viszont sosem fajult a dolog, nem ugráltak ki az emberek az autóból, maximum derékig kihajolva az ablakon szidták egymás őseit.
A ladás korszak elmúlt, sőt a nehézfiúk mostanra az A8-asokat is lecserélték, inkább a beseftelt terepjárókra szavaznak. Velük nem érdemes leállni kötözködni, mert nagyon valószínű, hogy mi fogunk rosszabbul járni, hacsak nem vagyunk 7 danos karate mesterek.
A terepjárósokkal amúgy sem árt vigyázni, mert jelentős részük úgy gondolja, hogy ő a közlekedés többi résztvevője felett áll, – pedig valójában csak ül. A nagyobb karosszéria túlzott magabiztosságot kölcsönöz a vezetőnek, bár ettől még nem lesz feltétlen agresszív valaki, és nem borotválja kopaszra a fejét. Aki viszont agresszív és kopasz, az nagy százalékban ül ilyen autóba.
Rambó kés és baseball ütő
A régi időkben a gumiszerelő vas, mostanság a baseball ütő a divat, bár az okok egészen eltérőek. Utóbbi hatóságilag tilos, így ennél gyakrabban kerül elő a bökő a kesztyűtartóból. Több saját élményem is van.
Budapest, Szemeretelep, sorompónál állok. Beáll mellém egy szakadt Zsiguli, majd a munkásbrigád szószólója egy késsel hadonászva próbálja meg felhívni a figyelmemet. „Figyelj, engeggyé már be eléd, oké”!? Erre a kedves kérésre persze nem tudtam nemet mondani. Ez inkább vicces volt, mint rémisztő.
Nem úgy, mint az egyik nyár esti történet. Négyen, jó hangulatban haladtunk az üllői úton egy Toyota Yaris-ban, amikor kivágott elénk egy Peugeot 205-ös. Ezt mi némi dudálással viszonoztuk. Az egyke, de nagy darab sofőr stabilan rázni kezdte az öklét és viszonozta a kürtölést is, mintha csak egy esküvői menet lettünk volna.
Folytatás a a következő oldalon…
A Heim Pál kórháznál lámpát kaptunk, a következő pillanatban pedig valaki az ajtómat próbálta feltépni, majd miután ez nem sikerült neki, a kezében lévő Rambo késsel kezdte kocogtatni az üveget, és néhány szép szót intézett hozzánk. Néhány centi és egy üveg választotta el arcomat, a pengétől – ekkor megállt bennem az ütő. Konklúzió 1: az ajtót mindig zárva kell tartani. Konklúzió 2: nem csak a drága autóban ülnek agresszív egyének.
Ínyencségek városban és autópályán
Ilyen élmények után már kevés dolgon lepődöm meg. Az index nélküli sávváltáshoz, vagy a kanyarodósávból való előzéshez már hozzászoktam, ezeken már nem rökönyödöm meg, rengetegen csinálják. A normálisabbik fajta még talán meg is köszöni, de az sem zavar igazán, ha nem, feltéve, hogy nem kerget balesetveszélybe
A köszönési formákat sokan egyáltalán nem használják, bármekkora szívességet is tesz nekik az ember. Az ilyen esetekre allergiás vagyok, nem olyan nagy fáradtság felemelni a jobb kezünket, esetleg magyar módra kétszer megnyomni az elakadásjelzőt.
A budapesti közlekedés furcsasága, hogy a túlzottan szabályos közlekedéssel sokszor semmire sem megyünk. Ha elkezdünk indexelni és nem rántjuk azonnal el a kormányt a jelzett irányba, akkor nagyon nehéz lesz bárhová besorolnunk. Érthetetlen de ilyenkor hirtelen mindenki megtalálja a gázpedált, az is, aki előtte alig vonszolta magát. Ez egyébként tipikus reakció középkorú nőktől. Idegesítő!
Autópályán legalább ilyen cifra dolgokkal találkozhatunk. Ott annyi előnyünk van, hogy azon a terepen ritkábban ugrálnak ki az emberek, nagy arccal és verési szándékkal. Alapvetően két jellegzetes negatív viselkedési forma jellemző.
Az egyik lassan halad a belső sávban, mert úgy érzi, ehhez joga van. Ők szoktak szándékosan befékezni az ember előtt. Velük nagyon kell vigyázni, mert a hatóság előtt az lesz a hibás, aki nem tartotta be a megfelelő követési távolságot.
A másik típus, aki már messziről reflektorozik, indexel, esetleg dudál, akkor is, ha előtte hosszú kocsisor van. Ők egy nehézkes előzés után szintén előszeretettel fékeznek be szándékosan, vagy ha tényleg sietnek, akkor a szélvédőmosóval spriccelnek le bennünket.
Valaki úgyis betalál
Elkeserítő a helyzet! Őrültek mindenütt vannak az utakon, lehetetlen elbújni előlük: a legokosabb, amit tehetünk, hogy nem állunk le senkivel vitatkozni, nem veszünk üldözőbe senkit, és próbálunk szabályosan közlekedni! Menni fog?
Kulturális és túlélési tanácsok:
Lehetőség szerint mindig tartsunk jobbra – ne csak az autópályán!
Legyünk magabiztosak, de ne agresszívak!
Használjuk az irányjelzőt!
Belülről zárjuk magunkra az autót!
Tartsuk be a KRESZ szabályokat!
Ne másszunk az előttünk haladó nyakára!
Ne álljunk be a kereszteződésbe!
Ne dudáljunk feleslegesen!
Ne használjunk divatból ködlámpát!
Ne hadonásszunk baseball ütővel és késsel!
Ne mutogassunk!
Ne szidjuk másnak az anyját!
Ne szálljunk ki verekedni !
Ne fékezzünk be direkt!
Ne előzzünk kanyarodósávból!
Ne használjuk a buszsávot!
Olvasók küldték:
Egy nagyon durva eset
A Pest megyei Maglódon lévő benzinkúthoz kanyarodó sávban állunk. Az autók szépen sorban állnak, majd egy kicsit nagyobb üres szakasz keletkezk, hátulról gyorsan a többiek elé beugrik egy bordó Ford Escort. A közvetlenül mögötte álló szóvá tette, hogy mindenki sorba áll. Erre a Fordos se szó se beszéd, előkap egy nem csak fegyvernek látszó tárgyat, hanem valóban pisztolyt és belő az ablakon a vezető térbe. Pánik tör ki, de ” CSAK ” gázpisztoly volt a fegyver. Szegény reklamálónak minden testnedve összefolyt. Moccani senki nem mert, igaz én sem, mert féltettem a családom. Rendőr sajnos sehol! Krimi.
Késő őszi, napos idő
A Nyugati előtti lámpa megfogja a forgalmat. A lámpa előtt egy Peugeot 307-es áll, egy meghatározhatatla korú ” cicababa” festi a száját a tükörben. Közben vált a lámpa de a Peugeot nem mozdul. Óriási duda koncert, de semmi mozgás a sávban. Cicus festi magát. Pirosra vált a lámpa, mögötte egy öreg Lada fiatal vezetője, kiugrik a kocsijából és teljes erővel szembe köpi a nőt. A lámpa zöldre vált, a Lada kikerüli a Peugeot-t és elmegy, majd ezután mosdik a cicus! Nem semmi!
