Teszt: BMW 330xd

---

Öt éve síelek. Vagy ha pontosabban akarok fogalmazni, az elmúlt öt évben összesen öt hetet síeltem. Kezeim, lábaim az istennek se állnak rá az ívre. Csak lendület visz le a lejtőn, a csoda pedig segít megállni és kanyarodni. A szabályosság látszatát is kerülöm, törekszem a hüttétől-hüttéig tartó legrövidebb szakaszokat megtalálni. Aztán a forralt bor szürcsölgetése mellett csodálattal tekintek azokra, akiknek a hó nem okoz gondot. Hogy a fenébe csinálják, hogy tökéletesen összezárt lábakkal, kecsesen rugózva, szabályos cikk-cakkot rajzolva a hóba ezerrel rohannak lefelé? Ha akarnak, kanyarodnak, ha akarnak, megállnak. A havat természetesen közegnek tekintik.

Na ez az, amit a 330xd-ben is tisztelek. Ez a parányi „x” képes arra, amire én nem: tök biztosan megy a havon. Mert az a szabvány BMW-s kérdés, hogy „szabad-e a kormányzott kerekeket hajtani?” bizony néha igenre hajlik. Szabad, de csak és kizárólag akkor, ha az első kerekek mellett a hátsókat is erőben részesítjük.

xDrive – gyorsan, okosan

„Próbáld összezárni a lábaid, dőlj bele a cipőbe, ne emeld fel a sarkad, ne szúrj le senkit a bottal, és húzd be a segged!” Ezt csinálja a BMW xDrive is, csak gépiesen. Több erő az első kerekekre, fékezzük a hátsót, óvatosan a gázzal, vigyázat a kipörgő kerekekkel. Csak az a különbség, hogy az előbbi esetben minden mozdulatra nekem kell figyelni, az xDrive pedig mindent megold helyettem.

Induláskor az első és a hátsó kerekekre is küld erőt (40:60 arányban), aztán ügyesen játszadozik a nyomatékkal, ahogy jónak látja. Mindezt baromi gyorsan, baromi észrevétlenül. Fel sem tűnik, mikor melyik tengely hajt erősebben. Egy tucat érzékelő néz, figyel, les beavatkozásra készen. A másodperc tört része alatt alkalmazkodnak az új helyzethez.

Kínosnak érezném, ha a BMW-s keresztbe menős kérdést megpróbálnám átugrani. Nem teszem. Igen, a 330xd képes látványosan úszni keresztbe, a 3,0 literes dízelmotor 500 Nm-es nyomatéka engedi magát. Az összkerék-hajtás szerencsére nem veszi át teljes mértékben a gyeplőt, hagy némi teret a vezetői játékra. Közben pedig ott az a biztonsági érzet, amit a 4×4 jelent.

Érdekes plusz tartalékot is építettek az xDrive mellé, a lejtmenet szabályozót. Én eddig meggyőződéssel állítottam, hogy tök fölösleges. Bírom én nyomni a féket, ha nem akarok ezerrel döngetni a lejtőn. Az osztrák kisfalu jeges utcáján aztán gyorsan rájöttem, hogy a pici gomb ügyesebb, mint én. Fixen tartja az autó sebességét, nem engedi megcsúszni, nem engedi elszállni.

Szomorú szemelvények

Átvészeltem a hideg télvégi napokat, a síelést, Ausztriát ülésfűtés nélkül, pedig rettegek a férfiproblémáktól, amiben a fagyos ülések is szerepet játszanak. Az ülésfűtés a kedvenc extrám, némi lóerőről is képes lennék lemondani javára, a 100 ezret simán kifizetném érte. A 330xd-ben akárhogy akartam volna, nem volt. Kár érte.

Fájt nagyon, hogy nem lehetett ledönteni az üléseket, és nem volt sízsák sem. Szégyenszemre egy Toyota Avensis Versóval vittük a léceket, a botokat, nekünk maradtak a gyerekek és a sícipők. Alig 100 ezerért megrendeltem volna a dönthető ülést és a sízsákot, ha magam válogatom össze az extrákat. Kár érte.

A motor, az élmény és a tapasztalatok a következő oldalon

---

A három liter

Eleinte bajban voltam, hogy melyik a kedvenc alkotóeleme a vezess.hu első tartós tesztautójának. A háromliteres dízelmotor, vagy az xDrive. Belátom, nem érdemes rangsorolni, mindkettő „istenkirályállat”. Dízelmotorban a BMW „sosem volt rossz”, nehéz nála jobbat találni. 231 lóerő és 500 Nm. Imponáló. Állat. Vad. Nagyon durva. Iszonyatosan megy. Bánja a fene, hogy automata váltót adtak mellé. A hatfokozatú váltó nagy barátja ennek motornak. Kíméletesen használja a rendelkezésre álló adatokat, és próbálja a lehető legkedvezőbb optimumban fizikai erőkké alakítani. Olyan erőkké, amik szétvetik a szíved, és leszakítják a májad.

Faluban izzadtságos feladat tartani az 50-et. A 330xd 0 és 50 között nem él. Csak úgy elvan. Épphogy életre kel. Nagyon szereti a sebességet, csínján kell bánni az erővel, nehogy súlyos százezrek növeljék a közlekedési szervek büdzséjét.

180-nál háromezret forog a motor. Ekkor még közel sem értük el autónk teljesítőképességének alsó szelvényeit. Tesztautónk innen kisebb gázadás hatására is képes rakétakilövés-szerű összetett élményt produkálni. Genfi túránk óta tudjuk, a végső határ 250 km/óra.

A tapasztalat

Közel 16 ezer kilométert mentünk eddig. Még hátra van majdnem ugyanennyi. Megjártuk Genfet, Franciaországot és Ausztriát. Elfogyasztottunk 1456 liter gázolajat, 100 kilométerenként pont 9,22 litert. Fagyos hidegben, nagyon kíméletesen Szörényi András alatt 7,6 litert evett a gép. Genfből hazafelé, a német sztráda szabadságával élve Hamar Balázs 10,3 literre növelte az átlagot. Bőven fogyott az ablakmosóból, a lámpamosó teli torokból önti a vizet. Apadt az olajszint is, a szerviz szerint új autónál teljesen normális az egy liter olaj elhasználása.

Szomorú hiányai ellenére imádjuk a 330xd-t. 17-es felnijei ugyan naponta több félremorzsolt b..meget kényszerítenek a számra, de egy kultúr ország kultúr úthálózatán ez nyílván meg sem történne. 14 ezernél alig több kilométer van már csak hátra, igyekszünk minden egyes kilométert alaposan kiélvezni.

---