Már megint ez a ki, hogy vezet téma. Nem tenném rá a nyakam, de rémlik, hogy a nők talán biztonságosabban vezetnek a férfiaknál, pedig micsoda hendikeppel indulnak! Kiskorukban hallhatják apjukat ráüvölteni anyukájukra, hogy mit művelsz és mind meghalunk.
Aztán elkezdenek vezetni tanulni és rossz esetben az oktató szőrös-fukszos mancsa simul a combjukra, miközben egyes, pici gáz és lassan jön fel a kuplung. Ha hibáznak, kézenfekvő a magyarázat: ostoba, mert nőből van. Ráadásul még az agyfelépítésük sem kedvez nekik a tájékozódásban, Nagy Gergő szerint a nők agyából hiányzik a 3D támogatás (ezt egyszer a Deltában hallottam – a szerk.) .
Őt ez elvileg előnyhöz juttathatná a szintén háromhengeres turbódízel forfourban, de a smarttal Csilla is ment már korábban, merthogy mindketten kollégáink. Csilla az udvarias, de nem tötymörgő hölgyeket, Dénes pedig a sportosan vezető férfiak csoportját képviseli.
Jól fejlett érzékünk van az esélyegyenlőséghez, a klíma mindkettőjüknél végig azonos hőfokon megy. A forgalommal is szerencsénk van, mindkét körben egyformán gyér a Bécsi út-Üröm-Budakalász-Szentendre útvonalon.
Dénes a fogyasztásmérő nullázása után kihúzatásokkal nyit. A réseket kihasználva haladunk, abban a sávban, ahol éppen kevesebben vannak. Országúton végképp élvezi az erős és stabil kisautót, íven fordul, gyorsan vált. Cseréhez érkezve 51 km/órás átlagot és 5,8 L/100 kilométert mutat a fedélzeti ámítógép.
Csilla megígéri, hogy pont úgy vezet, mint bármikor, tabula rasa a fedélzeti számítógépben és mehetünk. Kisebb ráfordítással, bujkálás nélkül, de alig lassabban érünk ki Budapestről. A forgalom minimális, békés napsütés, az út szélén pedig egy rózsaszín fürdőruhás nő integet a nehéziparból. Csilla körében az átlag 48 km/óra, a fogyasztás csupán 5,5 liter.
Dénes gyorsabban és sokkal harciasabban vezetett. Csilla békésen autózott, flottul és ügyesen terelgette a smart forfourt. Elandalodni csak azért nem sikerült, mert kétszer meglepte őt az ismeretlen útszakasz.
Egyszer a főút élesen jobbra kanyarodott, mi viszont haladtunk egyenesen tovább. Egy szabályosan közlekedő Kamaz itt szabályosan kilapíthatta volna a forfourt. Szerencsére csak egy taxis érkezik kombi Feliciával, aki fékez és meglepődik. Egy lány ilyenkor elrebegi, hogy bocsánat és a másik autóban a kulturáltabbja belátja, hogy ilyesmi már vele is előfordult.
10-12 kilométerrel arrébb ismét megúszunk egy lemezkárt, mikor Csilla a szembejövők sávját nézi ki a járdasziget megkerülésekor, de gyors korrekció, és már nem is emlékszünk az egészre. Az izgalmi állapotot belefojtjuk némi fagylaltba, aztán jön a másik mutatvány, a parkolás.
Elsőként beállás a járdával párhuzamosan. Csilla kezd. Fordulatszámból kevesebb is elég lenne, de végül nincs kuplungszag, a beállás hibátlan. Váltás, Dénes is utánacsinálja, csak közelebb az alapjárathoz.
Egy másik helyszínen Csilla ismét mindent megtett azért, hogy kiverje fejünkből a tolatva parkolni képtelen nőkről kialakult kényszerképzeteket. Már az első nekifutás jó adag sikert hozott, pillanatok alatt ott állt az autó az útra merőlegesen és a többivel párhuzamosan, csak a fehér csík esett a két kerék közé.
Választottunk egy szűkebb parkolóhelyet, ahol Csilla egyenesen brillírozott. Rükverc, kormány ide, kormány oda és a forfour ott ragyog a fehér vonalak között, mindezt egy lendülettel, igazítás nélkül. Dénesnek is sikerült egy nekifutásból leparkolni, hasonló pontossággal. Naná, ő férfi, parkolni a nők nem tudnak!
