Osztják egymást
„Ez a legkirályabb brutáltopic, komolyan mondom. Ha nagy a csend a fórumon, ide érdemes benézni, ketten, hárman biztosan tépik egymást.” – írta a smart topicról holiday, aki évek óta aktív fórumozó. Hozzászólásaiból tudjuk, nem gondolja, hogy 1998-ban a kétüléses városi törpeautóval újra feltalálták volna a kereket és a smart forradalmasítaná a mobilitást.
Tesztünkben ő a kvázi ellendrukker, aki mellé szintén a fórumból felkértük Kismercit, hogy vezesse ő is a tartósteszten használt smart forfourt cdi-t. Kismerci a 140%-os tántoríthatatlan smart rajongó archetípusa. Fontos tudni, hogy a smart topicból időnként kicsapó anyázós hangulat nem a tesztelőkön múlik, mindketten észérvekkel dolgoznak.
Most a hölgy vezet
Kismerci egészen mást gondol ugyanarról az autóról: „A forfour megjelenése nem tett boldoggá. Az én kis kedvencem fortwo névre hallgat miatta, így először betolakodónak tartottam. De ha már a mi családunk tagja, közelebbről is szemügyre akartam venni.
Külsőre sok mindenben hasonlít a kistestvérre. Belül szintén a smart világa köszön vissza a szövetbevonattal a műszerfalon, a gömböc légbefúvókkal, a jól átlátható kezelőszervekkel, ötletes rejtekhelyekkel. Kedvencem az anyósülés lábterében észrevétlenül elhelyezett kis tartó, ami tökéletes helye a kezelési útmutatónak, szervizkönyvnek. Egyedül az elektromos ablak ötlettelen kapcsolóival nem vagyok kibékülve, amelyek teljesen rossz helyen vannak.”
Na, ez már autó, mondja a barátom
„Beleülve egy fortwo után kicsit hosszúnak tűnt, de hamar elfeledkeztem a méreteiről. Kezes kis bárány és szinte odatapad az útra. Sportossága miatt előszeretettel tekintettek versenytársnak, és a 95 LE-vel igazi ellenfélnek bizonyultam. A besorolásnál elég kirakni az indexet és az átlagos „elém ugyan nem jössz be” magatartás helyett máris szorítanak neki egy kis helyet a sorban.
Az igazi kritikusok mégis a srácok, a forfour esetében a siker már első látásra megvolt. A barátom is közölte, hogy „na, ez már autó”. Úgy látszik, a smart forfour már egyáltalán nem megvetendő darab a férfiak számára.”
Nők a kozmetikából
„Következő teszthelyszínem a kozmetika volt. Spontán női véleményekre voltam kíváncsi, ezért közvetlenül előtte parkoltam, majd bementem egy arcmasszírra. A hatás itt sem maradt el, a beérkezők rögtön faggatni kezdték a kozmetikust, hogy övé-e ez a smart, mivel közelről még nem is láttak ilyet. Igazi ínyencségnek számított a lakótelepi autóállományban, büszkén feküdtem a székben.
Még nagyobb élmény volt, amikor a cukrászda ablakából arra lettem figyelmes, hogy fényképezik. Fortwo-m esetében ez teljesen megszokott volt, de nem gondoltam, hogy a forfour ugyanezt a hatást váltja ki az emberekből. Ahogyan azt sem, hogy visszavinni milyen nehéz lesz. Már nem utáltam. Sőt, elhatároztam, hogyha kinövöm a fortwo-m, akkor forfourt veszek helyette. Mivel a smart leállította a gyártását, csak remélhetem, hogy pár év múlva még marad egy raktáron, valahol a sarokban, mert a kedves gyártó nem gondolt a felnövő, majdan családot alapító fortwo-s generációra.”
Lapozzon a háremhölgyhöz és az ellenvéleményhez!
Háremhölgy és kukoricagránát
Udvariasságból holiday véleménye jön másodikként. „Dögös a formaterv, a színe szép és jól állnak neki az alufelnik. – mondta. „Az illesztések azonban csúnyák, az ajtók közt átlátszik a B-oszlop ezüstje, ami komoly szélzajt eredményez. Az ajtókkal erőből kell bánni, ennyi pénzért nem ezt várnám.
Mi a helyzet belül? Uhhhh! A cockpit két kukoricagránátra hasonlít, ezért leolvashatatlan. A mutatók kitakarják a számokat, a fordulatszámmérő mutatója gázadásnál rángatózik. Pedig szükség lenne a jól olvasható mutatókra, mert a sebességérzet sokkal alacsonyabb a ténylegesnél. Az ergonómia amúgy hozza az átlagot, kivéve az ablakemelők kapcsolóit, amik lehajtott könyöklőnél elérhetetlenek. A kormánykerék viszont őrület. Bőrrel bevont, míves darab. Talán az autó legeltaláltabb eleme, élmény fogni.”
Billeg, de száguld
„Kár, hogy azt, amire csábít, nem lehet az autóval megtenni. A futómű zajos és a gödröket is vesénkig továbbítja, forszírozott tempónál kanyarban ölég billegős. Viszont nagyon jó az egyenesfutás, a 160 simán tartható az autóval. Csak megállni ne kelljen, mert erős fékezésnél orra esik az autó, hátulja meg háremhölgyeket idéző csípőmozdulatokba kezd. Ijesztő érzés! Az ülések kényelmesek, bordamagasságban a támla is jól tart.
A kis dízelmotorral nincs gond. Kerreg, de kiegyensúlyozottan jár. 1500-tól él, 2000-től húz is, 3000-nél meg már elkezd bántóan zajongani, közte viszont dinamikusan mozgatja az autót. A váltó határozott helyekre „esik be”, de hosszú úton jár, a kínlódós 5-ik kapcsolásán kicsit faraghattak volna még.”
Ezüstre pingált 20 filléres műanyag
A beltér anyagai vegyesek. Fellelhető itt a szövettől az ezüstre pingált 20 filléres műanyagig minden. Van könyöklő VAGY pohártartó (egyszerre nem megy), nincs szemetes (hamutartó), kevés a pakolóhely, a kesztyűtartó pedig alaktalan, de legalább kicsi. Mindez egy városi autóban. Ami jópofa, az a tologatható hátsó üléssor.
Nem tudom, kinek szól ez az autó? Nincs éktelen hibája, de semmiben nem kiemelkedő, kivéve talán az árát. 5 M-ért várnánk valami komolyat, legyen az futómű, fék, vagy handling. „Életérzést” is szeretne kialakítani maga körül, de ez nem megy neki, mert semmiben nem tud felejthetetlent adni. Pedig létezik hasonlóan drága kisautó, amiben mindig vigyorgok, nem kicsit, de nagyon!”- írta holiday.
A következő lapon: 21 000 km a dízel kisautóval. Bajok, örömök, fogyasztás
Intenzíven indult a tavaly szeptemberben átvett smart forfour élete minálunk. Nagy Gergő sokat ingázott az autóval, a napi 100 kilométerrel karácsonyig beleugrott a kocsiba az első 10 000 km. Később kicsit lassabb tempóban, de megszakítás nélkül pörögtek a kilométerek.
Kutya baja
Megszakítás nélkül, mert a kocsi egyszer sem romlott el, nem kellett kisebb-nagyobb gondok miatt a márkaszervizbe vinni, csak olajcserére. Felniegyengetésre nekünk is be kellett nevezni az ezernyi kátyú miatt. Az ajtók kezdettől fogva csak rántással nyíltak, majd a jobb hátsó ajtó kilincse egy napra megmakacsolta magát, aztán magától meggyógyult. Sosem égett a légzsákvisszajelző, nem fagyott le az elektronika, a kocsinak semmi más baja nem volt 11 hónap alatt.
A vagány kisautót nagyon szerettük. Verona volt a legtávolabbi célpont a smarttal, ami egy sűrű napot jelent autósztrádán. Ülésből sokkal kényelmesebbet is faraghattak volna a forfourba, legalább az elöl ülőknek. Pont a hátunk közepét nyomta egy dudor, nem pedig a derekunkat emelte ki.
Pörgős életmód
Autópályán az áttételezéssel is meggyűlt a bajunk, a motor túl erősen pörög 150-160 körül. A gyártás leállt, így nincs kinek rimánkodni hatodik fokozatért vagy takarékosabb áttételű ötödikért. Aki készletről választ cdi forfourt, keressen softouch plus automata váltóst, mert abban van hatodik.
21 308 kilométer alatt sikerült alaposan megmérni a fogyasztást. A teljes átlagunk 6,6 liter lett, városban 6,5-7 liter fogy, ha örülünk az erőnek, autópályán gyorsan menve ugyanennyi. Országúton sikerült beállítani a 3,9 literes gyári átlagot, de akkor nem is derengett az a vad gyorsulás, amiért a forfourt mindannyian szerettük.
Vadulásra alkalmas
A kicsi, de nagyon erős dízel lakott területen kívül beérte 5 literrel, pedig nem fogtuk vissza magunkat. Legjobban városban és tempós, kanyargós országúton élveztük a forfourt. Motorja nem akart lefulladni, kitört belőle a teljesítmény és még a teszt végén is meg tudott lepni robbanékonyságával.
Az 1.5 cdi a háromhengeresek hangját megörökölte, trampli járását szerencsére nem. Akusztikája nem borzolta jobban a kedélyeket, mint egy négyhengeres dízelé. A futómű is megállta a helyét, a peresebb nyári gumikkal csúnyákat üt, de az oldaldőlés ellenére nem sokat kell lassítani kanyar előtt.
Nálunk is kiverték a biztosítékot két első ülés közé lepottyantott ablakemelő kapcsolók. Mind a négy ott van, ezért aztán az utasok és a vezető is kaparászhat a kézifékkarnál, hogy pár euróval olcsóbban gyártsák az amúgy drága autót.
Semmiben nem olcsó
Azért sem értettük ezt, mert a forfour nem az olcsóságról szól. Van benne például széria ESP, amit egyetlen más kisautóról sem mondhatunk el. Vagy a fék: míg az alap Ford Focus felnije mögül kiveri a szemünket a gagyi dobfék, a forfourban hátul is tárcsát találunk.
Belül is sokkal igényesebb volt a tesztautó a kiskocsikban megszokottnál. A jó hangulat az üvegtetővel kezdődik, amiből többféle is van. Ha felárát elosztjuk a kocsiban töltött vidám percek számával, nagyon megéri az árát. A műszerfal szövetkárpitozása is sokkal nívósabb mutatvány, mint a tré műanyag máshol.
Duplán szomorú
Gyakorlati haszna leginkább a tologatható hátsó ülésnek volt, hátratolva lakliknak is tökéletesen elég a hely. Az üléspad fineszesen összecsukható, amivel költözős méretűre nő a csomagtartó. A forfour drágasága relatív, 100 lóerő körüli dízellel, ESP-vel, hat légzsákkal, alufelnivel és üvegtetővel a többi kisautó ára is elszalad.
Pár hete elment a saját forfourunk, és leállt a gyártás is. Fáj a szívünk mindkettőért. A forfour jó ideig még kapható lesz, a készletre komoly engedményeket, a forfourra pedig 4 év garanciát adnak búcsúzóul.
