Teszt: Ford S-MAX 2.0 TDCI

---

Mi itt a vezessnél majdnem olyanok vagyunk, mint egy család. De mielőtt elhomályosodnának előttem a sorok, leírom, miért is kezdtem e megindító vallomással. Annyi éve ülünk át egymás után a különböző autókba, hogy pontosan tudom, Hamar Balázs után eggyel előrébb kell húznom az ülést, Horváth Zsolt és Nagy Gergő után mehet picit hátra, a támla meg meredekebbre. Földes Attila ellenben pont úgy ül, ahogy nekem jó, ezért csak be kellett huppannom az épp általa csekkolt S-MAX-ba, és már indulhattam is.

Veszem a kanyarokat hazafelé, közben belegondolok, miben is ülök épp. A Ford kiszúrta, hogy a családi egyterűek között a Mitsubishi Grandist, vagy a korábbi Toyota Avensis Versót, vagyis azt, hogy nem mindenki akar egy böhöncben ülni családi és üzleti útjain. A Ford tehát úgy alkotta meg a Galaxy utódját, hogy az új változat még nagyobbra hízott, de ugyanazon a padlólemezen feltálalnak mindjárt egy karcsúbbra és sportosabbra vett egyterűt is.

Úgy ülhetünk benne, ahogy szeretnénk, az ülés jól leereszthető, szinte liftezhetünk. A kormányon sem lehetne már megteríteni egy kis bicskás szalonnázáshoz, olyan személyautósan áll, hogy menten lefordulna róla a fej hagyma. Mélyen építve a műszerfal mögött csak sejtjük, hogy előttünk jelentős kiterjedésű fémtömb utazik: az S-MAX elejéből bentről nem látni semmit.

Minden olyan magától értetődő ebben az autóban. Az amúgy ólomsúlyú egyterű fiatalos, könnyed, erőlködéstől mentes, majdnem úgy veszi a kanyarokat, mint egy Mondeo, vagy Mazda6.

Én ilyennek képzelem a szupervonatokat. Nem tudni, mi van közvetlen előttünk, de az egész nagyon megy, csendben hasít előre, masszív, nem dülöngél a kanyarokban, mint egy vitorlás. Az S-MAX-nak ehhez a nyugodt erőhöz elegendő a 140 lóerős dízelmotor. Ráadásul sikerült úgy hangolni a dízelt, hogy csak ritkán akar lefulladni, és ott is számíthatunk némi erőre, mikor más fajtársaktól már hibaüzenet jönne, hogy elégséges fordulatszám híján az igény nem teljesíthető. A futómű és a fék bőven megbirkózik a tempóval, amit a motor kitol magából.

Elvileg a Galaxy volna az igazi bődületesen nagy családi autó, de aki fellendíti az S-Max ötödik ajtaját, az akkora űrrel találja magát szembe, mint 1980-ban Farkas Bertalan. Akinek szívügye a népszaporulat, ide rendelhet még két ülést, mögöttük némi maradék csomagtérrel.

Recsegés, meggyes pite és koromfelhő. Meglepő részletek a következő oldalon.

---

A második sorban lévő három ülés előrehajtásával és toligálásával átrendezhetjük az autót, de elterjedt konfiguráció az üléseket a leghátsó állásba tolni, és aztán hónapokig nincs probléma. A feláras félbőr kárpithoz nem ragaszkodnánk, mert az egymáshoz dörzsölődő bőrfelületektől állandó recsegés tölti be az utasteret.

A műszerfal az első utas előtt alaposan ki van mélyítve, mégis sikerült méretes kesztyűtartót összehozni. Ez azért jön nagyon jól, mert habár a két utas közti ezüsttömb impozáns látványt nyújt, de elvesztettük a nyitott rakodóhelyeket. A műszerfal tetején lévő kis kinyitható tetejű NDK üregbe pakolhatunk, van két pohártartó a kézifék mögött valamint térképtartók az ajtókban, de a nagyi ajándék meggyes pitéjének elhelyezésével már gondban volnánk.

A Ford ugyan tényleg nagyot alkotott az S-MAX-szal, de az összképbe bezavarnak az olyan bosszantó apróságok, mint mondjuk egy elegáns színházban a koszos mosdó, amiért még sorban is kell állni. Elsőként is az S-MAX hosszához az igazság szerint hozzá kéne számolni azt a koromcsíkot, amit padlógáznál termel maga mögé.

Ez rémesen gáz egy ennyire új autónál, mintha a Fordnál nem tűnt volna fel, hogy feltalálták a részecskeszűrőt. A másik szeplő a belső minőség. Ránézésre minden menő – eltalált design, puha műanyagok és ezüstre fújt felületek szédítik meg az embert, de ott éktelenkedik a fejünk felett a sokkolóan hitvány szemüvegtartó, és néhány apró dolog is darabosan működött, legalábbis a tesztautóban.

Mindeközben az S-MAX tele van high-tech extrákkal. Beletették a hangvezérlést mindenféle funkcióhoz, vehetünk nagyon okos, kanyarba bevilágító fényszórót, és kifejlesztettek hozzá magától fékező távolságtartó radart is.

Elvileg ez nem az a kategória, ahol a szív dönt: sok a gyerek, az autó tehát legyen minél nagyobb és kényelmesebb, legyen hátul beépített gyermekülés. Ha pedig ennek az az ára, hogy gépjárművünk egy tohonya tapír, vízszintesen elterülő buszkormánnyal, hát legyen.

Ma rengeteg családi autó között bóklászhatnak a tehetős autóvásárlók. Tucatnyi gyártól vehetnek óriási kombit, kompakt vagy nagyobb egyterűt. Az S-MAX attól jó, hogy sem családi autóként, sem vezethetőségével nem kell szégyenkeznie. Bejött ez a felállás: az S-MAX-ra hetekkel ezelőtt befutott a 30 ezredik európai megrendelés.

---