Kék fény
Gyermekként meg voltam győződve róla, hogy a rendőr bácsik közül a legeslegjobbak járnak a kék-piros villogós Mercedesekkel. A szememben ők voltak az elitalakulat, bár ezt a szót csak később tanultam meg az alámondós videókból.
Kizárólag fontos elvtársak és urak kíséretében lehetett megcsodálni a W 123-as és a még menőbb W 124-es Mercedeseket, oldalukon RENDŐRSÉG felirattal. A csillagos rendőrautók presztízse a rendszerváltás után is megmaradt, és én is változatlanul sóvárogtam egy rendőrségi Mercedes után. Aztán hirtelen beesett egy olvasónk levele, miszerint neki van egy púpos Mercije, amely nemrég szerelt le a szervektől.
Eltelt pár hét, de végül összejött a találkozó. Fényhíd vagy kétméteres antenna már nincs, de a kék-fehér fényezésen messziről látszik, hogy a csendesen duruzsoló limuzin nem civil autó volt. Az oldalán még kivehető a RENDŐRSÉG matrica helye, nem csoda, 18 évig viselte a feliratot.
230E, Ausztriából
Aktív korában az elegáns konvojokat elöl és hátul is kísérte egy-egy hasonló Mercedes. A kísérőknek időnként a menet elejére kell ugraniuk, ki kell tudniuk lépni a sorból, hogy lezárjanak egy keresztező utat. Ehhez erő kell, ezért a kétliteres benzines alapmodell, pláne a dízelmotoros 124-es eleve kevés volt.
Delegációs felvezető autónak 230E modelleket vásárolt a magyar állam, az évjárattól függően 132 vagy 136 lóerős motorral. 1988-ban még szó sem volt magyarországi gyári vezérképviseletről, úgyhogy Ausztriából kellett behozni az eredetileg fekete limuzinokat.
Nívódíjas munkahely
Akkoriban a Mercedes minden extrát felárért adott, egy vicc szerint úgy, mintha egy tehenészet külön kiszámlázná az alapkivitelű tehénre a szarvat, a tőgyet és a foltokat. Volt mit beikszelni a rendelést leadó elvtársaknak. Nagyvonalúan, de ésszerűen válogatták össze a felszereléseket, például az elöl-hátul motoros ablakemelőt, a központi zárat, a Becker Grand Prix kazettás rádiót vagy az első kartámaszt.
Tolótető nincs, mivel a horror felárért szállított klímaberendezést is megkapta az autó. Néhány apróság alapáron is járt, például a késleltetve elalvó belső világítás, a fűtött ablakmosótartály és motorházon ülő fúvóka.
Mikor az autó befutott az egykori Kormányőrséghez, világoskékre fényezték, megkapta az oldalára a fehér csíkot, a Rendőrség feliratot, a fényhidat, rádiót, antennákat stb. Az elegáns kocsikat előfutó és utánfutó autóként használták, majd miután kiöregedtek, posztoló kocsiként, de még mindig magas rangú vendégek biztosításához.
Mennyit dolgoznak Bush testőrei, ki tüzel hátul és mennyit fogyaszt egy rendőrségi luxusautó? Az igazság odaát van.
Bush, Putyin, Kacav
Ezekkel az autókkal még a világ három legjobban védett személyéhez is közel lehetett kerülni. Közülük legtöbbünknek csak az Egyesült Államok elnöke jut eszébe, de hasonlóan durva arzenál védi az orosz és az izraeli államfőt is.
Egy állami felvezetéseknél szolgáló rendőr ismerősünkre az amerikai elnököt védő brigád tette a legnagyobb hatást. Ott az elnök emberei napi két órát dolgoznak, mert ebben a munkakörben maximum ennyi ideig képes valaki a maximális koncentrációval teljesíteni. Itthon nincs pénz ennyi emberre, ezért Kevin Costner honi tanítványai többet dolgoznak amerikai kollégáiknál.
Tüzelés hátulról
A delegációs kíséretben mindig volt lövész is, aki a hátsó ülésen ült, kezében stukker, az ablak meg lehúzva, hogy ne nehezítse a célzást. Közben persze ment a sziréna, a villogó, mindenki spriccelt szét előle – nagy flash lehetett az így felpörgetett közúti közlekedés.
Luxus, másodkézből
Mikor eljött a leselejtezés ideje, már szó sem volt reprezentációról és pörgésről. Csupán 260 000 forintot kapott az autóért a Belügy. A kocsit megszerző vállalkozás elpattintotta a 124-est egy másik társaságnak, akiktől végül az államnak fizetett ár több mint duplájáért sikerült megvennie a kocsit a mai boldog tulajdonosnak. Sokkal többet is megért volna, mert szép W 124-est találni olyan nehéz, mint szofisztikált bábjátékot előadni egyujjas bundakesztyűben.
Benzines és automata, mégsem zabál
A megtett 328 ezer kilométer ellenére az egykor RB-42-11 belseje is makulátlan. Ezeknek a kocsiknak egészen más sors jutott, mint a normál járőrautóké, senki nem vágta ki a pisztolytáska helyét az ülésben, kevesek vezethették őket, és hivatalból ötször jobb sorsuk volt, mint a legpedánsabb úrvezető kinyalt Skodájának.
Az autó 17 aktív évében műszakilag és esztétikailag is csúcsformában volt, mint egy igazi sztárszínésznő. Megérdemelte – a 2,3 literes benzines motorral és automata váltóval ma is csak 11 litert fogyaszt városban, egyébként pedig 8-9 literből elkirándul 100 kilométert.
Új élet, 300 000 km után
Leszerelése óta hivatalból senki nem tép már a 230E-vel. A 200-at négy emberrel így is megfutja, de ez már nem illik a vén zászlóshajóhoz. Nekem új élmény, hogy egy autó közel 20 évesen képes lehet ennyire méltóságteljesen és csendben siklani. A Mercedest nem törte meg a hosszú szolgálat a belügynél, kiváló állapotban van kívül-belül. Az ember hintázik az epedás ülésekben, a bal kéz elég a kormányhoz, békésen tespedve a kartámaszon magától jön a hanyattdőlős cruising hangulat.
Ezzel az autóval elindulnék a világ végére is. Átragad az emberre a stuttgarti technikába vetett hit, amikor még csak a legjobb megoldás volt elég jó, semmilyen innováció nem állt meg a lábán a minőség rovására, hogy egy Mercedes-Benzbe 328 000 kilométer után bele lehessen szeretni. Pont úgy, mint kisfiúként, két évtizeddel ezelőtt.
