A „pálya” 2863 méteres tengerszint feletti magasságból indul, és 4300 méteren ér véget – versenypályának nevezni csak igen nagy jóindulattal lehet. Burkolata nincs, egymást váltják az aszfaltos, murvás szakaszok, és a magasabban fekvő részeken a védőkorlátok is teljesen hiányoznak a 156 kanyart magában foglaló útszakaszon.
Ha ez még mind nem lenne elég, akkor számolni kell a nagy magasság miatti oxigénhiánnyal, és az ebből fakadó, motorikus és vezetői teljesítménycsökkenéssel. A csúcsnál fellépő kisebb levegősűrűség indokolta az óriási, az autó méreteihez képest aránytalan méretű légterelők alkalmazását is.
Éppen ezért 1000 lóerő körüli kocsival szokás nekivágni a feladatnak.
A „Monster” Tajima által vezetett Suzuki is komoly átalakításon esett át. V6-os 2,7-es ikerturbóval lélegeztetett motorja 940 lóerős teljesítményre és 940 Nm-es forgatónyomatékra képes. Karosszériája mindössze 1030 kilogrammot nyom, hála a rengeteg karbon és kevlár alapú építőelemnek.
Vezetője hatfokozatú szekvenciális váltó segítségével választhatja ki az éppen megfelelő fokozatot, míg a Suzuki lassításakor elöl 37, hátul 35 centiméter átmérőjű tárcsák és 8, illetve 4 féknyereg áll a rendelkezésére.
Az autóval a jövőben Rod Millen 1994-óta érvényes tíz perc, négy másodperces rekordját szeretnék megdönteni.
