Az autó elején lévő szörnyűséges műanyag nem hiányzott a kocsira, hasonlóan a kerekeken díszelgő malomkőnyi dísztárcsákhoz, amik inkább illenek műanyag modellre, mint egy terepjáróra. A belseje is puritánra sikeredett: nagy, lélekölő szürke felületek, évtizedes formák uralkodnak odabent, igaz a navigáció képernyője már ott csillog középen. Biztos Junoszty.
Bár még mielőtt nagyon belelendülnénk az orosz dizájn és az alkalmazott anyagok fikázásába, nem árt felidézni, hogy bőven találhatunk hasonló ízléses fröccsöntött remekeket néhány amerikai vason is.
Viszont ha a kocsi kellően militáns (feltehetően valami kiskirály) tulajdonosa valóban terepen fogja használni, akkor inkább hálás lesz a sok, egyszerűen tisztítható műanyagért, és nem azon fog siránkozni, hogy miért kopog a műszerfal, hisz nagyobb gondja lesz elviselni a tajga bánásmódját. Nem-aszfaltúti képességeit illetően egyelőre csak találgathatunk, de talán megelőlegezhetjük a bizalmat a GAZ tigrisének – minden bizonnyal jobban helyt áll majd, mint a népszerű, böhöm testű plázaterepjárók.
