Újra magyar név az autóiparban

Anno Galamb József neve a Ford T-modellel, míg Barényié Mercedesszel forrt össze. Kovács Miklós pedig a dél-koreai Kia dizájnere, az ő nevéhez fűződik a Kia Párizsban bemutatott C’eed nevű modelljének formaterve. A modell párizsi sikerének és hamarosan itthon is megkezdődő forgalmazásának alkalmából látott vendégül néhány újságírót a dél-koreai cég, ahol Kovács Miklóssal beszélgethettünk.

Megkötött kézzel rajzolni

Aki eddig abban a hitben ringatta magát, hogy autótervezőnek lenni a világ egyik legszabadabb hivatása, azt sajnos most el kell, hogy keserítsem. Életük nem csak arról szól, hogy leülnek, rajzolnak valamit, aztán abból autó lesz. Számtalan szabálynak kell megfelelnie az elkészült kocsinak, és a gyár vezetése is szigorú keretek közé szorítja a lehetőségeit. Ott van például a felhasználandó alváz is, ami meghatározza a tengelytávot, valamint a kerekek helyzetét is. Nagyjából fixek a kocsi túlnyúlásai is, de ebbe még némi rutinnal bele lehet piszkálni. Van egy előre meghatározott légellenállási érték is, amit a tervezés során illik elérni, mert ehhez méretezik a motort is.

Ennyi kötöttség után jön még a gyártás során felhasználható összeg is, ami a szoros, szigorúan betartandó határidővel együtt keseríti a tervezők életét.

A dizájnerek egyik fő ellensége a külső visszapillantó tükör és az ablaktörlő. Kovács Miklós szerint sokkal szebb autókat lehetne tervezni, ha nem kéne a tükrökkel bajlódni. El sem tudjuk képzelni, mennyi fejtörést okoznak ezek az apróságok – nem elég, hogy nagyobb sebességnél is csendesnek, ugyanakkor megfelelő méretűnek kell lenniük, de tervezésüknél még arra is kell gondolni, hogy esőben haladva ne csapja a koszos vizet az oldalablakokra.

Macerás az ablaktörlők kocsira illesztése is, hiszen az autó formájának a szűkre húzott A-oszlopok tennének jót, de akkor meg nem fér el a hagyományos ablaktörlő mechanikus szerkezete. Persze lehet helyette más megoldást keresni, de ez megint költségnövekedést jelent, amit nem szeretünk se mi, sem a gyártó.

A legnagyobb ellenség

Mindezek ellenére a formatervezők legnagyobb mumusai mégis az irodájukban kuksoló, előírásokkal vagdalkozó szabványhuszárok, akik minden bizonnyal életükben nem terveztek semmit, és annak örülnének a legjobban, ha minden autót egyforma, szigorú szabványok szerint építenének meg. És ezért mindent meg is tesznek.

A következő oldalon kiderül, miért annyira mások a koreai autók, és hogy miért annyira keresettek az európai dizájnerek.


Persze ne legyünk igazságtalanok, többek között nekik köszönhetjük a gyalogosvédelmi előírásokat, az index minimális méretének meghatározását és azt is, hogy az ablaktörlőnek a szélvédő hány százalékát kell törölnie, melyek, azért lássuk be nem haszontalan dolgok. Csak figyeljük meg, hamarosan az eddigieknél jóval nagyobb külső visszapillantókat szerelnek majd az autókra, hiszen ez lesz az előírás.

Azért évtizedekkel ezelőtt sokkal könnyebb volt szép autót építeni, Kovács Miklós kedvencei is a régebbi modellek közül kerülnek ki. Ilyen a Lancia Stratos, Lamborghini Miura, illetve a Jaguar E-type is.

Különbségek európai és ázsiai kocsik között

A beszélgetés során megtudhattuk, miért különböznek annyira az európai gyártók kocsijai és a koreai autók formaterve. Míg kontinensünkön rengeteg autógyár terméke lepi el a piacot, addig Koreában jóval kisebb a választék. Ennek megfelelően nem is kell annyira karakteres arcot rajzolni nekik, a vevőknek inkább azt kell azonnal észrevenniük, hogy új modellt látnak. Európában más a helyzet, ott olyan egyedi arcot kell adni egy márkának, amiről bárki azonnal felismeri.

Emlékszik még rá valaki, mikor az első koreai autót meglátta? Azok csupán más autógyárak termékeinek egyszerű másolatai voltak. Mindez már a múlté, napjainkban a koreai márkák, – nemcsak az autógyártás területén – már az élvonalba is betörtek. Gondoljunk csak a Samsungra.

Hasonló cipőben járnak most a kínaiak, bár nekik a minőség egyelőre nem tartozik az erényeik közé, de előbb-utóbb ez is változni fog. Segít a versenyben az is, hogy Ázsiában az európai gyártóknál átlagosnak mondható 4-5 év helyett 2-3 esztendő alatt végeznek egy új modell megalkotásával.

Miért jó az európai?

Nagyon egyszerű oka van annak, miért is alkalmaznak egyre több európai dizájnert az ázsiai autógyárak. Míg az amerikai és távol-keleti modelleket csak elvétve lehet eladni Európában, addig az itteni ízlésnek megfelelő kocsikat a világon bárhol könnyedén lehet értékesíteni.

Ázsiában, Amerikában például divatosak a limuzinok, míg Európában jóval kevesebbet látni belőlük, csak a Mercedes, BMW tartja jól magát ebben a kategóriában.

Változnak a divatos, népszerű színek is. Néhány évvel ezelőtt Németországban még eladhatatlan volt a fehér színű autó, ami mára már nem is annyira ciki, sőt, egyre jobban fogy a hagyományosan sikeresnek számító ezüst mellett.