Tiszteletet parancsoló, mint Don Corleone. Férfibabonázó, mint Monica Belucci és összeszedett, mint egy ingolstadti főpályaudvar intendáns. Ez a legnagyobb és legerősebb Lamborghini Roadster. Mivel Ferruccio Lamborghini a bika jegyében született, autóit a spanyol bikaviadalok legyőzhetetlen bikáiról keresztelte el. Tesztautónkkal, a Lamborghini Murciélagóval (ejtsd: lámborgini mursziélágó v. murcsélagó) sincs ez másként. A legenda szerint a névadó négylábú egy 1879-es cordobai viadalon huszonnégy karddöfést élt túl. Élete hátralévő éveit neves nemzőbikaként boldog üzekedéssel töltötte egy Don Antonio Miura (!) nevű tenyészgazda csordájában. Áhítattal figyeltük, ahogy leemelik a trélerről első szupersportkocsi-tesztünk alanyát. Hogy hűek legyünk az autó nevéhez, felkutattunk egy bikaistállót, ahol a teszthez tartozó képek készültek volna. Sajnos azonban a Murciélago Roadstert olyan szélesre építették, hogy csak cipőkanállal szuszakolhattuk volna be az istállóajtón. A 60 millió forint feletti árcédula és a magyar szürkemarhák totális passzivitása romba döntötte a jól felépített koncepciót.
Körbejárva
A Lamborghini Murciélago Roadsternek olyan a karizmája, mint Karol Wojtylának ifjú futballista korában. A Murciélago drámai kompozíciójában Luc Donckerwolke tervező a Miura, Countach és Diablo arányait örökíti tovább. Ezzel a belga designer fejet hajt az autótervezés pápája, Marchello Gandini előtt. A Lamborghini Murciélago Roadster teste mentes a sallangoktól és a túlzásoktól. A Lamborghini-esszenciát fogalmazza meg tisztán és európai módon. A design ahhoz hasonlatos, mint amikor egy exkluzív német táncklubban spanyol vendégmuzsikusok salsát játszanak. Jó a hangulat, de az asztalon táncolás elmarad. Azért így is van benne teatralitás és szenvedély bőven. A 12 hengeres motort teljesen becsomagolták. Az utaskabin mögötti denevérfülek (Murciélago spanyolul denevért jelent) a motor hűtésének megfelelően hol felnyílnak, hol visszazáródnak. Ez a látványos funkció a tesztautón megadta magát, és a fülek végig nyitva maradtak. A Lamborghini (ejtsd: lamborghini!) legnagyobb szerencséje, hogy a Volkswagen (Audi márkacsoport) menedzserei felügyelik a talján brigádot, így csak fele annyi Chianti fogy és a minőség az egész munkahéten kiegyenlített. Valószínűleg munkahelyi balesetben már nem halnak szörnyhalált a tesztpilóták, nem pattog le a festék a motorháztetőről és még sebességet is lehet váltani.
Menet közben
Bár az ajtók magasra felnyílnak, azért jó ha az ember ügyel a fejére a beszállásnál. A beltér puha bőrrel borított. Az ember szinte teljesen nyújtott lábbal ül a földön. Térdtájékon gondoskodó párnázás jobbról. Indítás. Beugrik a sant’agata-i 12 henger. Alapjárat versenymotorosan magas. A folyamatos, fúvó, fújtató hangot néha apró gargalizálások cizellálják. A motor egyenesen a gerincvelőbe küldi az 580-590 lóerő lüktetését. Minden porcikáján érezni, hogy agresszív fajta. Csak rácsok mögött szabadna mutogatni. Mi pedig most készülünk szabadjára engedni. Az elektronikus váltó a kormány két oldalán található alumínium leffentyűkkel kapcsolható. A féket taposva kapcsolás egyesbe. Határozott roppanás és egy kis rántás jelzi, hogy a töltet élesítve. Mostantól bárki megsérülhet. Enyhe gázadás, a számítógép a vártnál diszkrétebben kapcsolja össze a kuplungot, az öszkerékhajtás teszi a dolgát. Megindulunk a kifutópályán. A kormányon csak nagyon alacsony sebességnél érezni némi szervóhatást, különben teljesen direkten jönnek fel az erők a futóműből. Néhány kanyar a széles aszfalt slájfnin és megtapasztalható a mennyország, ahol a németek a mérnökök, az olaszok pedig a szakácsok. Adott volt a jó recept, de korábban annyi érzelmet raktak bele, hogy nem lehetett megenni. Az első német fejlesztésű Lamborghiniben az a legjobb, hogy lehet vezetni, nem úgy mint elődeit. A Diablo (ejtsd: diablo), vagy a Countach (ejtsd: kuntash) olyan brutális volt, hogy még a saját gazdáik is féltek tőlük, és sohasem merték kiengedni őket az utcára, nehogy felfaljanak egy arra kószáló kisgyereket. 
Murciélago gyorsan bemelegszik, megnézünk egy sprintet. 100 km/h elérése 3,7 másodpercig tart. 11,4 másodperc alatt 200 km/h! A magasabb fordulatszám tartományokban olyan hangja van a motornak, mintha csak egy sugárhajtómű belsejében ülnénk. A roadsterben a legjobb, hogy még jobban behallatszik minden. Az ember háta folyamatosan lúdbőrzik a motor tolakodó jelenlététől és a tereptárgyakról visszaverődő dübörgéstől. Praktikus okokból a kilométerórát csak 30 km/h osztásokban számozták. A sebességmérő tűje 240 km/h körül áll függőlegesen! Innen még bőven van hová gyorsulni. Az egész autóban annyi a visszafogottság, mint egy olasz parlamenti képviselőben. Visszaváltásnál magától gázfröccsöket ad, rettenetes gyorsasággal és keményen kapcsol. Ettől a hévtől, a vehemenciától lesz igazi Lamborghini. Hihetetlenül tapad az útra. Óriás kerámia fékjei szigorúan fogják vissza az őrjöngést. Az első futóművének magasságát változtatja. Akár egészen közel is hajolhat az aszfalthoz, városban viszont egy 4,5cm-el feljebb emelheti az orrát. Igen, ez egy Lamborghini, a félelmet nem ismerő férfiak sportkocsija. Murciélago Roadster a hedonizmus négykerekű definíciója. Nincs is sok hasonló autó a világon. Esetleges alternatívát a Ferrari 575M jelenthet. A tesztet némiképp beárnyékolta, hogy a vászontető leszerelésében és felrakásában csak a Magyar Tudományos Akadémia segíthet. Mi negyven percig dolgoztuk fel az olaszok állította intellektuális kihívást. Egy nyári záporban ez a megoldás jobbára használhatatlan. Marad az esernyő. A Murciélago Roadster használati utasítása szerint, ha a tetőt felraktuk, mindenképp kerülendő a 160 km/h vagy nagyobb sebesség, mert a tető ilyenkor leszakad. (Az autónál, amely 320 km/h utazósebességre van tervezve) Amikor a gyár kommunikációs szakemberei ezt a mondatot leírták, maguk is jót nevettek, és betértek az első trattoriába borozni. 
Lamborghini Murciélago Roadster a szerelem maffiózója. Kigyúrt testű kéjelgő, aki nemcsak Sant’Agata Bolognesében számít a falu bikájának.
