Teszt: Lancia Musa 1.3 jtd

---

Második napja vezettem már az autót, amikor elkezdtem írogatni róla, de aztán letöröltem az egészet. Gondoltam, egy másik időpontban talán a fantáziámat jobban megmozgatja a Musa. Aztán eljött az a másik időpont is, mikor úgy éreztem, erőm teljében vagyok, jön az isteni szikra. De sajnos nem jött. Végül halogattam hetekig, hónapokig.

Nem éreztem előtte soha ilyet. Azazhogy semmilyet. Minden autó megmozgatta valamilyen szinten az érzékeimet, kialakultak érzéseim velük kapcsolatban. Most meg csak szenvedek. Nem tudok kikínlódni többet annál, hogy „jó pofa, és nagy családi autó”. Biztos megosztja a közvéleményt a „kétszínűsége”.

Az a valami ott

Olaszországi nyaralások alkalmával már találkoztam vele, de akkoriban fogalmam sem volt arról, mit látok. Hasonlít az új Ypsilonra, de mégsem az. Van ilyen Fiat is, de ez valahogy más. Kicsit furának is találtam a külsejét: egy felfújt valamihez hasonlít, de azt a valamit még mindig nem tudtam azonosítani. (Ha valakinek beugrik, kérem, tájékoztasson róla.)

Később rá kellett hogy jöjjek: az olaszoknak mindegy, csak szép színes legyen. Míg Magyarországon inkább megbotránkoznak a Lancia által bevezetett kétszínűségen, addig Olaszországban tömegével rendelik a fura színösszeállításokban kitalált Ypsilonokat és Musákat.

Itthon még egyáltalán nem látható az autó az utakon, viszont Ypsilonból egyre több villan fel az utakon. A Musa talán annyi előnnyel rendelkezik egy Ypsilonnal szemben, hogy sokkal tágasabb. Viszont azt nem ajánlanám, hogy három gyereket zsúfoljunk bele, nagyobb családok csak távolról nézegessék. A három gyerek begyömöszölésével amúgy próbálkoztunk – egyszerűen nem ment.

Érdekes, de a Lancia Musát már 2004-ben bemutatták a Párizsi Autószalonon – elég sokat kellett várnunk, hogy Magyarországon is piacra dobják. (A nagy hezitálás amúgy érthető, hiszen elég komoly és merész döntés az autó bevezetése erre az egészen apró, pannon piacra.)

Sokat gondolkodtam rajta, vajon mi vitte rá a vezetőséget a döntésre. Talán bíztak a Lancia Ypsilon törhetetlen sikerében, ami fellendítheti egy nála tágasabb, de hozzá hasonló autó történetét.

Vagy talán nem volt más Lancia, amit piacra dobhattak volna? Folytatás a következő oldalon

---

Vérbeli Lancia

A Fiat Ideára épülő Musa stílusjegyeiben egy igazi, vérbeli Lancia. Marketingszövege szerint egyszerre egyedi és elegáns megjelenésű, minden körülötte azt a bizonyos Lancia-érzést kelti. Visszaidézi a régmúlt hangulatát és eleganciáját. Az én fantáziámat mégsem tudja úgy megmozgatni, mint egy Ypsilon. Merem állítani, hogy nagyon sokan tovább keresgélik azt a bizonyos Lancia-érzést, miután beleülnek ebbe az autóba.

Belülről pont olyan, mint az Ypsilon volt; egyszerű és lágy formák. Elefántcsont színű betétek mindenfelé, sötétebb színnel kombinálva. A műszerfal egyszerűsége is megmaradt, az antikolt kilométerórával egyetemben. Viszont ezek a stílusjegyek, habár nagyon szépek, és persze a nagyra tartott olasz design részei, ez esetben már nem az autó egyediségét hangsúlyozzák, inkább csak azt, hogy ilyenből már van egy, s most megcsináltuk egy kicsit tágasabban.

A régi Ypsilonból is maradt pár dolog az újban, s ezeket a Musába is teleportálták. Ilyen jellegzetesség például, hogy a műszerfal elöl, középen helyezkedik el, vagy ide sorolható az általam oly nagyra tartott, szélvédő alatt megbúvó vályú, melyben sokféle kacatot tarthat az ember – főleg, ha nőből van -, amit, ha egy oldalsó zsebben bújna meg, soha nem venne észre. Ami egyrészről mutatja az autó hovatartozását, azt hogy máshol ezzel a megoldással nem találkozhatunk. Másrészről viszont ugyanezt a belsőt már megint láttam egy másik autónál – persze hogy az Ypsilonnál.

Vezetési élményben is annyit adott, mint az Ypsilon. Ott is bele kellett adnom apait-anyait, hogy sikerüljön indexelnem, és ne a tempomatot nyomkodjam, vagy éppen kalimpáljak a levegőben az indexkart keresve. Reménykedem benne, hogy ez másnak is problémát jelent, és végre, a követező ráncfelvarrás alkalmával pár centivel lejjebb és előrébb helyezik azt a fránya kart.

Amikor vezettem, ugyanazt éreztem, mint a Fiat Puntóban: jó-jó ez a dízelmotor, de nem érzem borzasztóan erősnek. A benzinmotor valahogy nekem jobban passzolt az Ypsilonhoz is, ehhez is valami hasonlót választanék.

Az olaszok értenek hozzá

Vicces momentum volt számomra, mikor éppen azzal foglalatoskodtam, hogy megalkossam a számomra legalkalmasabb színösszeállítású Musát az interneten, egy kicsiny gombra kattintva felfedeztem a Lancia valódi világát! Még saját Lancia Musa parfümkészletet is rendelhetek az autóhoz! Na, ezzel teljesen meggyőztek! Kész voltam! Levett a lábamról a 100. születésnapját ünneplő Lancia. Nem csoda, hogy az autót olaszok tervezik. Tudják, hogy kerüljenek a nők közelébe.

Előre kérem azokat a férfiakat, akiknek tetszik az autó, hogy ne sértődjenek meg, de azt kell mondanom, a Musát nem nekik szánta az ég, hanem a feleségüknek. Nekik biztos teljesen rendben lesz – ha nem vezettek még Ypsilont.

Ja és utolsó kívánságként kérem, hogy kerüljenek az olyan e-mailt írók, akik arra igyekeznek biztatni, hogy maradjak inkább a fakanál mellett, mert csak tájékoztatásul szeretném közölni velük, FŐZNI SEM TUDOK.

---