Ránézésre a Giugiaro által megálmodott változat a szériakivitelnél is kompaktabbnak látszik, hála a rövidebb hátsó túlnyúlásnak, és az alacsonyabb hasmagasságú karosszériának. A vadító narancsszínben tündöklő autó elöl 30 mm-rel, hátul 80-nal lett szélesebb a jelenleg ismert változatnál. Ezen felül a gépháztető hosszát is megnövelte az olasz brigád.
Nem hanyagolták el az autó belsejét sem, ott az igazán egyedi megoldás érdekében számos lovat fosztottak meg természetes kültakarójától, amit aztán az ülések kárpitozásánál használtak fel. Ha már musztángról van szó, látszódjon is az a ló, gondolhatták a tervezők, így a fejtámlában még a száguldó vadlovak kontúrja is feltűnik.
Remekbe szabott formáján olyan apró ínyencségek is feltűnnek, mint a hatalmas, UV-szűrős ablak, az 1964-es Mustangéra hasonlító hátsó lámpák, illetve az ollószerűen nyíló ajtók. Szépen illenek a kocsira a 20 colos kerekek, amelyekre elöl 275/40-es, hátul pedig 315/35-ös abroncsok kerültek.
Ilyen külső mellett nem maradhatott változatlanul a gépháztető alatt megbúvó erőmű sem. Az eredetileg 300 lovas 4,6 literes V8-ast a Ford Racing vette kezelésbe. Munkájuk gyümölcseként közel 500 lóerős teljesítményre erősödött a Mustang motorja. Ezért a plusz 200 lóerőért kompresszorral, módosított üzemanyag-befecskendezőkkel, megnövelt légbeömlőkkel és hűtővel küzdöttek meg a mérnökök. Ezen felül változtattak a motorvezérlésen is, valamint a kipufogórendszert is jobban kihegyezték.
