Az átalakítások után a sportkocsi tizenkéthengeres motorja további 53 lóerővel gazdagodott. Hátulján sportdobból, 9 centiméter átmérőjű csövekből tör elő a motor hangja. A pluszteljesítmény kipréseléséért sporthengerfejet, versenykatalizátort kapott a Ferrari, de a karosszéria sem úszta meg változtatás nélkül.
A német szakemberek nagyobb leszorító erőt termelő légterelőket terveztek a jármű elejére, hátra pedig három darabból álló diffúzorkészlet ragasztja az autót az aszfalthoz.
Saját tervezésű Hamann felniket szereltek a feketére fényezett vadállatra, amiket könnyűfémből kovácsoltak. A további tömegcsökkentés érdekében titánból készült kerékcsavarok rögzítik a 21 colos kerekeket a futóműhöz, felnijeire elöl 245-ös, hátul 345-ös abroncsokat szereltek.
Belsejében nem történtek drasztikus változások, itt szerencsére nem piszkáltak nagyon bele a németek a remek olasz eredetibe. Belsejében mindössze extra szőnyeggel, és több feketével találkozhat, aki a Hamann Ferrari átiratára szavaz.
