Elég nagyot hibáztam. Nem dolgoztam előre és most iszonyatosan elfáradva, a szilveszteri pogótól (Beatrice, Prodigy, Bonanza…minden volt) zsibbadt nyakkal kell a gép előtt görnyedve kalapálnom a billentyűzetet. Persze ez senkit nem érdekel, hiszen nem azért kattintottak bele a cikkbe, hogy egy másnapos félnótás sirámait olvassák. Sokkal inkább azért, hogy megtudják milyen a C4 Picasso.
Mielőtt ezt megtudnánk, nézzük meg közösen az autó bemutatásakor készített videónkat:
Igen beismerem, ez nagyon időhúzás gyanús eddig. Hogy lesz ebből két oldalas cikk? Azt nem lehetne esetleg, hogy csak a képeket nézegetik végig? Azok szerintem elég jók lettek. A barátnőm nagymamájánál jártunk Zalában a két ünnep között és akkor kattintgattunk párat. Hazafelé óriási baleset volt a 85-ösön. Mondjuk nem is csoda ebben a rohadt nagy ködben. (Egyre jobban hasonlít a cikk egy Monty Python jelenetre. Összeszedem magam.)
Első találkozásunk
Kell az ülésfűtés, hogyne kéne, befagy a sejhajom és a derekamat is melegíti legalább. Áááá, a szemembe süt a Nap! Nem tudok elbújni, bárhova fordulok, mindenfelé üveg van előttem. Megvan, napellenző lesz a megoldás! De beleütközik a fejem, pedig nem is vagyok magas. Ja, hogy ezt lehet tologatni előre, hátra. Nagyszerű akkor ezzel is meglennénk. Olyan a belsőtér, mint egy álomlakás nappalija, tágas és fényes. Autónál egyébként érv, hogy jól besüssön a Nap? Miért ne, legalább könnyebben megtaláljuk majd a földre hullott gumicukor darabkákat.
Előrehajolok és „A”-ba pöccintem a kis ropi-váltót. Csak gázra indul el, de akkor elég durván. Hogyan lehet ezzel araszolni? Sehogy. És miért nem vált föl kettőbe? Mégse automatába kapcsoltam? Ja, vált ez csak rohadt lassan. Na akkor majd én kattintgatok a kormány mögött lévő fülecskékkel. Így már egész korrekt. A visszaváltásokkal nincs baj, azokat jól megoldja.
Van benne mp3-lejátszós CD. Király! Hazamegyek és összedobok egy remek válogatást, hogy ne unatkozzak, amíg nálam van az autó. Sőt CD-tár is van, még jobb. Az első szám legyen a Tie Your Mother Down a Queen-től (a 86-os Wembley koncertfelvétel). Aztán legyen rajta Prodigy, Moby, Hair, John Lennon, U2, Tankcsapda… Ezekre minden utazónak szüksége van. Ha már itt tartunk a hangcucc elég vékony. Max hangerőn már torz, de még így sem elég hangos. Simán túl üvöltöm Varga Ferit, amikor azt mondja, hogy „nem tudhatta, hogy kit dobott el Izrael népe…”
Ünnepi előkészületek
Bár annyi mindent vásárolhattam volna, hogy megleckéztessem a Picassot. Sajnos ez nem így volt, pedig még bútorüzletben is jártam (igaz csak egy egyszerű polcot tettem bele). Egyszerűen nem tudtam annyi mindent belepakolni, hogy kifogjak rajta. És még elemlámpa is van benne (ez csak úgy eszembe jutott, semmi köze a nagy helykínálathoz).
Szóval pakolni lehet bele bátran, de a parkolásokkor tapasztalt bizonytalanság nem tetszett. Az autóval gyakorlatilag nem lehet gurulni. „A” és „R” között váltogatva a ropit, egyszerűen nem akar normálisan működni. Hiába nyaldosom óvatosan a gázt, egyszer csak megunja és ugrik egyet. Reszkessetek tehetős családanyák, akik gazdag férjetektől ilyet kaptok majd a gyerekek ide-oda hurcibálásához! Viszont örüljetek tehetős, sokat utazós emberkék, mert a padlólemezen kívül szinte mindenhol találtok majd tárolórekeszeket!
A következő oldalon embereket is teszünk az autóba. Tessék szépen átkattintani, ne úgy, mint az évautós cikkünk esetén.
7 embernek
Karácsony első napján összegyűlt a família. Tökéletes alkalom volt ez arra, hogy a hátsó sorba is becsomagoljak két embert. Az persze egyből látszott, hogy nem a legnagyobbak fognak odakerülni. Mivel azonban a második sor ülései is előrébb húzhatóak végül nem volt gondjuk a leghátul ülőknek sem. A hegyes orrú cipő azért így is csak keresztbe fordítva fért el. Illetve meg kell jegyezni, hogy a 7 székes felállásban szigorúan csak ölbe férnek a karácsonyi ajándékok, esetleg a lábtérben. A csomagtartó mérete ekkor ugyanis majdnem nulla. Pár zacsi fér el talán az ülés alatt található titkos rekeszekben.
A kétliteres dízel
497 kilométer megtétele után (Zalában voltunk, emlékeznek ugye?) 46 liter gázolajat kellet belenyomnom, hogy újra tele legyen. Ez azt jelenti, hogy 46/4,97=9,2-t fogyasztott. Ebben volt autópálya, országút és nagyon kicsi városi menet is. A 9,2 a gyári 6,1-es vegyes fogyasztási adatokhoz képest eléggé odébb van, de persze az autópályás menet nagyon meg tudja nyomni a számokat.
A tesztelt 136 lóerős a legerősebb dízel a C4 Picasso palettáról. Ennél kisebb motort azért nem szívesen választanék egy ekkora autóhoz. Persze az ár nagyon meghatározó. 5,7 millió és 8 millió forint között lehet megkeresni az ideális változatot.
Egy befőttes üveg belsejében
Az elöl kunkorodó hatalmas panoráma szélvédőnek köszönhetően egyetlen lámpánál sem kell a nyakunkat nyújtogatni, amikor remegve várjuk a zöldet. Ennél egy fokkal még zseniálisabb megoldás az A-oszlop átláthatóvá tétele, ami tényleg nem zavar a kilátásban még kanyarodáskor sem. Az oszlopok olyan vékonyak, hogy szinte észre sem vesszük, köztük pedig olyan gyönyörűen kilátni, mintha csak az oldalablakon bámészkodnánk. Ennek folyományaként elsőre olyan a Picasso, mintha egy befőttes üvegben ülnénk.
És a végére egy vicces videó az autó keletkezéséről:
