„Hogy érzed magad?
Úgy, mint egy autóversenyző, aki elindul a Dakaron és kiesik a negyedik napon! Úgy, mint aki egy évig készül egy feladatra, igyekszik mindent megtenni, hogy sikerüljön. Úgy, mint aki tudomásul vette, hogy kisebb-nagyobb hiányosságok voltak a felkészülésben, de bízott benne, hogy minden rendben lesz. Aztán mégsem!
Ezekben a napokban van a világon néhány tucat ember, akitől ezt meg lehetne kérdezni, nos ezek közé tartozom most én is! És ez akkor sem nagy öröm, ha csak néhányan vagyunk a világon.
Hogyan értékeled – a kiesésed óta – az autós történéseket a Dakaron?
Nagyjából minden úgy alakult azóta, ahogyan vártam. Talán annyi a különbség, hogy De Villiers-t vártam első helyre, de a technika nála is közbe szólt. A technika a legjobbakat is megtréfálhatja. Ez van.
Mi a véleményed a magyarok teljesítményéről?
Mondok én most valami érdekeset! Lehet, hogy ezzel sokan és sokszor fognak vitatkozni, de abban is biztos vagyok, hogy a többség egyet fog vele érteni. Minden emberben, aki elindul ezen a versenyen – függetlenül attól, hogy amerikai, japán vagy afrikai esetleg magyar – van valami közös: a megszállottság, a kalandvágy a vezetés szeretete. Ebben hasonlóak vagyunk mi négyen is, akik autókkal indultunk idén.
Mi a különbség? Nyilván nem csak az, hogy én most kiestem és ketten még mindig mennek. A különbség az, hogy Szalay Balázs professzionális szintre emelte a versenyzéssel kapcsolatos saját marketing és reklámtevékenységet, Palik Laci professzionális szintre emelte a saját média- és sajtótevékenységét.
Mindketten arra törekszenek, hogy végigmenjenek a Dakaron, hogy biztosan célba érjenek. Én is igyekszem mindenben eleget tenni a támogatóimnak, mindenben kiszolgálni a szurkolóimat, de nem a biztonságos célba érés a célom, hanem a minél jobb helyezés elérése. Ezért aztán nyomom, ahogy a csövön kísér. Ez a „kissanyis”. Engem ezért szeretnek az emberek és nem a marketing vagy sajtó tevékenységemért.
Végiggondoltad-e már hogy hol hibáztál?
Autóversenyzőként nem hibáztam. Csapattulajdonnosként követtem el hibákat. És hát ez a selejt bosszúja: akárki is hibázik, mindig minden rajtam csattan. Ebben az esetben sem az a fontos, hogy ki, mit rontott el csapatból, hanem az, hogy a „kissanyi” kiesett. Sajnos.
Ez évi tervek?
Az előbb elmondtam, hogy az én lényegem a győzni akarás. Menni, menni, menni! Nyilván tanultam a történtekből, lesznek körülöttem változások, de indulok idehaza is – meg akarom védeni a bajnoki címemet – és indulok a világkupán is. Tavaly már voltam második a világkupa futamon. Itt már csak egyet kell lépnem. Ja, és készülök a Dakarra.
Autócsere?
Engem sajnos nem támogat a Nissan. Úgyhogy mindaz a hír, ami velem kapcsolatos és pozitív, az ajándék a Nissannak. Arra tekintettel, hogy nekem teljesen saját fejlesztésű az autóm, a tudás, ami ehhez kell, az enyém. Soha ennyire közel nem voltam még az autóváltáshoz, mint most! Vannak már fejlemények ez ügyben…
Navigátorcsere?
Cegó (Czeglédi Péter, a szerk.) régi társam. Sok szép eredményt értünk el együtt. Alapvetően magammal kapcsolatosan is át kell gondolnom a jövőt. Aztán, ha ezzel megvagyok, jön szépen sorba minden és mindenki más is.
Még valami?
Köszönöm a támogatást a támogatóimnak és a rajongást a szurkolóimnak! Ja, igen még egy dolog: iszonyatos érzés kiesni és hazajönni, és ezen nincs mit szépíteni.”
forrás: technosport.hu
