Megpróbáljuk annál kicsit összetettebb módon vizsgálni a két közlekedési mód gazdaságosságát, minthogy egyszerűen egymás mellé tesszük a benzinről és a vonatjegyről kapott számlát. Nem is lesz olyan könnyű.
Környezetvédelem
Kezdjük rögtön egy nehezen forintosítható tényezővel, a környezetvédelemmel. Ebből a szempontból egyértelműen a vasút jön ki győztesként. Villanymozdonynál a károsanyag-kibocsátás csak az erőműnél jelentkezik, amit így hatékonyabban tudnak csökkenteni. De még egy vidáman füstölgő, ócska dízelmozdony is a személyautókra vonatkozó környezetvédelmi határértéken belülre csúszhat, ha a szállított emberekre lebontva hasonlítjuk össze egy autóval. Nem is beszélve arról, hogy egy modern villamos hajtású vontatójármű fékezéskor tetemes energiát képes visszatáplálni a hálózatba.
Zaj szempontjából is a vasút a nyerő, kivételt talán a pályaudvarok jelentenek, ahol a hangosbemondó zajától bomolhat meg a környéken lakók elméje. Ezenkívül a vasút közelsége sokkal kevésbé zavaró tényező, mint egy állandóan zúgó autópálya a szomszédban.
Költségek
Elérkeztünk az egyik legvitatottabb részlethez. Itt a megkérdezettek között nyoma sem volt egyetértésnek, legfeljebb abban, hogy egy utazásnál badarság tisztán csak az elhasznált üzemanyag árát számolni kiadásnak. Egyesek szerint a gumikopáshoz, szervizdíjakhoz illene hozzácsapni a biztosítás, vizsgáztatás költségét, mindenféle autósokra kivetett frappáns nevű sarcot és az éves amortizációt is, ha az ember fia arra kíváncsi, mivel is érdemesebb nekivágni az adott útnak.
Mások szerint ez nem feltétlenül van így, hiszen ha már amúgy is van autónk, akkor ezeket a költségeket így is, úgy is ki kell fizetni, tehát kár beleszámítani egy konkrét útba. Akkor viszont már érdemes ezeket figyelembe venni, ha az autóvásárlás is ettől az adattól függ.
A számtanpélda fokozódik
Nem könnyű matematikai feladat. A boldogító képletet valószínűleg csak úgy lehetne meghatározni, ha egy jármű árát és az élete során felmerülő mindenféle költség összegét elosztanánk a jármű élete során megtett kilométerek számával. Szóljon bátran, akinek vannak ilyen adatai!
Vaskerekű szakértőnk – nem neki vannak vaskerekei – szerint itthon évtizedek óta nagyjából két teljesárú jegy került annyiba, amennyi egy közepes autó üzemanyag-fogyasztása, ugyanarra a távra. Állítása idáig tartotta is magát, de ez mostanában az egyre olcsóbb üzemanyagok, és a megcsappanó MÁV-támogatások miatt változni látszik.
Tanult emberek szerint azonban a benzinköltség szorozva kettővel, nagyjából fedi is a valóságot. Saját érdekünkben hittünk neki, így könnyebb a számolás.
Elvetemültebb, számmisztikában jártasabbak szigorúan saját felelősségre még az út megtételéhez szükséges időt is forintosíthatják a kiesett, aktív pénzkeresettel is tölthető idő és az ezalatt megkereshető összeg fényében. Váljék egészségükre!
A számmisztika után vasútra szállunk, a félkatonai jegyvizsgálók, lótolvajok és a nyugdíjas tagozatból kivált gerontokommandó tagjai közé
Sebesség
Meglepő hírrel szolgálhatunk, a lassúságáról hírhedt, minden bokornál megálló személyvonat is 100-120 km/órás tempóval száguld. Ez biztos, megmértük. Igazából a jó gyorsulás, lassulás miatt a megállók sem lassítják le túlzottan a szerelvényt, akár 80 km/órás átlagot is el lehet vele érni.
Ennél főutakon, szabályosan haladva nem is annyira könnyű jobb átlagot autózni. A gyakorlatban azért ez nem ilyen szép. A pályák néhol botrányos állapotúak, így nem ritkák a 60, 80 km/órás sebességgel járható szakaszok sem. Például érdemes megnézni, hogyan „távolodott” el az évek során a romló pályák miatt Balatonfüred Budapesttől.
Ezek ellenére jó néhány olyan vonal van, ahol nem igazságos a vasút lassúságára hivatkozva autóba ülni, mert egyszerűen nem lehet gyorsabban lekocsikázni a távot, mint vonaton kényelmesen végigaludni. Ezek ugyan főként pótjegyköteles IC-k, de akadnak egyszerű gyorsvonatok is, amiket szintén nehéz autóval lenyomni. Csak az átszállástól mentsen meg minket az ég! Az InterCityről „alsóbbrendűre” váltás még nem is annyira vészes, mert a személy általában igazodik a jóval gyorsabb testvére menetrendjéhez, gyakran még a komolyabb késésben lévő szerelvényt is bevárja. Fordítva azért már más a helyzet.
Előnyök és hátrányok
Végül néhány konkrét érv a vasút mellett illetve ellene. A legkézenfekvőbb pozitívuma, hogy egy személyautónyi legénységnél nagyobb csapat is boldogan együttutazhat vele. Közben lehet sörözni, a büfékocsiban költeni a pénzt, pihenni, elvetemültebb Pióker Ignác-díjasok notebookkal felfegyverkezve még dolgozhatnak is menet közben és a kisebb-nagyobb dolgok miatt sem kell megállni az út menti pihenőben. (Feltéve, ha a páciensnek van gusztusa használni a kocsi ez irányú infrastruktúráját.)
Itt jegyezném meg, hogy érdekes eredménnyel zárult egy, a vonattal utazóknak szóló felmérés is. Eszerint az utazók nagy százalékát elsősorban a kosz zavarta, és nem a sokkal bosszantóbb késéseket, a rossz menetrendet és a drágaságot kifogásolták. Úgy látszik, ezeket már megszokták. Abban viszont lehet valami, hogy a korábbi, műbőr bevonatú ülések kisebb létszámú kórokozó népességgel bírtak, mint a mostani, sokszor szürkésfeketére színeződött kárpitok és a tisztításuk is könnyebb volt.
Hátrányként a nehezen tervezhető utazást, lehetetlen átszállásokat, a tömeget, illetve a menetrendet lehetne megnevezni.
Hadiüzem, egyenruha, tányérsapka, királyság.
Szintén negatívum, hogy egy baleset, műszaki hiba miatt dominószerűen az összes aznapi járat képes több órás késést felhalmozni, a vonaton ülve kevés lehetőség kínálkozik az utasnak, hogy szorult helyzetéből szabaduljon.
Ezt csak tetézik a félkatonai attitűddel fertőzött kallerek, akik hadititokként kezelik az információt a késés várható idejével, okával kapcsolatban. Szintén nem a piros pontos oldalra véssük fel a MÁV sajátos, bináris kocsifűtését is. Télen látni bentről is behavazott vagonokat, míg nyáron, 30 fokban találni olyan kocsit, ahol dübörög a fűtés az ülések alatt. Biztos nem véletlenül.
Amíg autóban ülve válogatott társaságban utazhat bárki, addig ez a vonaton közel sincs így, állandóan lehet küzdeni valami félkegyelmű utassal, az oxigénmentes kupéban szorongó román lótolvajoktól, a nyugdíjasok ablaknyitásért sipító tagjaiig bárkivel.
