Teszt: SEAT Leon FR

---

Pont ebben az értelmiségi izompacsirta felfogásban alakították át a Leon sportmodelljeit, bár az eredmény közel sem annyira egyértelmű, mintha a nőkkel példálózunk. Ugyan erős maradt és gyors, de eltűnt belőle az a tűz, ami a régiben megvolt. Az sem hasonlított egy klasszikus sportautóhoz, de vezetési élményben mindenképpen közelebb állt hozzá a mostaninál.

Az új Leon már nem olyan rideg és kemény, benne távolabbnak érezzük magunkat az aszfalttól. Barátságosabb, biztonságosabb, és kicsit magasabban ülünk benne. Nem tudja ugyanazt az érzést közvetíteni, de nem is akarja. Puhánynak tűnik, miközben cseppet sem az.

A vezetési élmény csökkenése korántsem jelenti azt, hogy akár egy tizeddel is lassabb lenne az új Leon ugyanabban a kanyarban. Attól, hogy valaki banánturmixot fogyaszt gyúrás előtt, nem biztos, hogy kevesebbet tol hanyatt fekve annál, aki szteroidokon él. A lényeg a részletekben rejlik.

Fiatalság, bolondság

Én magam szimpatizálok az olyan járművekkel, amelyek kemény futóműven pattognak az út egyik oldalától a másikig, amelyek gázadásra az ülésbe szorítanak, és közben hangos sportdobon keresztül puffognak a levegőbe. Nagyjából ilyen volt a leváltott Leon, ha szűkítettük a képet a turbóra. A koncepció kicsit változott.

A fiatalos utcai sportkocsi helyett, egy sportos, de családcentrikusabb látvány fogadja az embert a SEAT-szalonban. Ezzel is lehet döngetni, de ebben már kevésbé mutat életidegennek egy gyerekülés a hátsó sorban. A régiben esküszöm sosem láttam még ilyet, és két embernél többet csak szombat estéken érzékelhettünk benne. Mind fiatalokat.

Mintha az új Leon ugyanezeket az embereket szeretné megcélozni, azokat, akik korábban is Leonnal jártak, de közben öregedtek néhány évet. Ők már nyugodtabb, de még fiatal csaladfőként értékelik a megnövekedett belső teret, a komolyabb megjelenést. És ők azok, akik tudják, hogy az eltompított élmények csak a feleség és a nagyszülők idegeit nyugtatják, mert az álarc mögött még mindig ott van a vadállat az autóban.

Erősebb, bár nem érezni

A Leon FR-ben (FR= Formula Racing) kereken 200 lóerő dolgozik az anyagmozgatáson, ugyanabban a motorikus formában, mint az új Golf GTI-ben vagy az Audikban. A TFSI egy modern, közvetlen befecskendezésű turbómotort takar, bár turbó mivoltát alig érezni. Ettől tűnik kicsivel gyengébbnek.

A nagyító és a turbólyuk esete a túloldalon

---

Érdekes, hogy a régi turbómotorokat pont a sokat kritizált turbólyuk miatt lehetett igazán szeretni, ahonnan kikecmeregve rettenetes erőhatások szabadultak a bent ülőkre és az autóra egyaránt. Most, ahogy fejlődik a technika, lassan feledésbe merül a turbólyuk fogalma, és egyeseket ez kezd bosszantani.

A mostani TFSI turbómotor is pont ilyen. A turbólyukat már csak nagyítóval lehetne megtalálni, szinte úgy viselkedik, mint egy szívómotor. Nincs érezhető rántás egy adott fordulatszámnál, maximális nyomatékát 1800-tól egészen 5000-es fordulatig tudja. Még olyan érzést sem nyújt, mint egy szívómotoros Honda, ahol magas fordulaton kezdődik a móka.

Ezt nem érdemes sokáig a piros mezőben forgatni, érdemes inkább feljebb kapcsolni. Cserébe nagyobb rugalmasságot, jobb rajtkészséget kapunk, és nem kell annyit kapcsolgatni, ha épp le akarunk előzni valakit. Elég csak rátaposni a gázpedálra. Álló helyzetből 7,3 másodperc telik el a 100-ig, a vége pedig 229-nél van. Ezek a számok jól mutatják, hogy nem trottyos öregeknek szól az új Leon sem.

A kevesebb néha több

Nem változtak jelentősen a fogyasztási adatok, bár a gyári értékek még a régi 180 lóerős változathoz képest is csökkenést mutatnak. Ezt az információt már alapból kétkedve fogadtam, mint ahogy azt sem hiszem el, hogy valaki képes 10 literes átlagfogyasztással eljárni régi Leonjával.

Mindenesetre a gyári 11 liter (városi) nem áll távol az igazságtól, ha normál tempóval használjuk. Persze a reggeli csúcsban ez ugyanúgy lehetetlen, mint eleinte a kihalt éjszakában, amikor a le nem nyugodott Leonosok életveszélyes módon kelnek versenyre minden arra érdemes vagy érdemtelen harcostárssal. Ilyenkor 14 liter körüli átlaggal reális számolni, plusz temetési költség.

Aki ennél kevesebbre vágyik, az elgondolkodhat a dízelmotoron, amit régi jó szokásához hűen most is kínál a SEAT. A 2 literes TDI motor 170 lóerős, alig gyengébb és lassabb a benzinesnél, de teljesen más. Szerintem az első kerékre bőven elég a benzines nyomatéka, a dízel hozzá képest egy igazi aszfaltszaggató. Élvezhetőbb a benzines, racionálisabb, de lassabb a dízel.

Erősségek

A kevésbé sportos összhatás ellen van néhány abszolút előnyös tulajdonsága a Leonnak. Ilyen a térkínálat – ami a hátsó sorban most már egy kényelmes autóra hasonlít -, és ilyen a futómű is.

17 vagy 18 colos abroncsokon gördülve nem mondanánk igazán kényelmesnek az újat sem, de közel sem ráz már annyira. Teszi mindezt úgy, hogy szerintünk javultak sportos képességei is. Kevésbé alulkormányzott, és érezhetően jobban tapad az orra, sőt szinte zavarbaejtően ragad. A váltó legalább olyan jó mint eddig, még a nagy, csúnya és kényelmetlen váltógomb ellenére is gyorsan, és akadálymentesen kapcsolható.

A Cupra R kivételével régen viszonylag kedvező áron lehetett hozzájutni a Leonokhoz, ami még mindig igaz, ha már nem is olyan mértékben. Mindenesetre a 6,5 millió forintos alapár nem tűnik vészesen soknak az autó képességeihez képest.

---