Az önhordó karosszériánál, a (személygépkocsi-gyártásban ma gyakorlatilag egyeduralkodó) karosszéria-típusnál a terhelést a kocsiszekrény egésze viseli, alkalmas a hajtáslánc, a futóművek közvetlen rögzítésére.
Az önhordó karosszériákat ma leggyakrabban acéllemezből sajtolt idomokból készítik, szilárdságáról olyan struktúra gondoskodik, amely átmenetet képez a héjszerkezet és a térváz között. Gyakran előfordulnak alternatív anyagból – műanyagból, ritkábban könnyűfémből, még ritkábban szénszálas kompozitból – készülő burkolóelemek; ezek elsősorban a tömegcsökkentést szolgálják.
Az önhordó karosszéria előnye (az alvázas konstrukcióval szemben) a kisebb tömeg, a jobb torziós (csavarodási) merevség, valamint hogy az ütközési energia felemésztésében az egész szerkezet részt vesz.
