Ha húsvét, akkor az emberek egyik fele locsolkodásra készül, a másik meg próbál elmenekülni a tojásra, pálinkára hajtó rokonok, ismerősök, üzletfelek elől. Felénk ez kicsit másként van. Sajnos egyelőre gémeskút nincs a környékünkön, így a hajnalban, frissen húzott vízzel való nyakon öntés kimarad. A szódásüveges, ágybavizezős megoldást tavaly ellőttük, idén valami kreatívabb megoldás után kellene nézni.
Mivel a biztos győzelem hívei vagyunk, nem adhatunk esélyt arra, hogy valaki is szárazon megússza, ezért szörnyű haditervet kovácsoltunk. Ha már locsolkodunk, és szeretjük a gumikerekű járgányokat is, akkor kössük össze a két dolgot. Inni egyelőre úgysem fogunk így azt gondoltuk, bátran beülhetünk akár egy locsolóautó volánja mögé is.
Csepelre tartunk, az FKF Rt. telephelyére, locsolóautó-nézőbe. A telephely irodái, helyiségei furcsa hangulatot árasztanak magukból, mintha megállt volna errefelé az idő. Semmi hivalkodó modernség, fényűzésnek nyoma sincs. Évtizedes berendezés, de minden remek állapotban és természetesen patyolat tiszta. Elvégre csak ők tartják rendben a várost. Az itt dolgozók mind nagyon kedvesek, segítőkészek, és nem is nagyon feszegetik, mi a fenét is akarok én a locsolóautóikkal.
Eredetileg háromféle járművet szerettünk volna megnézni, kipróbálni, de a régi Liazok ma máshol vannak szolgálatban. Úgy gondoltuk, míg a vicces formájú Unimoggal a gimis korban lévő lányokat kergethetnénk sikeresen, addig a nagyobb, szintén Mercedes gyártmányú járgánnyal a nehezebben becserkészhető hölgyeket vehetnénk célba. A Liazt csak erősen indokolt esetben ajánlanánk. Ezek a gépek most is éppen egy bányában dolgoznak, no nem a mélyben, hanem az ottani utakat portalanítják, illetve vizet szállítanak, ahová csak kell.
Az Unimogok 4, míg a nagyobb Mercedes Ategók 7 ezer liternyi vizet képesek egy feltöltéssel magukkal vinni. Ez a nyomástól függően, – és hogy locsolásra vagy mosásra használják őket, – közel fél órára elegendő. Egyszerű locsoláshoz nem kell túl nagy víznyomás, de a takarításhoz már illik felpörgetni a szivattyút is működtető dízelmotort. Ilyenkor akár a 25 bar nyomással is érkezhet az áradat. Utat mosni érdekes módon szakadó esőben a legjobb, ilyenkor ugyanis a szennyeződést feláztatja a csapadék, könnyebb eltávolítani és a csatornák sem szárazak.
Lapozás után kiderül mikor szeretik a locsolóautókat és mikor kívánják őket a pokolba.
Télen sem alszanak a locsolóautók, de sajnos jégpályák készítésére sem használják őket. Rövid szerelés után a teljes hátsó traktust leszerelik róluk, helyette sószóró-berendezést pakolnak fel. Elöl a locsolófejek helyére pedig hótoló kerül.
Nagy melegben mindenki elnézőbb a locsolóautókkal, amúgy az autósok nem nagyon kedvelik őket. Nem jó a városban mögötte araszolni, és a felcsapódó víz is összekoszolhatja a frissen lenyalt kocsit. Szélsőséges esetben egy
vizesautó még a letekert ablakon is simán be tud locsolni.
Gyakran segítenek a BKV-nak is, a kánikulában a villamossíneket hűtik hideg vízzel. Így a nemkívánatos felpúposodás is elkerülhető. Ha a nagy locsolásban fél óra alatt kifogyott a tartályból az összes víz, akkor az utántöltést bármely tűzcsapról meg lehet oldani. Ez kicsit hamarabb megvan, alig negyed óra kell a művelethez.
A locsolóautók naponta átlagosan 150-200 kilométert tesznek meg vizet okádva. Azt, hogy merre kell egy nap locsolni, a napi takarítási terv határozza meg. A feladatok teljesítését a járművekbe szerelt GPS segítségével ellenőrzik, bár a munkafegyelemre itt nincs panasz. De azért nem árt a biztonság.
Szóval ha valaki hamar le akarja tudni a húsvéti locsolkodást, próbálja meg rávenni a rokonság nőtagjait, hogy menjenek el üzemlátogatásra a közterület-fenntartóhoz, vagy csak kerítsenek egy ismerős sofőrt, aki szívességből végigspricceli a jelentkezőket. Mégis jobb a tiszta víz, mint a különféle, kétes eredetű és illatú szagosított szörnyűség. Meg így gyorsabb, hatékonyabb.
