Semmi jóra ne számítsunk tőlük
Sokak agyába talán beleszáradt a régi felállás, hogy a balatoni autópályán csak a nyomorult trabantos sorol ki, az őt megelőzni képesek helye belül van. Azóta a Trabant-tulajok jó része is átállt erősebb kocsira, ergo a külső sávnak nem maradt közönsége. Pedig a csúcstechnika betörésével a sztráda egy szakaszán már háromsávos, de ez kevesekre hat.
Szilárd meggyőződése az autósoknak, hogy az engedélyezett 130-cal középen utazunk a lehető legjobb helyen, a többiek meg oldják meg. Meg is oldják, a közösség kárára. A kicsit gyorsabbak az előzéshez blokkolják a legbelső sávot, a sokkal gyorsabban jövők pedig nem értik, miért őket feltartva kolbászol valaki.
Ráhajtás, villogás, anyázás, balesetveszély a végeredmény, amiből sokkal kevesebb lehetne, ha többek agyáig eljutna a jobbratartási kötelezettség. Tehát nem a holdújévtől, a menstruációs ciklustól, vagy a Hejőcsaba-Pacsatüttős meccs végeredményétől függ, hogy át kell-e sorolnunk a külső sávba. Kötelező.
Sokak számára meglepő lehet, de a kisorolási kötelezettség a sebességtől sem függ. A 90-nel és a 180-nal utazóknak is a külső sávot kell megcélozniuk. Az előzések miatt nyilván nem ugyanannyi idő töltenek el ott, de az előírás mindenkire egyaránt vonatkozik. Például az autópályás közlekedésben igen rutinos Németországban helikopterről figyelik az autópályák forgalmát és a Porsche 911-ben száguldót is simán lekapcsolják, ha folyamatosan legbelül hasít, pedig középen is volna hely.
Nálunk többek között az autópálya-rendőrség is odafigyel erre, főleg a Székesfehérvártól háromsávos M7-esen. A napi gyakorlatban a rendőrök egy ideig követik a belső sávban értelmetlenül dagonyázót, aztán megállítják. Az egyenruhások biztosra mennek, ezért több 250-es végsebességű Mondeo ST 220-at rendszeresítettek, egyebek mellett erre a célra.
Ruszó László, az ORFK a belső sávban felejti magát, az a forgalom indokolatlan feltartása címén büntethető. A helyszíni bírság összege 10 000 Ft-ig terjed, ha feljelentés lesz a kihágásból, akkor 30 000 Ft a felső határ.
Jobbra-balra ügyben városban is van min tépni a hajunkat. Párhuzamos sávokkal direkt jól jön, hogy sokan a belsőt tartják az egyedüli üdvözítő megoldásnak. Egy lámpához megérkezve belül szépen összetorlódnak, mellettük pedig simán elhaladhatunk. Köszönjük meg, hogy ilyen ostobák, értünk is teszik! Tartsák meg jó szokásukat, így legalább kívül halad a sor.
A jobb sáv-bal sáv felosztással egyirányú utcák végén is meggyűlik a bajunk. Ha az utca elején kék négyszög van vastag fehér nyíllal felfelé, a végén meg egy piros tábla fehér csíkkal helyteleníti a behajtást, akkor minket bizony egyirányú utcába vetett a sors. Egyirányú utcából pedig aki balra megy, az a végén a bal szélét, a jobbra fordulók pedig a másik oldalát célozzák meg, mert így praktikus és szabályos. A balra balról fordulni képtelen tömegek feltartják azokat, akik kis ívben kifordulva már rég messze járhatnának.
A másik elengedésére való képtelenség törzsökös magyar népi jellemvonás lehet. Ezt abból szűrtük le, hogy ugyanezt a lécet a mozgólépcsőkön sem sikerül átvinni. A metrólépcsőkön nem véletlenül plakátolták ki anno, hogy jobb oldalt cövekeljünk le, balra pedig haladjunk. Ám ma is szúrós tekintetek követik a renegátokat, akik ennek értelmében sietnének. Ha sikerült áttörni az utazóközönség tagjain, de lent várni kell a metróra, körül se nézzünk! Az utánunk becsorgók diadalittas ábrázattal mérnek majd végig bennünket, hogy ezért nyomultál?
A ki nem sorolás mozgatórugója talán a „dögöljön meg a szomszéd tehene is”-szemlélet. Ha én nem haladok gyorsabban, mert így biztonságosabb, esetleg a fogyasztásra megyek vagy kevés a lóerő, hát másnak se legyen jobb, ne már hogy hamarabb odaérjen. Próbáljuk meg ritkábban megítélni a többi embert, autóst, aki siet. Talán okkal teszik. Aki meg állandóan pofátlan, átmegy a piroson, kielőzi a lámpánál álló sort, az ennyit is ér, ne törődjünk vele. Eltakarodik az gyorsan magától.
