Jól emlékszem, azonnal gondolkodás nélkül megszegtem a 3. parancsolatot, amikor először megláttam a Starexet.
Atya Isten! Kollégám mosolyogva állt ki vele a mélygarázsból, én gyakorlatilag kiröhögtem. Egyszerűen letaglózott a látvány.
Gyakorlatilag két gondolat gyötri az embert, amikor először megpillantja ezt a távol-keleti csodabogarat. Az egyik, hogy a designer szörnyűséges kínokat élt meg miközben dolgozott, a másik, hogy annyira ronda, hogy már szép. Az állat szó illik rá leginkább.
Kapott hideget-meleget
Abban biztos vagyok, hogy nemcsak engem osztott meg a forma, mert megint úgy éreztem magam, mint nem is olyan régen a SsangYong Actyonban. Ujjal mutogattak rám az emberek az utcán. Egyesek arcáról jól kivehetően lehetett leolvasni a gúnyos megjegyzéseket, egyszerűen sértegették az autót. A mosóban szimplán egy ganajtúró bogárhoz hasonlították, és két mentős is jól láthatóan mulatott, amikor meglátta.
A sok gonoszság mellett azért jó pár dicsérő szó is elhangzott a H-1-es közelében, illetve belsejében. Aki először
hátulról pillantotta meg, azt lenyűgözte a hátsó térkínálat. A hatalmas üvegfelületeken keresztül jól látszik, hogy mennyire tágas a belső. A harmadik sor egy kényelmes, háromszemélyes fotelágy, előtte két különálló, forgatható székkel. Érdekes, hogy amilyen kevesen szeretnek háttal utazni a menetiránynak, olyan sokakat lenyűgözött, hogy farkasszemet néznek egymással az ülések.
Az első dicsérő pillantások egy munkásokkal és alumíniumlétrával agyig zsúfolt Mitsubishi L300-asból érkezett, látszott, hogy a munkások szívesen elterülnének hátul. Aztán sok járókelő is megcsodálta, bebámult hátra, láthatóan tetszett nekik.
Az igazi unikum
Miközben a formától tátva maradt szánkat próbáljuk újra összezárni, kevesen gondolnánk, hogy egy terepjáróval van dolgunk. Bizony az autó hátulján ott figyel a 4X4-es felirat, és aki kicsit jobban megnézi, láthatja, hogy iszonyatosan magas az autó. Durván vaskos fellépők vannak oldalt, de még így is elfér alatta egy óvodás gyertyaállásban.
Nemcsak hogy összekerékhajtás, de még felező is van a Hyundaiban, amivel igazi unikumnak számít a kategóriában
. Egy igazi 7 személyes luxuserdőjáró. A mozgatásról egy 140 lóerős, 2,5 literes dízel gondoskodik, alaphelyzetben a hátsó kerekekre juttatva a nyomatékot.
Csajok a peep-showban
Valahogy mindig a csajok jutottak eszébe férfitársaimnak, amikor a hátsó sorban nyújtózkodtak. Tudom miért. A hely bármire elég, könnyedén lehet alkalmi hálószoba a Hyundaiból. A vicc, hogy ehhez a gyáriak még hangulatvilágítással is szolgáltak. A plafonon elhelyezett két lámpa mindegyike állítható hangulatvilágítási állásba, amikor is kellemes és sejtelmes narancssárga fényt árasztanak magukból. Pont, mint egy peep-showban.
A másik érdekesség a városnéző állás, amikor a második sorban lévő ülést az ajtó felé fordítjuk. Itt is lerögzíthető, így az ajtót elhúzva kiválóan lehetne bámulni kifelé, kamerás autónak pedig egyszerűen tökéletes. Persze ez a művelet szigorúan tilos és életveszélyes. A biztonsági öv ugyanis kizárólag akkor kapcsolható be, ha az ülések előre néznek. Ez elég bosszantó, és talán ez az egyetlen komoly hibája az autónak. Pedig egyszerűen kiküszöbölhették volna egy az ülésre szerelt biztonsági övvel.
Mint egy teherautó
A vezetőülésből a Starex nem nyújt sokkal többet egy teherautónál. Sokat vezettem a H1-es elődjeit, gyakorlatilag nincs számottevő különbség vezetési élményben. A motor erősebb ugyan, de nyomatékot még csak nyomokban sem tartalmaz, pedig a 136 lóerős csúcsturbódízelről beszélünk.
Nem kell elkapkodni a sebességváltást, a motor könnyen fuldokolni kezd, miközben minket a rezonancia gyilkol. Szerencsére az egyes kellően rövid és erős, lefulladni szinte lehetetlen vele.
Az első nehézséget egyébként az autóba való bejutás jelenti, mivel olyan magas, hogy nem tudjuk egyszerűen
beemelni a hátsónkat. A fellépőt vagy a küszöböt kell használnunk, amik igazából zavarják egymást, így azt se tudja az ember, hogy hova lépjen. Egy hét után sem tudtam, hogyan a legegyszerűbb beszállni: de talán farral betolatva.
Bejutás után viszont kárpótol az elénk táruló panoráma. Egyetlen személyautóval, kisbusszal, sőt terepjáróval sem találkoztunk, amire ne tudtunk volna fölényesen lenézni. A városi BKV-buszok sofőrjei is láthatóan alacsonyabban ülnek, mint a Starex kormányosa.
Zúg, rezonál és sokat fogyaszt
Vészes menetzajok szerencsére nincsenek az utastérben, feltéve, ha hozzászokik az ember, hogy zúg a diffi, ha elvesszük a gázt, és váltásnál koppan a kardán. Utóbbiról kiderült, hogy hiba, egy szívtelen terepralis csapta oda az alját valamikor a teszt előtt.
Somogybabodon hosszú tengelytávja miatt nem fogunk nyerni vele, de mikrobusz létére komoly terepjárók
felségterületére is bemerészkedhetünk. Ezek után még jobban értékeltük, hogy autópályás utazásra is hibátlan, 130-140-es tempót minden komolyabb akadály nélkül megy a Hyundai fura szerzeménye. A szélzaj abszolút normális, semmisem zavarja a hátul ülőket abban, amiben épp mesterkednek.
A vezetőnek sincs sok gondja, mindössze a fogyasztás miatt főhet a feje, mivel az áramvonalasnak és 2 tonnájával könnyűnek sem mondható busz szépen kortyolja a gázolajat. Autópályán és városban egyaránt elfogy a 13 liter, katonásan minden 100 kilométer után.
A fogyasztás mellett az autó magassága is megviccelt bennünket, ugyanis a Starexben búcsút mondhatunk az átlagos mélygarázsoknak. A 2 méteres magasságkorlátozást még biztosan magunkra rántjuk, ha netán bepróbálkoznánk. Egy 2,1 méteres belmagasságú garázsba behúzott antennával már bemerészkedhetünk, de csak óvatosan. A hirtelen gázadásokra low-rideresen behintázó karosszéria még itt is lefejelheti a plafont.
Belszerettünk
A H-1-es bumfordi formája, hátsó térkínálata és összkerékhajtása együttesen levett minket a lábunkról. A formára
pfujolók beleszerettek a hatalmas térkínálatba, míg a sofőrt folyamatosan a ledöbbent arcok szórakoztatták a vezetőülésben.
Mindössze egyetlen gond van. A 4X4-es Starexből már nem rendel többet az importőr, így elég nehéz lesz itthon találni belőle. Állítólag azok a fránya erdészek vásároltak sokat belőle. A 8 milliós vételár ne sokkoljon senkit: ez az élmény megfizethetetlen.
