Kényes téma szakadt a nyakamba, amit nehéz úgy megoldani, hogy a velem egy légtérben ülő kolléganők ezután is szóba álljanak velem, és ne keverjenek titokban vitriolt az ebédembe. Talán sikerül, íme néhány rémtörténet.
Ami nem látszik, az nincs
Még kezdő autós koromban egyik, amúgy remekül vezető barátnőm autójában döbbentem rá a nők magas szintre fejlesztett technikai érzéketlenségére. Az évtizedes ezerkettes Ladában ugyanis egy elegáns fekete szigetelőszalag takarta el az olajnyomás-visszajelző lámpáját. Mikor rákérdeztem, hogy mire fel ez az apró kiegészítő, megkapó őszinteséggel érkezett a válasz: mert zavarta a fénye vezetés közben. Az azonnali megállás után kiderült, hogy a nívópálca már nem ér bele az olajba, így maradt a gyaloglás a legközelebbi benzinkútig. Csak igen nehezen tudtam megmagyarázni, miért nem mehetünk autóval olajért.
Sikertelen kártyatrükk
Egyik legvidámabb történetünk az autózó nő témában azonban az, amikor egyik kolléganőm a smart-tankolás hálátlan feladatát próbálta levenni a vállamról, – meg persze közben a szívéhez közelálló kisautóval is furikázott egy jót. A céges Shell-kártyával kellett volna áthidalni a fizetési nehézségeket, ami azért annyi előrelátást feltételez, hogy piros-narancs színben pompázó töltőállomáson kell tankolni. Egyik kedvenc kolléganőnk lendületből beállt a Mol-kútra, tele is tankolta a kocsit, majd mosolyogva átadta a nem idevaló kártyát. Történetünk itt már véget is érhetne, de nem, folytatódik tovább. A pult mögötti kisasszony elveszi a kártyát, lehúzza, de valami nem stimmel. Aztán közösen megfejtik a talányt és rájönnek, ez a kártya sajnos itt nem lesz jó, a számla kiegyenlítésére marad a készpénz.
A benzinkutas történetek közé még a gázolaj helyett benzint – vagy fordítva – tankolás is beleférne, de ilyet az ismerőseink közé tartozó férfiak is követtek már el, így ezt annyira nem erőltetjük.
Műszaki, kegyelemkettessel
Azért ha az út szélén lapos kerekű autóval álló, a csomagtartóban tanácstalanul kotorászó, esetleg mobilt nyomogató hölgyet látunk, nyugodtan álljunk meg. Ilyenkor még a legharcosabb feminista is tud örülni a segítő férfikéznek. De ha valamiért mégsem így lenne, akkor is érdemes volt megpróbálni, mert ilyenkor egy duzzogó, sértett önbizalmú „Micike” görcsös próbálkozásaiban gyönyörködhetünk, amíg vagy elkerget az emelővel, vagy végül hagyja, hogy öt perc alatt megoldjuk a problémáját. Később ezt a történetet vagy előadja a következő női kibeszélő shown, vagy édes titokként zárja magába, hogy a férfiak mégsem kénköves bűzt árasztó patás ördögök. Igazából mindegy, mindkét esetben megéri a néhány perces megálló.
Útjaink során azonban már találkoztunk ezeréves Polo első kerekével pórul járt hölggyel is, aki nem rettent meg az előtte álló feladattól. Elméjében még élénken éltek a korábban tanultak, hiszen szépen lehúzódott az út szélére, bekapcsolta a vészvillogót, bő hatvan méterre az autótól kihajtogatta a nem is olyan könnyen felállítható háromszöget, és még az emelőt is előásta a csomagtartóban megbúvó két mázsa kutyatáp alól. Innen átvettük a projektet, de a hölgy is biztosan megoldotta volna.
Hölgyeim, ne adják fel! Lapozás után ott az édes bosszú lehetősége, ne hagyják ki!
Női becsípődések
Különleges női elképzelés az is, hogyha az autóban ülve lehúzzák a fejüket, akkor az autó is laposabb lesz. Ennél egy fokkal keményebb dolog, hogy amikor valami baj van, akkor egyszerűen sikítva becsukják a szemüket. Ami nem látszik, az nincs felkiáltással. Súlyosabb esetekben még a kormány elengedése mellé nagy amplitúdójú, koordinálatlan, csirkeszárnyszerű csapkodás is társulhat. Persze idétlen mozgásokat a férfiak is tudnak produkálni, ők kanyarban szeretnek a kormánnyal együtt elfordulni, jó erősen bedőlni, ami közel ugyanolyan mulatságos látvány.
Nők hajlamosak üresben, kuplung benyomása nélkül indítózni. Tanult kollégám szerint az indítómotornak nem tesz jót, ha így kelti valaki életre a motort, abban az esetben pedig, ha apa véletlenül egyesben hagyta a váltót, akkor nemcsak az indítómotor, hanem az autó orra is könnyen leamortizálódhat.
Szintén fontos szerepe van a nőknél a megszokásnak, az új dolgokkal kapcsolatban nem túl nyitottak. Nem szívesen vezetik másnak az autóját sem, mert az más, mint amit már megszoktak. A biztonságos vezetés náluk pedig többé-kevésbé egyet jelent a lassú, megfontolt, kalapos-skodás tempóval. Nagy kár. Véleményünk szerint a parkolóban szerencsétlenkedést sem feltétlenül a másodlagos nemi jellegek határozzák meg, sokkal inkább a gyakorlatlanság számlájára írható.
Visszavágó
Ha van még olyan hölgy, aki idáig eljutott és még nem fontolgatja, hogy egy éles vágószerszámmal, esetleg a testére erősített tucatnyi dinamitrúddal keresse fel a szerkesztőséget, azokat szeretném megnyugtatni: ha írnak olyan témájú leveleket, amikben a férfiak bénázásai szerepelnek, összehozunk abból is egy cikket. Becsszó!
Addig is egy újabb bizonyíték:
