A villamos hajtású járgányoknak egyik legnagyobb vonzereje, hogy nem kell utánuk horribilis összegű, az üzemanyagárba beépített mindenféle adót fizetni. (Persze ha majd jobban elterjednek, gyorsan kitalálnak valamiféle zsíros adót ezekre a járművekre is, attől egy percig se féljünk, hogy nem így lesz.) Addig csak az akkumulátorok cseréjénél veszik le valamiféle környezetvédelmi díjjal a gyanútlan embereket.
Elsőként egy másfél kilowattos példányt – ez egy közepes porszívó teljesítménye – próbálgattunk, amin még valami kezdetleges váltóimitáció is található. A dzsunkán, ahol fáradhatatlan gyermekmunkások kalapálják a szögvasat, hogy villanyrobogó legyen belőle, erre a feladatra filléres központizár-motort jelöltek ki. A tesztelt példányt a biciklizés fellegvárában, Kínában álmodták acélba és műanyagba, ennek ellenére nem néz ki rosszul.
Elektromos szépség
Kinézetre egészen kellemes a vas, megszólalásig hasonlít egy igazi robogóra, csak a kipufogót keressük rajta hiába. Az elektromos motor a hátsó kerékagyban kapott helyet, a tápegység pedig az ülés alatt, jó magasan fért csak el, amivel rendesen megnehezíti a kanyarokat. Gyújtáskulcs az kell, anélkül nincs meg az élmény, de hallani nem hallunk semmit a motorból, egészen addig, amíg meg nem lódul a kegyetlen mosógépmotor.
Ereje nem meggyőző, a garázsfeljárón, izmosabb emelkedőn a gyermekkori lábbalhajtós-bringás élményeket kell feleleveníteni. Különben nem megy fel, az tuti. Száguldás közben felemelő érzés egy hangtalan, szagtalan járgánnyal hasítani, az olajos kormot okádó Kamazok között.
Beltéri használat
Előnyei között említenénk, hogy bő tízperces liftbelimádkozás után, akár az iroda folyosóján is randalírozhat vele a félőrült motorfüggő, hiszen nem tűzveszélyes, nincsen hangja és cseppet sem büdös, valamint csúf foltokat hagyó levek sem folydogálnak belőle. Ha megunta, akkor meg mehet töltőre, a telefon mellé.
Gyártói 60 kilométer/órás csúcssebességet ígérnek és közel 50 km-es hatótávot. A sebességet még csak-csak elhisszük, de a hatótávval kapcsolatban szkeptikusak vagyunk. Dombos terepen például már csak 30 km-t tud megtenni két feltöltés között.
Minimáldizájn
Második tesztalanyunkra egy mátyásföldi garázsban találtunk. Ez inkább kerékpár, a legnagyobb jóindulattal sem mernénk motornak vagy akárcsak robogónak is szólítani. Kivitelezése itt-ott mosolyt csalt az arcunkra, talán egyedül az első fékek láttán nem volt kedvünk nevetni. Ezt filléres anyagból hajtogatták, még szerencse, hogy a hátsó fék strapabíróbb anyagból készült. Ennél a járműnél a gyári specifikáció meglepően hitelesnek bizonyult, papíron 25 km/órás csúcsot ígérnek, nekünk sík úton többször is sikerült elérni a 23,5-ös álomhatárt. Tulajdonosa szerint a 20 kilométeres hatótáv is fedi a valóságot. A butább, könnyebb konstrukció óriási előnye, hogy ha ne adj’ Isten végleg lemerülnek a telepek, akkor a hagyományos jól ismert pedálmozdulatokkal még haza lehet evickélni, nem kell szégyenszemre tolni a kétkerekűt.
Lapozás után kiderül, olcsóbb-e verejtékezve a pedált taposni, mint esténként a villanyórát pörgetni
A kínai villanyrobogókra kivétel nélkül igaz, hogy ha elvérzett bennük az eredeti akkumulátor, akkor annak helyébe utángyártottat is szerelhetünk. Ebben a kivételes esetben ne ragaszkodjunk az eredetihez, hiszen annál csak jobbra cserélhetünk.
Miközben töltéskor a multiméter kijelzőjén az áramfelvételt figyeljük, elmerengünk rajta, hogy mennyivel
környezetkímélőbb átlagosan kétévente kihajítani egy kiviteltől függően 10-40 kilogrammos akkumulátort, mint elégetni pár hektoliternyi szénhidrogén-származékot. Azzal próbáltuk meggyőzni magunkat, hogy az akkumulátorok újrahasznosítása – feltéve ha nem valamelyik közeli erdő szélén veti máglyára a tulajdonosa – talán már működik valahogy.
Nem beszélve arról a tényről, hogy a villamos energiát is elő kell állítani valamiből, és mivel hazánkban meglehetősen kevés a szélerőmű, nagy esélyünk van rá, hogy a vezeték túloldalán is valamit elégettek, hozzájárulva ezzel a légköri CO2 növekedéséhez, a sarki jégtáblák elolvadásához, és az emberiség rút halálához, stb.
A bringa vagy a motor az olcsóbb?
Miután kiszomorkodtuk magunkat, gyors számolgatás után felderült az arcunk, mert az elektromos biciklivel egy kilométer megtétele durván 60 fillérbe kerül. Összehasonlításként egy 50 köbcentis robogóval egy kilométerért kb. 12,4 forintot fizetünk. A nagyobb termetű, robogóküllemű elektromos járgánnyal is vidáman 2 forint alatt lehet tartani egy kilométernyi utazás árát. Érdekességképpen kiszámoltuk azt is, mennyibe kerül, ha izommunkával hajtott kerékpárral tekerünk egy kilométert. Itt kicsit bonyolultabb számításokat kell végezni, mert a körmös pacal és az uborkasaláta kalóriatartalma elég különböző, az ember pedig működik mindkettővel.
Számításaink szerint egy óra alatt 15-20 kilométert lehet letekerni, amely durván 400 kcal energiát igényel. Ennek fedezésére 80 g csoki (40 -100 Ft/km), 1,2 deciliter rum (100-120 Ft/km), vagy egy liter sör (60-100 Ft/km) energiája szükséges. Ha bírjuk, akkor legjobban a sertészsírral járunk, abból alig 44 gramm szükséges egy órányi tekeréshez, de uborkából már komolyabb dózist, 4 kilogrammot kéne benyomni.