Szorongó típusok
Mindenki, akinek örömöt okoz az autóvezetés, adjon hálát nevelésének, szerencsés alkatának, jó sorsának, hogy ilyen jól járt. Vannak ugyanis olyanok, akik rettegnek az autózástól. Döntő részük eleve szorongó típus – vázolja Dr. Bilkei Pál pszichológus. Ők nemcsak a volán mögött félnek, hanem utasként is. Könnyen felismerhetők a koppig húzott anyósülésben, ahol előre kifeszített lábbal a képzeletbeli féket tapossák folyamatosan.
A volán mögött ők azok, akiket nem lehet beengedni, mert csak akkor hajlandóak egy sávváltást megkockáztatni, amikor a környéken sincs már senki. Nem mernek belemenni sokféle közlekedési helyzetbe, inkább megvárják, hogy letisztuljon az út. Legszívesebben egyedül autóznának a glóbuszon.
Magának bizonyít a jogsival
Ezek az emberek minden bizonyítási helyzettől tartanak, márpedig a közlekedés következményes döntések, tehát vizsgák sorozata. Jogosítványt is csupán azért szereznek, hogy bizonyítsák maguknak: ők képesek autót vezetni – mutat rá a pszichológus.
A papír aztán pihen a fiók mélyén, amíg egy családi eseményen apu be nem iszik és anyu kénytelen hazavezetni. „Van jogsid, vagy mi, legalább egyszer hasznát veszem” – mondja a jobb egyen terpeszkedő fater. Anyu pedig mindent elfelejtve, sötétben, ismeretlen úton nekiáll autózni, ami rendkívül balesetveszélyes.
Kálvária, apuval
A második típushoz tartozók túlnyomó része is nő. Ők azok a hölgyek, akik megszerzik a jogosítványt, majd megkezdődik autós kálváriájuk, leggyakrabban férjük miatt. A férfiak egy része szentül hiszi, hogy egy nő csak bénán vezethet, és ezt meg is próbálja bebizonyítani asszonyának.
Az állandó, jogos vagy épp igazságtalan kritikától kialakul a nőben a félelem, hogy ő bizony hülye a vezetéshez. Kellő sulykolással ez az érzés önmegvalósító félelemmé válik, magyarul a nő tényleg elkezd szerencsétlenül és ostoba módon vezetni, amit apu belévert.
Férfiak is félnek
Egyedül az autózástól félők harmadik nagy csoportjában kiegyensúlyozott az ivararány. Ők egy túlélt, ritkábban egy épphogy elkerült súlyos baleset terhét viselik hosszabb-rövidebb ideig. Félelmük érezhető a bizonytalan előzéseken, a szerényre hagyott tempón.
Velük kapcsolatban Bilkei Pál egy tornászmondást idézett: ha leesel a szerről, azonnal vissza kell menni rá. Baleset után tehát rögtön kocsiba kell ülni újra, de nem egyedül, hanem egy olyan társ kíséretében, akiben teljesen megbízik az illető.
Nem pszichiáter kell
Bilkei szerint az autóban rettegőknek nem elsősorban pszichiáterre, hanem egy türelmes oktatóra van szükségük. Olyan emberre, aki nem azzal van elfoglalva, hogy saját fölényét kitapossa a helyzetből.
Székely Gyula vezetéstechnikai tréner is találkozott olyan területi képviselőkkel, akik félnek autóba ülni. Ez elég aggasztó annak fényében, hogy a külszolgálatosok egész nap partnerről-partnerre autóznak, így a vezetéssel járó stressz mindennapjaik része.
Veszélyes a lassúság
Az autózástól rettegők mindannyiunkra veszélyesek. Legtöbbjük a félelemérzet tompítására egy megoldást ismer, a lassítást – mondja Székely Gyula. Szerintük csak a gyorsaság lehet veszélyes, pedig a túlzott lassúság nagyobb veszélyforrás, mert ráhajtásra, agresszív előzésre ingerli a feltartottakat.
A másik ok, hogy aki fél, az sokkal jobban elfárad. Mindezt tetézi a nőknek az az adottsága, hogy egyszerre 5-6 dolgon képesek gondolkodni. Ám amíg azon meditálnak, hogy kihúzták-e a vasalót, tiszta-e a gyerek ünneplője holnapra és a férjük levitte-e a szemetet, a robotpilóta vezet helyettük. Rutinból pedig egy lelépő gyalogost már nem kerül ki az ember, akár hölgy, akár telefonáló, nőket bámuló férfi az illető.
Területi képviselők: félelem, hivatalból
A vezetéstől való viszolygásban szerepe lehet egy ordítozó oktatónak vagy férjnek, de félelmet okozhat az ismeretlen autó is. Egy területi képviselő hölgy úgy kapta meg a szolgálati autót, hogy kint van egy bordó Focus, az a tiéd, kezdd el a munkát. És nem találta, mert a kulcs egy ezüstmetál Mondeóhoz tartozott, tehát rosszul indult az egész.
A cikkben többnyire nőkről van szó, de ez nem azt jelenti, hogy ne volna számos férfi is, aki tart a vezetéstől. A férfiak azonban az elvárt társadalmi szerep miatt ezt ritkábban vallják be, kevésbé őszinték és általában többet, ezért rutinosabban vezetnek. Az a forgatókönyv is ritka, hogy az ifjú autóspalántának egy matróna leüvölti a haját oktatóként, otthon meg a házsártos anyja mondja el béna nyomorultnak.
