Sokféle van
Ha japán, akkor megbízható és keveset fogyaszt, de drága hozzá az alkatrész: ez a három sztereotípia kapcsolódik leginkább a japán autókhoz. Most a legfeljebb 500 000 forintba kerülő kompakt családi autók között néztünk körül, ilyen típus minden japán gyár kínálatában megtalálható volt.
A Toyota Corolla, a Nissan Sunny és a Honda Civic jut eszünkbe elsőként, de egykor nagyon sikeres volt itthon a Mitsubishi Lancer és a Daihatsu Applause is, a Swift Sedanokkal pedig Dunát lehet rekeszteni.
A korabeli japán autók egy kaptafára készültek. Nem szakasztott másai egymásnak, de közös bennük a golyóálló technika pörgős benzinmotorral és pontos váltóval. A vékony kasztnikban az áttekinthető műszerfal előtt figyelnek az okosan elhelyezett és finoman mozgó kapcsolók, kezelőszervek. A kényelem általában nem valami fényes a sprőd rugózással és a hangos motorokkal.
Egyen-japán belsők
Belül is nagyon hasonlítanak a 15 év körüli japók a szögletes kilinccsel, a fűtés és a szellőzés tologatható kapcsolóival, de még a váltószoknya gumiszerű műanyagja és a belső tereket uraló műanyagok szürkéje is rokon.
Nagyobb csomagterük miatt az összes szóba jöhető típusból limuzinokat kerestünk. A lépcsőshátú verzió mindegyikből elérhető. A 323, a Lancer, a Sunny és a Corolla iránt érdeklődők kombit is választhatnak, ami a Swiftből, az akkori Civicből és az Applause-ból nem volt.
Dízelt nem annyira
A saját félmilliómat nem költeném tizenéves dízelekre, több ok miatt. A japánok a hazai és az amerikai piac igényei miatt a benzines motorokra feküdtek rá, ezért korabeli dízelekben gyengébbek voltak az akkori franciáknál.
Egy dízel tisztességes javítása-felújítása többe kerül a benzinesénél, amire minél öregebb az autó, annál kevésbé érdemes költeni. Egyszerűbb továbbpasszolni a gépet, mindig akad vevő egy elméletben „öt litert fogyasztó és soha el nem romló” Sunnyra vagy Corollára.
Amire kevesen gondolnak
A kategóriából egyik autót sem írnánk le, bármelyikkel jól járhat az ember. A Swift nagy előnye a ritka gazdag választék, de színvonalban bármelyik simán meghaladja a Sedant. Fantasztikus motorja és jó felszereltsége miatt a 113 lóerős Lancer 1,6 GLX esik ki utolsó előttinek, majd végül a Daihatsu Applause (magyarul taps) marad fenn a rostán.
Alkatrészárak (forintban)
| Daihatsu Applause | Mitsubishi Lancer | Suzuki Swift | Opel Astra F | |
| Első féktárcsa | 7 850-14 800 | 8 500-12 700 | 4 200-10 000 | 5 000-8 200 |
| Olajszűrő | 840-1 650 | 1 100-3 200 | 600-1 800 | 530-1 650 |
| Első lengéscsillapító | 35 300-46 400 | 23 000-39 000 | 10 000-38 000 | 7 800-27 400 |
| Kuplungtárcsa | 10 700-22 300 | 12 400-23 200 | 6 700-18 000 | 10 400-45 500 |
| Féltengelycsukló | 13 500-15 700 | 12 000 | 14 800-17 500 | 12 000 |
1993-as évjáratú autók. Forrás: Bárdi Autó Kft.
A túloldalon kiderül, a sok jó japán közül miért épp az Applause
Erre a kocsira kevesen gondolnak, olyan, akár a Daewoo Espero. A Daihatsu ma már a Toyota márkája, ahogy a Scion, a Hino vagy a Lexus is. Gyengébb ismertsége miatt kisebb iránta a bizalom egy Corollánál vagy Civicnél, ezért olcsóbb a többinél. Főként azért lett a befutó a családi autók között, mert limuzinnak tűnik, de nagy ötödik ajtaja van. Az Applause ugyanazt tudja, amit az első generációs SEAT Toledo, tehát a csomagtérfedél egyben nyílik a hátsó szélvédővel. Ez óriási plusz, egyszerre megkapjuk a szedánok elegáns formáját a ferdehátúak variálhatóságával. Állja a sarat
Ismeretlensége ellenére az Applause semmiben nem marad el a többiektől. Alapjaiban ez is rendkívül megbízható autó, kérdés, hogy a korábbi tulajdonosok mennyit vettek ki az élettartamából. Gond lehet a fűtőradiátorral és a tömítetlen hűtővel, de az ötödik ajtó teleszkópjai nem fáradnak és a motorral sem szokott gond lenni. Másfél évtizedes korban egy autó minimum ott rozsdásodik, ahol sérült. A cikkben szereplő Applause is barnul itt-ott, de nem vészesen.
A Daihatsunál nem kell sokat bíbelődni a motorválasztékkal, a legtöbbjében a 105 lóerős ezerhatos motor van. A Zi az összkerékhajtásúak típusjelzése, az Li a gyengébben, az Xi a gazdagon felszerelt elsőkerekeseké. Már nem új
Az Applause nem tűnik nagy autónak, de egészen rendesen elférni benne hátul és a csomagtartója is tisztességes. 190 centivel velem az utolsó állásba kapaszkodik a vezetőülés, de beférek. A japánok gondoltak egy csomó ügyes rakodóhelyre, egy mai H Astrában vagy 5-ös BMW-ben messze nincs ennyi mélyedés a kacatoknak. Másfél évtized után a váltó még mindig nem rossz, csak már lötyög a fokozatok között és a szoknya is kihasadt. A motor hidegen meg-megtorpan gázadásra, de gyorsan bemelegszik és utána lehet küldeni. 400 ezerből kijön
Élénk, pörgős, jól gyorsul és jól is fogyaszt, mindazt tudja, amit egy japán benzinesben szeretni szoktunk. És már akkor 16 szelepes volt. A fronthajtású Applause nagyjából 6 és 9 liter között eszik, de le lehet menni ez alá is. Az árak kevéssel 300 000 forint alatt kezdődnek. 350-400 000 forintból rendes Daihatsut találhatunk, ha rászánjuk az időt és persze nem az új autókkal hasonlítjuk össze a felhozatalt. Hasonló állapotban Corollát, Lancert, pláne Civicet nehezen találni ennyiért. Árban a Nissan Sunny és a Mazda 323 mozog a Daihatsuval hasonló szinten.
