Iskolás koromban, amikor még az autózás nem, legfeljebb a bringázás volt alternatívája a tömegközlekedésnek, akkor igen komoly érv szólt a BKV mellett. Történetesen, hogy rengeteg csinos lánnyal lehetett ilyen-olyan kapcsolatba kerülni a buszon. Azóta a csinos lányok is megritkultak és a bringázás is egyre fárasztóbb, de a BKV még mindig megvan.
Gyorsan
Annak ellenére, hogy otthonról a munkahelyig háromféle tömegközlekedési eszközzel tudok csak eljutni, a reggeli csúcsban jó eséllyel, a délutániban pedig teljes biztonsággal hamarabb megjárom, mint akármelyik tesztautóval. Szerencse, hogy mindenhol kötöttpályás járgányra kell felszállni, amit nem akadályoznak a buszsávban pöffeszkedők, vagy éppen a megállóban vészvillogóval parkoló autósok. Persze szívni ezekkel is lehet, de ritkábban. Cserébe viszont lehet állóhelyért küzdeni, kerülgetni több tucatnyi, sértett, grimaszokat vágó szórólap-osztogató szakmunkást, vagy éppen tablettás bortól savanyúszagú hajléktalant.
Együtt az árral
Furcsa érzés sodródni a reggeli árral. A munkahelye felé törtető embermassza nem bocsátja meg az individuumot. Sem lassabban, sem gyorsabban nem érdemes és lehet haladni, mint az arctalan tömeg. Alkalmanként még a fősodrásból leválás is nehéz.
Egyesek szerint már a Nyugatitól kifelé, – ahogy a metrószerelvény fúrja be magát először az angyalföldi, majd az újpesti betonrengeteg alá – már az utasok öltözködésén is észrevenni, hogy egyre szegényesebb környék alatt jár a metró. Persze ez is, mint számos más alapigazság, elég hamar megdől. Nap mint nap arra utazom, nem ennyire nyilvánvaló a helyzet. Természetesen a „Ultra Violet” és hasonló üzenetű pólók, sálak valóban az átlagnál sűrűbben tűnnek fel, de ez érthető. Errefelé metrón zöld-fehér gúnyában nem bölcs dolog mutatkozni.
Sáros?
Mostanában a pénztárnál borongós hangulatú kis plakáttal találja szembe magát a gyanútlan utazó. Kicsit talán bután is érezheti magát, akinek az arcába tolják, hiszen a szóróanyag biztosan nem neki szól, aki hónap elején bő háromnegyed órával indult korábban, hogy a tekergő sor végére beállva megszerezze a havi bérletét és még időben a munkahelyére is beérjen.
A nagy áruházláncokhoz hasonlóan a BKV-nál is van akció. Csak itt nem a napijegyre, bérletre, hanem az eddig be nem fizetett büntetésekre adnak 20 százaléknyi kedvezményt, ha a felhalmozódott tartozásokat az ember fia egy összegben szépen becsúsztatja az Akácfa utcai ügyfélszolgálat ablakán. Szép terv, aki eddig hezitált, ezután biztosan boldogan szalad haza és él a lehetőséggel.
Egy rövid, fájdalommentes kattintás után eláruljuk mire elég egy jegy és a lógástól is megpróbáljuk elvenni a kedvüket
Mennyit ér egy BKV jegy?
Egy darab jegyért most éppen 230 forintot kell kifizetni. Jövőre ugyan a BKV vezetése 10, 17, illetve 25 százalékos tarifaemelést szeretett volna, de a főpolgármester a 17 és 25 százalékos variációt nem tartja elfogadható mértékűnek. Majd meglátjuk mi lesz belőle, egyelőre viszont egy jegy árából nagyjából 0,8 liter benzint vehetünk. Ez városi forgalomban legfeljebb 10 kilométer megtételére elegendő. Metróval viszont akár 16 kilométernyi utat is végigücsöröghetünk egy jegy árából, de néhány HÉV és buszjárat is szép távot fut be.
Nem jó lógni
Amióta már a metró- és a HÉV-lejárókban is csatárláncba rendeződött marcona ellenőrökön kell átverekednie magát az utasnak, egyáltalán nem éri meg lógni. Sőt már a büntetés is jóval nagyobb annál, amit még fájdalommentesen ki lehetetne fizetni. Jegy vagy bérlet nélkül ugyanis 10 darab ezresbe kerülhet a bliccelés, de ha éppen van nálunk egy ötezres, akkor féláron is megúszhatjuk.
Ha csak otthon hagytuk a bérletet, akkor az Akácfa utcai BKV-birodalomban 8 napon belüli bemutatás után 2500 forint a tanulópénz. Bár ennek ellenére vannak olyan viszonylatok – ej, de szép kifejezés – ahol évek óta nem találkoztam még csak eltévedt ellenőrrel sem.
Cirkusz
Itt-ott még a szűkös keretekből gazdálkodó BKV-nál is jut valamennyi pénz az utasok vakítására. Például a 86-os vonalán beszélő totemoszlopokkal futhatunk össze. Ezek a saválló acélból, üvegből és LED-ek ezreiből felépített oszlopok roppant fontos információt hordoznak, segítségükkel megtudhatjuk, hogy a megállótól hány méterre araszol a forgalomban az a GPS-szel felvértezett busz, amelyikre éppen várunk. Igazi 60-as évekbeli James Bond-filmekre hajazva, a térképen még apró piros pont is jelzi a busz helyzetét. Varázslatos.
